üzenet a kis kincsnek

Babiszkusz

2018\03\11 modestyblaise Szólj hozzá!

Don't let cry it out. Ne hagyd sírni a gyermeket!!!

Chemical and Hormonal Imbalances in the Brain

Research has shown that infants who are routinely separated from parents in a stressful way have abnormally high levels of the stress hormone cortisol, as well as lower growth hormone levels. These imbalances inhibit the development of nerve tissue in the brain, suppress growth, and depress the immune system. (5, 9, 11, 16)


Researchers at Yale University and Harvard Medical School found that intense stress early in life can alter the brain’s neurotransmitter systems and cause structural and functional changes in regions of the brain similar to those seen in adults with depression. (17)


One study showed infants who experienced persistent crying episodes were 10 times more likely to have ADHD as a child, along with poor school performance and antisocial behavior. The researchers concluded these findings may be due to the lack of responsive attitude of the parents toward their babies. (14)


Dr. Bruce Perry’s research at Baylor University may explain this finding. He found when chronic stress over-stimulates an infant’s brain stem (the part of the brain that controls adrenaline release), and the portions of the brain that thrive on physical and emotional input are neglected (such as when a baby is repeatedly left to cry alone), the child will grow up with an over-active adrenaline system. Such a child may display increased aggression, impulsivity, and violence later in life because the brain stem floods the body with adrenaline and other stress hormones at inappropriate and frequent times. (6)


Dr. Allan Schore of the UCLA School of Medicine has demonstrated that the stress hormone cortisol (which floods the brain during intense crying and other stressful events) actually destroys nerve connections in critical portions of an infant’s developing brain. In addition, when the portions of the brain responsible for attachment and emotional control are not stimulated during infancy (as may occur when a baby is repeatedly neglected) these sections of the brain will not develop. The result – a violent, impulsive, emotionally unattached child. He concludes that the sensitivity and responsiveness of a parent stimulates and shapes the nerve connections in key sections of the brain responsible for attachment and emotional well-being. (7, 8 )
Decreased Intellectual, Emotional, and Social Development

Infant developmental specialist, Dr. Michael Lewis, presented research findings at an American Academy of Pediatrics meeting, concluding that, “The single most important influence of a child’s intellectual development is the responsiveness of the mother to the cues of her baby.”
Researchers have found babies whose cries are usually ignored will not develop healthy intellectual and social skills. (19)


Dr. Rao and colleagues at the National Institutes of Health showed that infants with prolonged crying (but not due to colic) in the first 3 months of life had an average IQ 9 points lower at 5 years of age. They also showed poor fine motor development. (2)


Researchers at Pennsylvania State and Arizona State Universities found that infants with excessive crying during the early months showed more difficulty controlling their emotions and became even fussier when parents tried to console them at 10 months. (15)


Other research has shown that these babies have a more annoying quality to their cry, are more clingy during the day, and take longer to become independent as children. (1)


Harmful Physiologic Changes

Animal and human research has shown when separated from parents, infants and children show unstable temperatures, heart arrhythmias, and decreased REM sleep (the stage of sleep that promotes brain development). (10, 12, 13)


Dr. Brazy at Duke University and Ludington-Hoe and colleagues at Case Western University showed in 2 separate studies how prolonged crying in infants causes increased blood pressure in the brain, elevates stress hormones, obstructs blood from draining out of the brain, and decreases oxygenation to the brain. They concluded that caregivers should answer cries swiftly, consistently, and comprehensively. (3, 4)

 

jelölt források folyamatban...

2018\03\07 modestyblaise Szólj hozzá!

Elgondolkodtató

Kórunk
Egy amerikai polgár huszonegy éves koráig nem fogyaszthat alkoholt. Tizennyolc éves koráig nem élhet nemi életet, de nyolc éves korában dönthet a nemi identitásáról. Egy bűnözőnek több joga van, mint az áldozatának. Egy tanárának kevesebb joga van, mint a diákjának. Szótárunkba került a megélhetési bűnözés és szétvált az igazság és a jog. Gyermekeinket féltjük a drogtól, de nem tudjuk milyen tartalmakhoz férnek hozzá a neten. Féltjük a rossz társaságtól, de hagyjuk, hogy behálózza őket a Facebook. A veszélyes hulladék szállítására és tárolására szigorú szabályok vannak, de a kereskedelmi tv-ket senki és semmi nem korlátozza a társadalmat mételyező szenny és mocsok sugárzásában. Elszakadtunk a természettől és ezzel együtt elvesztettük természetességünket. Ma már a vallásos ember is materialista. A karácsony bevásárló őrületté vált, a templomokat a plázák váltották fel. ”Még soha nem volt az ember ennyire szabad.” Szabadon választhatunk a szupermarketek közül és dönthetünk, milyen terméket teszünk a kosarunkba, de eszébe ne jusson senkinek, hogy zárva tartsanak vasárnap. Korunk prófétái és felkent papjai a motivációs trénerek. Hitről és szeretetről prédikálnak, de nem istenben kell hinned, hanem önmagadban, nem a teremtett világ felé kell szeretettel fordulnod, hanem önmagad felé, nem az üdvösség a cél, hanem az anyagi világban való tobzódás. A mobiltelefonok már kezdenek okosabbak lenni, mint felhasználóik. Egy nemzet vezetőjét bárki bármilyen stílusban bírálhatja és szidhatja, le is válthatja, de próbálja meg egy kereskedelmi csatornával ugyanezt. Mára már világos számunkra, hogy míg civilizációnk maximalizálta szellemi képességeink kiaknázását és olyan kényelmessé tette életünket, hogy az már kezd kényelmetlenné válni, lelkünk az antikrisztus zsákmánya lett. Büszkék vagyunk világméretű Disney-Land-ünkre, jól kiszórakoztuk magunkat, most már le kéne állítani a ringlist, csakhogy mindnyájan rajta ülünk. A lelke mélyén minden ember tudja, hogy ennek a valamikor szebb napokat élt Föld nevű bolygónak nincs gazdája. Aki azt hiszi, hogy a globalizáció megtorpan, mielőtt felemésztené kulturális és biológiai környezetünket, téved. Ne várjunk a cselekvéssel, hiszen a kőkorszaknak sem az vetett véget, hogy elfogyott a kő. A Titanic süllyed, de vannak mentőcsónakok. A mikroközösségek válhatnak a józan ész, a természetközeliség Noé bárkáivá, reményt adva emberi mivoltunk megőrzésére. Ami rendkívüli módon megnehezíti a ladikokra való átszállást, az a gigantikus méretűvé duzzasztott egónk. Civilizációnk olyan kényessé tette derék polgárait, hogy komfortzónájuk legcsekélyebb elhagyása is forradalmi indulatokat válthat ki. Persze korunkban a lázadás is a virtuális térre korlátozódik. Egy kényelmes fotelból a világháló valamely virtuális bilijében egetrengető viharokat vagyunk képesek korbácsolni indulataink korlátlan szabadon engedésével. Lehetőleg álnéven, vigyázva, hogy az általunk felkavart fekália nehogy ránk is fröcssenjen. Megváltoztatjuk a világot, majd ez a megváltozott világ változtat meg minket. Ez mára olyan sebességet ért el, hogy sokan azt sem tudják már, hogy fiúk-e vagy lányok, de ha mondjuk tudnák, azzal se mennének sokra, mert ki mondaná meg nekik, mit is kezdjenek ezzel a felismerésükkel, mihez igazodjanak, ha nők és mihez ha férfiak. Hány meg hány mentőcsónakot láttam már elsüllyedni, mert senki sem evezett, mert össze-vissza eveztek, mert túl kevesen voltak, mert túl sokan voltak, mert nem tudták eldönteni, mi a helyes irány. Ennek ellenére itt állok én is, tökhéj ladikom orrában a háborgó tengert fürkészem és kérlelhetetlenül mutatom az irányt és könyörtelenül diktálom a tempót. Mögöttem erős és elszánt evezősök, férfiak és nők. Tudom, hogy nem vagyok különb náluk és hiszem, hogy nem bennem bíznak, hanem abban, amiben én is bízok.
Kassai Lajos
Kaposmérő, 2018. március 1.
Forrás: https://www.facebook.com/notes/kassai-lajos/k%C3%B3runk/1610237502396535/
2018\03\07 modestyblaise Szólj hozzá!

Montessori DIY - Finommotorika játékok

Ezek a Montessori ihlette “játékok” otthon is nagyon egyszerűen elkészíthetőek, a gyerekek imádják, mert annyira leköti őket, hogy az idő repülését sem veszik észre. Ezen kívül a finommotorikára is nagyon jó hatással vannak.

Instrukció: ne erőltessük a játékot. Mutassuk meg a gyereknek, hogy hogyan kell játszani, de ha éppen mással szeretne foglalkozni, akkor nyugodjunk bele, hogy épp nem vevő az adott dologra, de tegyük neki a polcra elérhető magasságba, hogy ha mégis úgy gondolja, hogy játszana vele, akkor le tudja venni onnan. Csak a legszükségesebb mennyiséget segítsünk neki azután, hogy megmutattuk, hogyan kell csinálni. Az egyedül megoldott feladat sokkal nagyobb sikerélményt fog neki adni és motivációt a folytatáshoz.

Íme a bizonyíték, hogy nem kell vagyonokat költeni ahhoz, hogy “fejlesztő játékai” lehessenek a gyerkőcnek. 

Szívószál gyöngyök

Ez inkább azoknak a gyerekeknek ajánlott, akik már nem vesznek a szájukba semmit. Nehogy lenyeljenek egy-egy darabot.

finommotorika-2

A játék: szép színes szívószálakat szétvágunk “gyöngyökké” és a gyerkőc csinálhat belőle nyakláncot, ha cipőfűzőre vagy bármilyen zsinórra fűzi. Nagyon-nagyon jó a kézügyességnek és a koncentrációs képességnek is!

Cipzár foglalkoztató

A picikék imádnak matatni a cipzárakkal. Erősítsünk párat egy kartonra, úgy hogy tudják húzogatni a cipzárat. Szeretni fogják!

SONY DSC

Cipőfűzés

Én amikor kicsi voltam, úgy emlékszem, hogy nagyon izgatott, hogy mikor tudom már befűzni a cipőmet és hogy hogyan kell masnit kötni…

Ezt a nagyobbak ugye már igazi cipőn is csinálhatják, de a kisebbeknek legyárthatunk kartondobozból egy kis keretet, amibe pár lyukat kell fúrni és kész is a szuper játék.

finommotorika

Öltözködés -keretek

Figyelem! Haladó kategória. :)Az előző ötlet továbbfejlesztése, ügyesebb szülőknek. Egy fa keretre vannak erősítve különböző színű és tapintású textilek és ezeket kell összegombolni/cipzárazni/masnizni/fűzni vagy bármit, ami ezzel kapcsolatban az eszünkbe jut. Ha már nekiáll az ember, akkor tényleg érdemes többfélét csinálni belőle, mert a gyerekek szeretik gyors egymásutánjában “oldani meg” ezeket.

finommotorika-5

Tészta torony

A kicsiknek is nagyon jó és szuper egyszerű! Gyurmába állítunk szívószálakat és máris rakosgathatja rá a tésztákat a gyerkőc.

Varrás

Előre rajzolhatunk és lyukasztgathatunk nekik varrás mintákat. Nagyon-nagyon szépeket lehet így alkotni. Ha lehet, valamilyen játék varrótűt, vagy nem hegyes tűt adjunk nekik. Fő a biztonság!

finommotorikafinommotorika-7

Labirintus Lego embereknek

Mutassuk meg nekik, hogyan kell labirintust építeni. A végtelen számú variációból jó sokat meg fognak csinálni. 

finommotorika-8

Ruhateregetés

Ehhez már kell egy a barkácsolásban jártasabb apuka is, de megéri. Ugye milyen aranyos? És nagyon figyelniük kell, hogy összehangolják a csipesz kinyitását, irányítását a kis ruha zsinegre helyezésével. Nekem ez az egyik személyes kedvencem. 

Sierra Exif JPEG

 

Ezeken kívül is találtam még jó sok ötletet, de nem akartam mindet egy cikkbe besűríteni. Folytatása következik… 

Forrás:

http://mommyandmemontessori.com
www.parents.com
www.kiwicrate.com
www.thismummaslife.com
www.krokotak.com
www.laughingkidslearn.com
www.howwelearn.com

 

 

Forrás: http://gyerkoc.com/montessori-diy-finommotorika-1/

2018\03\07 modestyblaise Szólj hozzá!

Mit játsszunk utazás közben?

Minden szülőben ott van a félsz a nagyobb telelések-nyaralások alkalmával, hogy hogyan fogja bírni a gyermek az utazást.

 

1. Hagyd nézelődni is!

Én mindenben próbálok affelé menni, hogy a gyereknek az a legjobb, ha önállóan meg tudja oldani a problémáit, abból tanul a legtöbbet. Ez így van az utazás közben is. Ha nem szükséges – mert elvan egyedül is, néz kifelé az ablakon, vagy kitalál valami játékot – akkor nem vetem be magam. Ilyenkor hagyom, hogy kreatívan feltalálja magát. Amikor pedig jelzi, hogy már szüksége lenne kis társaságra, akkor jöhet a közös játék, meseolvasás, bármi, amihez éppen kedve/kedvünk van. Én a mai napig nagyon csodálkozom, hogy az én – egyébként sajtkukac – gyerekem hogyan tud olyan sokáig csendben, nyugton ülni a fenekén. De tud!

Ha soha nem hagytatok neki időt, hogy “unatkozzon”, akkor erre elég nehéz átállni, mert nem ehhez van hozzászokva és nem biztos, hogy megérti, hogy ha eddig szórakoztattad, akkor most miért hagyod magára. Fokozatosan ezt a helyzetet is lehet javítani, de elég nehéz lesz, jó sok türelem kell hozzá. Az a jó, ha pici korától próbálod figyelni, hogy mikor vannak olyan időszakok, hogy egyedül is elvan a kisszékében, mikor hagyhatod egyedül játszani és mikor van itt az ideje, hogy közösen játsszatok. Mikor nem feltétlenül igényli a szülőt, akkor hagyni kell, hogy önállósodjon és hogy megtanulja, hogy hogyan tudja feltalálni magát. Egyes kutatások szerint ez még a kreatívitást is fejleszti. 
Pikler Emmi is azt vallotta, hogy a figyeljük a gyerekeket és a lehető legkevesebbet avatkozzunk be. Ez összecseng persze a Montessorival is. Nem azt jelenti, hogy ha kéri a gyerek, hogy mellette legyünk, akkor visszautasítjuk, hanem hogy például amikor a hátán fekszik egy baba és gügyög magának, akkor nem megyek oda rázogatni a csörgőt neki, hanem hagyom hogy játsszon egyedül.

De ha nem akar már nézelődni, akkor miket lehet csinálni?

2. Mesélés, meseolvasás

A kutatók ódákat zengenek arról (teljesen jogosan), hogy a megfelelő mesék mennyire szuper hatással vannak a gyerekek agyának és személyiségének fejlődésére. Mesehallgatás közben használnia kell a képzelőerejét, jól át kell mozgatnia a kis agytekervényeit, ugyanis egy egész kis filmet tud ekkor gyártani a hallottakból. Úgy képzeli el a hősöket, helyeket, ahogyan ő akarja, ezen kívül megtanulja, hogy a problémáknak vannak megoldásai, hogy a gonosz a végén megfizet mindenért és még sorolhatnám a sok jó dolgot… (Akit bővebben érdekel ez a témakör, annak szívből ajánlom Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvét.) Ezt szerintem nem lehet helyettesíteni a hordozható DVD lejátszókkal vagy tabletekkel, amiken mesét tud nézni, hiszen ott készen kap mindent. Nem találhatja ki önmaga, hogy milyenek legyenek a szereplők és a helyszínek, ezen kívül túlstimulálhatja az agyát a túl sok inger. Ha lehet, akkor én ezt inkább kerülném, bár tudom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor már fáradt a szülő és a további frusztráció elkerülése miatt be lehet vetni…

Amit mi szoktunk csinálni, ha még mindig mesét szeretne, de nekem már nincs több türelmem a 100. Bogyó és Babóca felolvasása után:

3. Hangoskönyv

Bár az élőben elmondott mese a legjobb (a beszédfejlődésre is ez hat legjobban), de szerintem jó, hogy elérhető sok mese már hangoskönyv változatban is. Így a mesehallgatás sok jó tulajdonsága megmarad és ebből is szippantanak be ezt-azt azért a gyerekek. Az én kisfiam 2,5 éves korában kezdte a Bogyó és Babóca egyik részét szó szerint elmesélni nekünk, miután hallotta a kocsiban a hangoskönyv változatot. Ez számomra döbbenetes volt, mert én még a történet egyes részleteire sem emlékeztem pontosan.

Ha viszont nem a mese a menő:

4. Éneklés

A gyerekek korai zenei fejlesztése szerintem ott kezdődik, hogy énekel a család. Ennek is van sok szuper hatása (matematikai készség, nagyobb valószínűséggel alakul ki abszolút hallás), de ami a legjobb, hogy nagyon szórakoztató tud lenni, még azoknak is, akiknek egyébként nincs olyan jó hangjuk.
A repertoár kiválasztásához kis segítség:
Gyerekdalok 1
Gyerekdalok 2

5. Kicsi Montessori táskácskák

Nem tudom, hogy mi lehetne az angolul annyira jól eltalált busy-bag legmegfelelőbb fordítása. Talán foglalkoztató csomag? Az annyira nem aranyos. Mindenesetre a Pinteresten találtam rettenetesen sok ötletet ahhoz, hogy hogyan lehet Montessori-módra lefoglalni a gyereket órákra utazás vagy várakozás közben is.

Lehet például ilyen aranyos állatokat gyártani papírból és csipeszből:

Montessori-foglalkoztato-2

Ha több állatot összekeversz, akkor a válogatás még izgalmasabbá teszi a játékot.

Vagy ilyen kis dobozkát lehet mágneses betűkkel összeállítani azoknak a gyerekeknek, akik írni-olvasni tanulnak:

Montessori-foglalkoztato-1

Szerintem ezzel végtelen órákat el tudnak lenni.

Vagy a finommotorikához még fűzést:

Montessori-foglalkoztato-4

Papírból s csipeszekből pedig nagyon sokféle számolós játékot lehet gyártani. Például ilyet:

Montessori-foglalkoztato-3

Mindenkinek nagyon ajánlom, hogy a Pinteresten keressen rá a Montessori, vagy Montessori busy-bags, vagy Montessori fine motor kifejezésekre. Az ötletek kiapadhatatlan tárháza!

6. Bábozás

Nálunk most nagyon menő a bábozás. Általában kitalálunk történeteket és azt játsszuk el, de megesik, hogy már ismert mesét. Ha kevés a hely a bőröndben, akkor lehet ujj bábokat is vinni. Picikék és lehet nagyon aranyosakat kapni.

7. Játékok, amikhez nem kell semmilyen segédlet

Útközben az a legkényelmesebb, ha nem kell semmit elővennünk, semmire vigyázni, hogy le ne essen. Ekkor jók a lenti játékok. Most ezeket nem részletezném, mert a legtöbbetek szerintem ismeri. Inkább csak amiatt jegyzem meg itt őket, hogy eszetekbe jusson, hogy ilyen is van. (Magamból indulok ki… :))

– Barkochba
– Fekete-fehér/Igen-nem
– Tabu
– Kő-Papír-Olló
– Számolós játék (autó, kutya, bicikli, bármi)
– Szólánc

8. Krokodil megeszi az embereket

Bocsánat, de ezt nem hagyhattam ki. Tényleg elnézést.  A legeslegelső kommentelő, aki a Facebook kérdésemre reagált, az alábbi videót küldte nekem:

Én annyira nevettem, ahogy a komoly üzletemberek is fél szemüket befogva hunyorogtak és nézték, hogy elkapja-e a krokodil (vagy nem tudom mi ez) a járókelőket. Szerintem megér egy próbát. Krokodilrajz plusz kétoldalú ragasztó és kész. Én ki fogom próbálni. 

Vannak, amit mi kocsiban nem játszunk, de várakozáshoz nagyon szuperek:

12. Ország-Város, Torpedó, Ötöd-ölő, színezés, rajzolás

Az olyan játékokkal kocsiban óvatosan bánjatok szerintem, amihez ceruza vagy toll kell. Lehet, hogy én vagyok túl parás, de általában azt veszem figyelembe, hogy ha véletlenül balesetet szenvednénk, akkor a tárgy, ami a kezében van, okozhat-e további sérüléseket. Volt olyan, hogy a fiam valahonnan egy furulyát varázsolt elő és azzal szeretett volna játszani. Én ezt nem engedem kocsiban. Mondjuk a furulyát váróteremben sem, más okokból. 
Szóval a rajzolós, írogatós játékokat mi inkább azokra az időszakokra időzítjük, amikor valahol várakoznunk kell. Egyébként nagyon szuperül el lehet ütni velük sok időt és tényleg nagyon jók!!!!

A képek forrásai:

http://iheartcraftythings.com/
http://www.powerfulmothering.com/10-easy-busy-bags/
http://www.andnextcomesl.com/2015/09/fine-motor-animal-busy-bag.html

 

Forrás: http://gyerkoc.com/jatekok-autoban-utazashoz/

2018\03\07 modestyblaise Szólj hozzá!

Egyszerű Montessori tippek otthonra

Nem arról lesz szó, hogy hogyan kell egy komplett Montessori osztálytermet kialakítani, hanem hogy hogyan lehet a Maria Montessori által megfogalmazott alapelveket kicsit jobban belopni a mindennapokba. 

1. Szabadulj meg a felesleges holmiktól!

A kevesebb = több szabály nagyon igaz a gyerekekre, ha játékokról van szó. A nagy kavalkádban sokszor maguktól már észre sem veszik azokat a játékokat, amikkel igazán szeretnének játszani, ráadásul ugrálnak játéktól játékig, ami kissé szétszórttá is teszi őket. Márpedig a Montessori rendszer szerint a nevelők dolga, hogy olyan környezetet teremtsenek, amikben a gyerek ki tudja bontakoztatni a képességeit. Ez nem egy játékokkal telepakolt szoba, ahol nem talál meg egy idő után semmit…
A “dobáljunk ki minden felesleges dolgot” divat jelenleg egyébként nagyon terjed a felnőttek körében is, nem véletlenül. Rendezett körülmények között mindenki jobban érzi magát, illetve -rengeteg elismert pszichológus szerint – a túl sok holmi akár idegességhez, szorongáshoz is vezethet. Nagyon nehéz a tárgyainktól való megválás, főleg, ha nélkülözésben nőtt fel az ember, de olyan fellélegzés mikor rend van körülöttünk és nem öntenek el minket a lakás minden pontján a felesleges kacatok.

Hogyan csináljuk?
Nekem a kedvenc módszerem, hogy a bútorok kivételével mindent kipakolok a lakásnak abból a részéből, ahol szeretném, ha kevesebb cucc lenne, alaposan kitakarítom és olyan dolgokat teszek csak vissza, amit tényleg meg szeretnék tartani. A többi dolog (ha olyan állapotban van), akkor megy eladásra, jótékonyságra, ajándékba vagy örökli egy rokon kisgyerek/felnőtt.  Ha már vállalhatatlan, akkor sajnos megy a kukába.

Az, hogy melyik játékokat hagyd meg a gyereknek, arra Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyvében is sok hasznos tanácsot találhattok. Például a törött vagy minden évben csak egyszer előkerülő, illetve a nem változatosan, hanem csak egy dologra használható játékokat ő azonnal kidobatná minden szülővel. Én is. 

Nagyon fontos, hogy olyat, amihez a gyerek ragaszkodik, ne dobjatok ki, még akkor sem ha szakadt, törött. A legjobb, ha a játékok szortírozása nem a gyerekkel együtt történik (mert ők legszívesebben mindent megtartanának), de azok a játékok tabunak számítanak, amiről tudjátok, hogy fontos a kisgyereketeknek.

2. Önállóságra nevelés

Maria Montessori azt vallotta, hogy minél korábban el kell kezdeni a gyerekek önállóságra nevelését. Ha megnéztek egy videót egy valódi Montessori osztály működéséről, ott láthatjátok, hogy minden eszköz elérhető a gyerekeknek, illetve a gyerekek mindenben segítenek. Van kicsi seprű, amivel tudnak a takarítani, ha például sarat hoztak be az udvarról. Segítenek asztalt teríteni és NEM(!) műanyag tányérokkal. A nagyobbacskák már kiviszik az asztalokhoz a vizet a nagy, nehéz kancsóban.
Nekem például nagy szívfájdalmam, hogy nincs olyan fogasunk, ahová a kisfiam önállóan fel tudná tenni a kabátját, mikor hazaérkezünk, de azt már megtanulta, hogy a cipőjét hová rakja.
De például fontos, hogy a mosdónál és a mosogatónál is van felépő, ahonnan már eléri a csapot. (Erre figyeljetek, hogy nehogy a tűzhely elérésére használják. Legalábbis semmiképpen ne egyedül. Ennyire nem kell önállónak lenni.:))

Ami még nagyon fontos, hogy a gyerekekben megvan az alapvető vágy hogy segítsenek, csak sok esetben ezt éppen mi, felnőttek öljük ki belőlük azzal, hogy idegesen kizavarjuk a konyhából, mikor a sütemény tésztáját gyúrjuk, mert már így sem készülünk el, mire a vendégek megjönnek. Amikor csak lehet, akkor hagyjuk nekik, hogy segítsenek vagy adjunk nekik hasonló feladatokat, mint amiben segíteni szerettek volna. Nagyon idegesítő tud lenni néha, hogy 5X annyi idő alatt készülünk el, vagy hogy a teljes lisztes tál a földön landol (nálunk éppen múlt héten), de megéri foglalkozni velük.

3. Mutass példát

A gyerekek nagyon sokszor a szüleik példáját követik. Ha te nem tartasz magad körül rendet, akkor valószínűleg ő is kevésbé lesz rá hajlandó. Ha a szülei nem köszönnek meg neki dolgokat, vagy nem mondják neki, hogy “szívesen!”, akkor a gyerek sem lesz udvarias. Miért is lenne? A legtöbb dolgot a szüleitől tanulja meg és egy idő után tükröt mutat. Ez semmiféleképpen sem azt jelenti, hogy viselkedj teljesen másképpen, mint amilyen vagy. Vekerdy Tamás is azt mondja, hogy kongruensnek kell lenned önmagaddal, hitelesnek kell maradnod ez pedig csak úgy lehetséges, ha önmagad adod. De abból add a lehető legjobb fajtát!

4. Környezettudatosság

A Montessori nevelés egyik alapköve a természeti nevelés is, hogy megmutasd neki, hogy milyen a minket körülvevő világ, a természet szeretetére nevelés. Ez nagyon egyszerűen alakul ki, ha sokat kirándultok, sétátok, rohangáltok a szabadban, nézegetitek a bogarakat, virágokat, esőfelhőket, esetleg ugráltok a tócsákban. De van még egy dolog, amire érdemes megtanítani a gyerekeket: a bolygónk védelmére. Meg lehet mutogatni nekik már kicsi korban, hogy milyen az a szelektív hulladékgyűjtés, hogy nem pazaroljuk a vizet, mert abból csak limitált mennyiség van, nem dobálunk el szemetet az utcán, illetve, hogy nem halmozunk fel játékokat csak azért, hogy 1 hét múlva a kukában végezzék.
Több tudós egybehangzó véleménye szerint nagyon jó úton haladunk a Föld elpusztítása felé. Segítsünk a gyerekeinknek, hogy minél később (esetleg soha) ne következzen be az ökológiai katasztrófa.

Forrás: http://gyerkoc.com/montessori-tippek/#more-1020

2018\02\26 modestyblaise Szólj hozzá!

Mi a különbség a jó és a rossz játék között? Ajándékötletek ;)

Köztudott, hogy a gyermeki lét alapvető tevékenysége a játék.  A játék által fejlődik a gyermek észlelése, mozgása, gondolkodása, kreativitása, személyisége. A játék belső motiváció által indított tevékenység, ennek következtében a gyermek szabályozza tartalmát, intenzitását, kezdetét és végét. A gyermek belső motivációjából fakadó játék nem fárasztó számára.

A játék-tevékenység örömöt és egyfajta kielégülést okoz. Fontos megjegyezni, hogy a játék nem csupán a gyermekkorra jellemző, végigkíséri az embert egész élete során, természetesen a jellemző játékformák életkoronként változnak és az évek előrehaladtával az egyén egyre kevesebb időt tölt vele.

Jogosan vetődik fel a kérdés: Melyik életkorban mit vegyünk a gyermekünknek, és egyáltalán:

Mitől „jó”egy játék?

Nagyon fontos, hogy az életkornak megfelelő játékot válasszunk. Mindenkor az éppen fejlődő készségeket kell a játékokkal megtámogatni. A mozgások fejlődését kezdetben labdával, kismotorral, futóbiciklivel, később ugrálókötéllel, tollaslabdával ösztönözhetjük. A beszéd fejlődésekor mesekönyvekkel, játék-hangszerekkel segíthetünk, melyekkel ritmizálva a közösen énekelt-mondogatott versikéket ismételgethetjük.A szociális készségek fejlődésekor szerepjátékra alkalmas játékokat, a logikus gondolkodás fejlődése idején logikai és társas, vagy stratégiai játékokat választhatunk. Természetesen ez a felsorolás csak ötletszerű, a játékboltok zavarba-ejtően gazdag kínálata mellett nem is próbálkozhatok mással.

A második szempont, hogy a játék aktivitásra, gondolkodásra ösztönözzön. Adjon változatos lehetőséget a különböző készségek és a kreativitás fejlődésének.  A „ jó” játék  nem túlságosan konkrét.  Lehetőséget ad arra, hogy a gyermek változatosan, aktuális motivációjának megfelelően építse be az eszközt a játékába.  Láttam már gyerekeket nagyon kreatívan játszani környezetük mindennapi tárgyaival: bútorokkal, papírdobozokkal, párnákkal, takarókkal, szívószálakkal, kavicsokkal, gesztenyékkel, stb. Természetesen a boltban kapható játékoknak is meg van a maguk értéke.

Nehéz lenne ebben a cikkben felsorolni mindazokat, amelyek véleményem szerint jó szemléletűek, inkább kiragadnék néhány példát. A babák közül kisebb korban mindenképp a textil babákat részesíteném előnyben. Rendelkeznek mindazokkal a tulajdonságokkal, melyet egy babától elvárunk: bájos, kedves arcú, babusgatható, szerethető.

A konstrukciós játékok általában nagyon hasznosak. Jók a hagyományos fa és egyéb műanyag építőkockák és mai modernebb változatai is.  Az építőjátékok gyártói egyre több figurával és kiegészítővel igyekszenek a gyermekek vágyakozását felkelteni a termékeik iránt. Ami egyik szempontból izgalmasabbá teszi a játéktárgyat, más szempontból azonban csökkenti a gyermeki kreativitás lehetőségét.  Gondoljunk bele: a gyermekek általában csak azt az egy épületet, járművet, figurát alkotják meg belőle, amit az építési kalauz megmutat, pedig a gyártó eredeti gondolata éppen ennek ellenkezője volt: a színes elemek felhasználásával a variációs lehetőségeknek csak a gyermek kreativitása, vagy annak hiánya szabhat határt!  

Mi a különbség a jó és a rossz játék között?

Ezzel szemben a „rossz” játék túl konkrét.  Komplexitása miatt kevés aktivitás mellett is hosszasan leköti a gyermeket (nyomógombos villogó-zenélő játékok, okos-telefonon, tableten a gyerek által is könnyedén betölthető mesefilmek, elemes járművek, stb.)  Ebbe a csoportba sorolom a rajzfilmes mesehősöket formázó figurákat is, mert túlzott konkrétságuk miatt nem adnak lehetőséget a gyermeki fantázia szárnyalásának - általuk csak az adott mesék játszhatók el. Egy konkrét, filmbeli mesehős nem lehet egy szerepjáték során a vadász, vagy a királyfi, ahogy egy sellőlány sem helyettesíthető az anyuka a szerepébe.  Még tovább megyek: a szőke, csodás alakú babákat is a “rossz” játékok közé sorolom az előbb említett okok miatt, sőt nem is tartom igazi babának, hiszen semmit nem lehet vele játszani, amit egy valódi babával szokás. A babázás az anyai tevékenységek utánzásával segíti a kislányok nemi identitásának fejlődését.  A babát dédelgetjük, öltöztetjük, pelenkázzuk, etetjük, ringatjuk, elaltatjuk, babakocsiban tologatjuk, stb. Mindezt ővele nem lehet, hiszen egy felnőtt nőt mintáz, aki alakjával, ruháival, menő cuccaival pózol, mindezek mellett a gyermek ízlését és vágyait egy irreális, a valóságtól elrugaszkodott irányba tereli - megmérgezve ezzel a gyermeket a fogyasztói társadalom alapvető késztetésével: „Sohasem elegendő az, amivel rendelkezel. Ami nem a legújabb, az már nem elég jó és menő. Csak az tehet igazán boldoggá, ha mindig kielégíted legfrissebb aktuális vágyaidat.” 

A „rossz” játék monoton, fantáziátlan, testi és szellemi ellustulást eredményez, nem aktivizál, kevés lehetőséget ad a társas interakciókra. Ha ezeket a szempontokat figyelembe vesszük, magunk is könnyedén eldönthetjük, hogy az általunk kiválasztott játék melyik csoportba tartozik.

Végül felsorolok 10 játékot, mely véleményem szerint egyetlen gyerek-szobából sem hiányozhat: labda, baba, autó, építő kocka, ritmus-hangszerek, bábok, mesekönyvek, szerepjáték eszközei (főzős, boltos, szerelős, kalózos), kézműves eszközök, társas-játékok (+ sakk, kártya, logikai játékok). Az okos-telefont és a tabletet szándékosan nem említettem.

Még egy megjegyzés: nem elegendő, hogy gyermekünk jó játékokkal rendelkezzen. Tanítsuk is meg vele játszani! Ez közösen eltöltött időt, kellemes perceket eredményezhet az egész család számára.

 

Óvári Andrea - fejlesztőpedagógus

http://www.kolyokpark.hu/gondolataink/mi-a-kulonbseg-a-jo-es-a-rossz-jatek-kozott

2018\02\26 modestyblaise Szólj hozzá!

GONDOLTAD VOLNA, HOGY ÁTLAGOSAN 7-8 PERCET BESZÉLGETÜNK GYERMEKEINKKEL NAPONTA?

Egy évekkel ezelőtt megjelent kutatás valóban ezt a megdöbbentő eredményt mutatta ki.
Jómagam első hallásra nagyon megdöbbentem és valójában nem is tartottam hitelesnek ezt a hírt. Mindenesetre elgondolkodtam a dolgon. Első körben saját családomat vettem górcső alá. Mivel én is két iskolás gyermeket nevelő, dolgozó szülő vagyok, a helyzetemet tipikusnak gondolva átgondoltam egy átlagos hétköznapunkat.

Lássuk csak: Az óra 6 órakor csörög. Bekapcsolom a televíziót, hogy addig is, amíg készülődünk, halljam a napi híreket. Gyorsan elkészülök, kakaót melegítek a gyerekeknek, elkészítem a tízórait. Fél hétkor puszival ébresztem a gyerekeket. Persze mindig kérnek 5 perc haladékot - a kisebb többször is-ő nehezebben ébred. Gyors tisztálkodás, öltözés, pár falat reggeli, ellenőrizzük a táskát, tornaruhát. Mindig akad valami gikszer (Elfelejtettük, hogy ma ünneplőben kell menni – gyors ruhacsere, vasalás. Az ünneplő cipőt kinőtte a gyerek! Jaj, most jut eszembe, ma kell befizetni a kirándulást, az uszodát! Mi vagyunk a sorosok a gyümölcs-naptárban is. Sebaj, majd útközben veszünk azt is.) - Szóval az állandó reggeli stressz.

Sikerül időben beérni a suliba, nekem a munkahelyre.

Munka és napközi után még edzés, zeneiskola, szülői értekezlet stb. Este 5-6 körül sikerül összeszednem a gyerekeket. Vacsorakészítés közben berakok egy mosást, a gyerekek még az elmaradt házit pótolják. Vacsora alatt kérdezgetjük a gyerekeket, mi volt a suliban, milyen jegyeket kaptak, van - e még házi.

Persze van, segítség is kell, mert utána kell nézni valaminek. A kisebbet még ki kell kérdezni környezetből, mert másnap dolgozat lesz. 

Este 8 körül már ágyban lenne a helyük, de még be kell csomagolni egy új munkafüzetet, táskákat ellenőrizni. Fürdés közben jut néhány perc beszélgetni, csak közben még ki kell teregetni. Apa most érkezik haza, nagyon fáradt. A gyerekek máris a nyakában vannak, de ideje lefeküdni. Az ágyban még mesét olvasunk, egy meleg ölelés: Aludj jól kicsim! Hát, ez a nap is véget ért! Sikerült szerencsésen mindent megoldanunk!

Gyanítom, hogy sokak számára hasonlóan telhetnek a hétköznapok. Bevallom őszintén, én is nagyon nehezen adtam össze azt a 7-8 percet, amikor valódi beszélgetésre van mód. Amikor beszámolhatunk egymásnak élményeinkről, csalódásainkról, félelmeinkről, csip-csup, vagy valóban komoly gondjainkról.  Persze, ha odafigyelünk, el tudunk csípni perc-morzsákat: utazás közben, esetleg vacsora készítésénél, közös étkezéseknél, a lefekvés előtti időszakban stb.

Gondolta volna, hogy átlagosan 7-8 percet beszélgetünk gyermekeinkkel naponta?

Sajnos az informatika és az ezzel kapcsolatos számtalan eszköz egyre jobban bevonul az életünkbe, és „követeli” ki a használójától a kizárólagos figyelmet. Lássuk be: az elektromos „kütyükkel” eltöltött idők nem a szociális kapcsolatokról szólnak, épp ellenkezőleg.

Javaslom, osszuk be és használjuk ki okosan a mai rohanó életmódunkból adódó kevéske időt, hiszen mindannyiunknak szükségünk van az egyéni figyelemre, érzelmi töltekezésre, megerősítésre, biztatásra, amit csak egy család tagjai adhatnak meg egymásnak.

Ennek hiányában a szülők és gyermekek előbb-utóbb nem lesznek aktív részesei egymás életének. A beszélgetések egyre formálisabbá, felületesebbé válnak. A gyerekek inkább társaikkal osztják meg örömeiket és problémáikat.

Ugye érezzük, hogy ennek nem így kellene lennie?  Beszélgessünk többet! -  És nem csak a gyermekeinkkel, hanem általában- egymás között.

VÁRI ANDREA – FEJLESZTŐPEDAGÓGUS ÍRÁSA

 

én ezt szeretném elkerülni. remélem, nekünk sikerül! azon leszünk!

2018\02\26 modestyblaise Szólj hozzá!

A szavak ereje

Ezt régebben írtam, de még mindig így gondolom...

 

Nekem sok segítségem van, a nagyszülők személyében, akik imádatukat és hódolatukat mindennap leteszik a kis kincsnél. Örömmel jönnek, tesznek érte valamit. Értünk. Ha hivatalos ügyet kell intéznem, átveszik egy félóra-órára, eddig kétszer mentem el két órára... Mindvégig szeretettel, vidámsággal, vagy alvással töltötte a csöpp ezt az időt.

Lehet, hogy jó dolgomban nem értem meg azokat az anyukákat, akik annyit panaszkodnak.

Kimerültek. Ezt nincs jogom felülbírálni.

Elegük van - miből? Fáradtak. Néha én is. De hogy lehet ilyet mondani? Ránézni a kis csöppre, és az összes gond elszáll, nem? A harag, hogy elvenné az idejét mástól, a fájdalom, amit átélt, az irreális vágyak, mind semmivé válnak, hiszen most más a Nemes Feladat. Úgy elillan, amikor erre a kis szeretetcsomagra ránéz az ember. Az anya.

Ordít. Sosem mondom, hogy ordít. Sír, szól, kiált értem, még ha torkaszakadtából is csinálja, nem jön a számra az üvölt szó sem. Szólít, kellek neki. Így tudja mondani, kifejezni magát most.

Hisztizik. Nem, nem hisztizik. A hiszti az, amikor olyanért nyafog, amit már meg tudna csinálni, de szeretné, hogy más csinálja, oldja meg helyette. Ő még ilyet nem tud. négy hónapos. Nem tud manipulálni. Ártatlan, őszinte és ösztönös.

Amikor olyan szavakat használnak a kisgyerekre, mint ringyó, kis kurva, céda.... Szégyen.

Hol van anya, tuuudom, hogy anya kell - persze, hogy én kellek. De nem azért mert tényleg én kellek, hanem mert valami nem komfortos... Még nincs itt a szepa.szorongás ideje.

Olyan boldog vagyok, hogy gondoskodhatok Róla. Hogy megadatott ez nekem, nekünk. Ajándék! Megbecsülöm, és minden nap hálás vagyok a feladatért, a lehetőségért, a legdrágább kincsért. Ez egy édes szolgálat!

 

 

 

2018\02\26 modestyblaise Szólj hozzá!

Berg Judit: Meseleves vagy nyakleves?

- Mi lesz ma az ebéd? – érdeklődik a négyéves kislány.
- Zöldborsó leves, krumpli főzelék, fasírt.
- De én azt nem szeretem – görbül sírásra a kislány szája.
Anyuka sóhajt. Most mit mondjon? A tükörtojást és spagettit leszámítva semmit sem eszik meg a gyerek. Próbálta már kedvesen:
- Gyere, kóstold meg, meglátod milyen finom.
Máskor alkudozott vele:
- Na, csak öt kanállal egyél, és aztán jöhet a süti.
Volt már, hogy elvesztette a türelmét, és kiabált. Végül dühében elzavarta a kislányt az asztaltól. Utána persze bánta, de már nem volt mit tenni. Azt is elhatározta, hogy szigorú lesz:
- Addig nem mehetsz játszani, amíg el nem fogyott az ebéd!
Mindegy. Akármit főz, akármit mond, a kislány nem eszik. Pár falatot ugyan sikerül beleimádkozni, de minden étkezés nyűg.
Aztán egy nap zellerkrém levest küld a nagymama kóstolóba. Nagyon finom, de anyuka tudja: a kislány megkóstolni sem lesz hajlandó. Aznap délelőtt annyi a tennivaló, hogy nincs idő külön főzni a gyereknek. Ha nem eszi a levest, hát éhen marad. De amikor kiszalad a kislány a konyhába, hogy megkérdezze, mi lesz az ebéd, az anyja hirtelen ötlettől vezérelve azt mondja:
- Meseleves.
- Az mi? – tátja el száját a kis copfos.
- Olyan leves, hogy ha szépen eszed, mesélek közben.
- És mit mesélsz?
- Majd meglátod. Nagyon izgalmas lesz.
Bár még csak tizenegy óra múlt, a kislány nyafogni kezd:
- Éhes vagyok. Mikor ebédelünk már?
Mire eljön az ebédidő, a kislány már könyörög, hogy egyenek végre. És csodák-csodája, amíg anya halkan mesél neki fejből, fogy a zellerkrém leves. Utána a második fogás is eltűnik a tányérból.
- Ma nagyon finomat főztél! – dicséri anyját a kicsi. - Mikor lesz megint meseleves?
- Ma zellerből készült a meseleves. Holnap paradicsomból lesz. Jó?
- De mesélsz hozzá? – aggodalmaskodik a kislány.
- Hát persze.
- Nem vagy normális – mondja a szomszédasszony, amikor a kislány édesanyja elmeséli, hogyan eteti a gyereket. – Csak elkényezteted. Én már rég odacsaptam volna, ha a gyerekeim nem ennék meg az ebédet.
A kislány anyja nem válaszol. Ő nem tud odacsapni. Hetek-hónapok múlnak el, és a kislány egyre többféle ételt hajlandó megkóstolni. Zellerkrémlevest már mese nélkül is eszik. Néha, vészhelyzetben azért előkerül a mesevarázslat.
- Kóstold meg a szilváslepényt – kínálja a nagymama.
- Nem szeretem. – húzza el száját a kislány.
- Kóstoltad már?
- Nem. De nem szeretem – makacskodik a kicsi.
A nagymama sóhajt. Igaza van. De a kislány anyja már tudja, mit kell tenni:
- Mesélek neked a pásztorfiúról, aki úgy szerette a szilváslepényt, hogy nem is akart mást enni.
- Jó – egyezik bele a kislány, és boldogan hátradől.
A mese végén elgondolkozik, majd a nagymamához fordul:
- Teszel nekem porcukrot a szilváslepényemre?
Néhány nap múlva anyukának gyanússá válik a csönd a gyerekszobában. Nagyobb zsivajhoz szokott. Aggodalmasan lép az ajtóhoz, bekukucskál. Négyéves kislánya a babaágy mellett ül kötényben, kezében fakanállal. Kedves, türelmes hangon magyaráz öt hónapos húgának:
- Akkor most mondok neked egy mesét a babáról, aki nem akart rendesen szopizni.
Anyuka csendben mosolyog. Lehet, hogy a kicsi jó evő lesz?

 

süti beállítások módosítása