ELSŐ MORZSA 

A WHO ajánlása szerint a kisbaba számára hat hónapos koráig a kizárólagos anyatejes táplálás az ideális, majd a hozzátáplálás mellett lehetőség szerint kétéves koráig érdemes folytatni a szoptatást, vagy akár tovább is. A szoptatással kapcsolatban az átlagember mégis inkább csecsemőt vizualizál, mintsem már járni, akár beszélni tudó kisgyermeket. Noha a szoptatás jótékony hatásait – anyára és gyermekre nézve egyaránt – talán senki sem vitatja, a hosszan tartó szoptatásról megoszlanak a vélemények. A témát Németh Zsófia klinikai szakpszichológussal jártuk körbe.

Mit gondolsz, mi az oka, hogy az általános társadalmi vélekedés általában negatív a hosszan tartó szoptatással kapcsolatban?

A kérdés megválaszolására szociológus vagy szociálpszichológus lenne igazán kompetens, nekem inkább pszichológiai szempontú elképzeléseim vannak. Azt tapasztalom, hogy a hosszan szoptató anyák kvázi földalatti mozgalmat folytatnak, láthatatlanok, hiszen akár már a totyogókkal is megbeszélhető, hogy nyilvános helyen, például a játszótéren nem, inkább majd otthon szopizunk, ezért is tűnhet úgy a társadalom számára, hogy évekig tartó szoptatás csak elvétve fordul elő. Pedig ne gondoljuk, hogy ez egy ritka dolog!

A féléven túli, uram bocsá’ egy éven túli szoptatásról nem illik beszélni, zavarba ejtő, ellenállást, negatív ítéletet vált ki a környezetből. Amit nem ismerünk, attól félünk, amitől félünk, azt hajlamosak vagyunk elutasítani, elhárítani vagy akár megtámadni. Nyilván minden negatívan vélekedő embernek megvan a maga egyéni, sajátságos oka arra, hogy miként alakult ki a hosszan szoptatással kapcsolatos véleménye. A nagy érzelmi, indulati töltet sejtethet traumákat, frusztrációt, tudattalan vágyakat. A totyogók vagy óvodáskorú kisgyermekek szoptatását időnként bizarrnak, sőt perverznek címkézik, pedig az, hogy ki meddig szoptat, csak és kizárólag az adott anya-gyerek párosra tartozik, azt az ő közös igényeik szabják meg.

A másik gondolatom erről az, hogy a szoptatáshoz mindenki ért, az emberek kompetensnek érzik magukat ítéletet mondani, jogot formálnak arra, hogy meghatározzák, ki meddig szoptathat, hiszen a szoptatás elvileg természetes, egyszerű és mindennapi. Ám ha valaki elmélyül a témában, azzal szembesül, hogy ez egy rendkívül sok komponensű, sokrétű szakterület. Számos aspektusa van a táplálástól kezdve az immunrendszerre gyakorolt hatáson, az anya-gyerek kötődésen, a fájdalomcsillapításon, a stresszoldáson keresztül egészen a generációkon át ívelő hatásokig.

A pszichologusok körében mennyire jellemzőek a véleménykülönbségek a hosszan tartó szoptatással kapcsolatban? 

A szakmai véleménykülönbségek a láthatatlanságból (is) eredhetnek, hiszen a szakember már az anomáliával, zavarral találkozik. Minden eset és helyzet egyedi. A szakember felelőssége abban rejlik, hogy ítélet- és prekoncepció mentesen, a klienssel közösen járják körül a kialakult problematika okait, tüneteit és lehetséges megoldásait. A könnyebb emészthetőség érdekében talán az együttalvást hoznám analógiának. Az együttalvás előnyei szintén alátámaszthatók már kutatási eredményekkel, de érdemes átgondolni, hogy mi a funkciója, szerepe az adott család egyedi és specifikus életében. Az együttalvás mindaddig pozitív, míg például a gyermek családi ágyban altatása nem a párkapcsolati zűrzavar elmaszkolását szolgálja, hanem egy jól funkcionáló párkapcsolat mellett minden családtag közös igényét elégíti ki. 

Az általános megrökönyödés mellett olyat is olvastam már, hogy későbbi függőségekkel, étkezési problémákkal is összefüggésbe hozzák a hosszan tartó szoptatást. Van-e realitása ezeknek?

Addiktológiában jártas és képzett kollégáim bizonyára megerősítenének abban, hogy bárcsak ilyen könnyen meg lehetne magyarázni a szenvedélybetegségek kialakulását. Ez nem ilyen egyszerű és semmiképpen sem fekete és fehér, a szenvedélybetegségek kialakulása multifaktoriális, több tényezős, több elméleti megközelítés is létezik.  Egyik aspektus valóban lehet az orális késztetések kielégítetlensége vagy túlelégítettsége. Ha a szoptatás időtartamán múlna, akkor elég lenne beállítani egy optimális leválasztási időpontot, és nem lenne több nikotinista, alkoholizmusban szenvedő ember a világon. Ugyanez vonatkozik az étkezési zavarokra is. Egy hosszútávon szoptató édesanya gyermeke nem lesz alkoholista vagy bulimiás pusztán az évekig tartó szoptatás miatt.

Beszélhetünk egyáltalán hátrányokról a hosszan tartó szoptatással kapcsolatban? 

Azt gondolom, hogy általánosságban bátran kimondhatjuk, hogy amennyiben a hosszan szoptatás a gyermek és az édesanya közös igénye, tehát ez az igény kiegyensúlyozott és nem tolódik egyik vagy másik fél irányába (főképp az anya tudattalan, túlzott és domináló, kontrolláló igénye irányába), úgy nem lehet kártékony vagy ártalmas, viszont sok előnnyel, minőségi hozadékkal jár.

Melyek az előnyei?

Nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy rengeteg kutatás foglalkozik a szoptatás és a hosszú távú szoptatás pozitív hozadékaival, melyekről sajnos keveset olvashatunk, hallhatunk a széleskörű médiában. Nem pusztán az anyatejes táplálás élettani, immunológiai hatásáról van szó, hanem a szoptatásnak az anya-gyerek kapcsolatra, kötődésre, értelmi és érzelmi intelligencia fejlődésére gyakorolt markáns jótékony befolyásáról. A hosszan szoptató édesanyák konfliktusmentesebb dackorszakról, érzelmi stabilitásról, zökkenőmentesebb bölcsődei, óvodai beszoktatásról, szociális érzékenységről szoktak beszámolni.

Hadd említsek néhány egyszerű, gyakorlati példát. Amikor a kétéves gyereknek négy rágófoga jön egyszerre, milyen jó, hogy a fogzási fájdalmat szoptatással lehet csillapítani gyógyszer beadása helyett. De egy érzelmileg nehéz napot is könnyebb lezárni egy kapcsolatregeneráló, feszültségelsimító szopizással, természetesen akár más stresszoldó eszköz nyújtása mellett.  A közvélekedéssel ellentétben a gyermek hosszú távon nem azt tanulja meg ebből, hogy mindenre a cicizés a megoldás, sokkal inkább azt, hogy biztonságban van, a környezete válaszkész, az ő igényei fontosak és kielégíthetők. A testi érintés varázslatos és jótékony hatalmáról pedig talán nem is kell külön beszélnünk.

Vajon igaz az a sztereotípia, hogy a hosszan tartó szoptatás gátolja a kisgyermek önállósodását és nehézségeket okozhat a bölcsődei/óvodai beilleszkedés során? 

Minden gyerek, minden anya-gyerek kapcsolat és minden közösségbe való beilleszkedési folyamat más és más, egyedi és sok összetevős. Nagy hiba lenne kijelenteni, hogy a hosszan szoptatással egyenes út vezet az önállósodási nehézségekhez. A hosszan szoptató anyák Facebook-csoportjában gyakran felmerül ez a téma, így első kézből tudom tolmácsolni az édesanyák tapasztalatait, mely szerint gyermekeik önállóak, kiegyensúlyozottak, alacsony érzelmi stressz jellemzi őket, kíváncsiak, kreatívak, jól kezelik indulataikat. A bölcsődei, óvodai beiratkozás kapcsán sokszor felmerül a kérdés, hogy az otthon kizárólag cicin elaltatott gyerek vajon képes lesz-e az intézményben elaludni? A tapasztalat az, hogy a legtöbben zökkenőmentesen alszanak el, ugyanúgy, mint nem szoptatott társaik, hiszen önmegnyugtatásukra más eszközrendszer is rendelkezésükre áll már, amit az anya hiányában képesek aktiválni.

Van egy olyan életkor, amikor valóban tanácsos elválasztani a gyermeket, még ha ő ezt nem is akarja?

A szopási igény ösztön evolúciósan és élettanilag kb. hétéves korig él, a legtöbb gyermek két és fél és hét éves kor között választódik le. Egyéves kor előtt ez ritkán történik meg, olyankor inkább szopási sztrájkról beszélünk, aminek a megoldása nagyobb odafigyelést, kitartást, szükség esetén szoptatási tanácsadó bevonását igényli.

Bizonyára találnánk olyan extrém esetet, amikor már valóban ideje lenne a leválasztódásnak, de én itt sem a leválasztást tartanám elsődleges célnak, hanem annak a problémának a közösen történő körbejárását, milyen az anya-gyerek kapcsolat, családi és párkapcsolati dinamika és még sorolhatnám a fontos tényezőket. A patológiás kapcsolódás vagy zavart személyiségfejlődés nem a hosszú távú szoptatás egyenes ágú következménye.

Kétgyermekes anyaként hogy viszonyulsz a szoptatáshoz, mik a személyes tapasztalataid?

Az első kislányom születésekor semmit nem tudtam a szoptatásról, aztán ahogy megadatott, hogy megélhessem a szoptatás örömeit és segítő erejét, egyre jobban elmélyültem a témában. Érdekel az anyatej összetétele, varázslatossága, a természet zsenialitása, a szoptatás lélektani háttere, kapcsolati aspektusa. Kislányom pont két és fél éves koráig szopizott, nem így terveztem, nem is tudtam elképzelni a gyermek előtti életemben egy totyogó szoptatását, de teljesen természetesnek éltük meg, életünk szövetének része lett.  Fokozatosan választódott le. Szoptattam őt várandósan, majd tandem (amikor már a kistestvére is megszületett) és hosszan. A hordozással együtt sok érzelmileg nehéz helyzetből segített ki minket, legyen szó betegségről, fájdalomról, szeparációs szorongásról, rosszkedvről. Nyilván más, a korának megfelelő, érettebb érzelemszabályozási eszközök mellett. Nagy alázatot és hálát érzek a szoptatás iránt, és remélem, hogy a jelenleg nyolc hónapos kisbabámmal is sokáig tudjuk közösen élvezni a szoptatás áldásos hatását.

forrás: https://www.bien.hu/szerelem-es-csalad/baba-mama/mennyi-ideig-kell-szoptatni/122062

   MÁSODIK MORZSA

Az igény szerinti szoptatás az evési zavarok melegágya?

"Az igény szerint szoptatott babák, mivel minden bajukra etetéssel reagálnak, felnőtt korukban is bánatevők, kényszeres evők lesznek. Az éjszakai szoptatással arra szoktatjuk a gyereket, hogy éjszakai is egyen. Ha a gyerek minden sírására szoptatást kínálunk, akkor nem tanulja meg, hogyan oldja meg egyedül a problémáit."

Mi igaz ezekből?

A babáknál akkor alakulna ki túlevés, bánatevés, ha a szoptatás egyenlő lenne az evéssel. Csakhogy nem az. A szoptatás egy komplex csecsemőgondozási viselkedés, azaz az anya részéről táplálás, védelmezés, szeretgetés, kapcsolat kialakítása, ismerkedés a gyerekkel. A gyerek részéről sem csak evés/ivás, hanem az első kapcsolat egy másik élő emberrel, amit már saját maga alakít, tanulás, ismeretszerzés a világról, ezen kívül még nyugtató és gyógyító (immunizáló) funkciója is van. A születéssel megtörténő elszakadás az emberi fajnál túl korai, de szükséges, mert később a fejméretünk miatt nem tudnánk megszületni. Így viszont egy önálló életre teljesen képtelen csecsemő születik, aki (legalább) az első életévében az anyával BIOLÓGIAI egységet alkot. Tehát a csecsemő helye a természet normál folyása szerint az anya mellén, vagy szorosan az anya testén van, hogy gyakorlatilag a mell bármikor elérhető legyen számára. Ez a biológiai norma, és az nem betegít meg.

Sőt. A mai tudásunk szerint az igény szerinti szoptatás inkább véd a későbbi étkezési zavaroktól. Azok emberek, akiknek az igényeire, szükségleteire kezdetektől figyelnek, reagálnak és kielégítik azokat, azok kevésbé érintettek az érzelmi evésben. Ez tulajdonképpen logikus is: aki megtanulja, hogy az igényeit normális, egészséges módon kielégítheti, az nem keres "pótlást" (evést, alkoholt, drogokat, erőszakot, stb.-stb.) a kielégülésre. Mivel az evészavaroknak a kialakulása nagyon sok tényezőből tevődik össze, a szoptatás (vagy annak hiánya) nem fog egy-az-egyben se rontani, se javítani az ügyön. A család normális viszonya az étkezésekhez, illetve a normális (nem feltétlenül tökéletes!) családon belüli viszonyok, a bizalommal és elfogadással teli családi légkör sokkal erősebb, és később is jól kontrollálható tényezői az étkezési zavaroknak, illetve azok megelőzésének.

Egyébként a táplálkozási zavarok csírái sokszor nem az igény szerinti szoptatás során, hanem a hozzátáplálás megkezdésével nőnek ki. A szülő azáltali rettegéséből kifolyólag, hogy a gyerek éhen fog halni, mert nem eszik ELEGET, sokszor elindulnak a játszmák az evés körül, amik évekig tarthatnak. A szülő mindenféle trükköt bevet, alkudozik, könyörög, fenyegetőzik, hogy a gyerek egyen. Pedig az evés egy természetes viselkedés, és egy egészséges élőlény nem halasztja magát éhen, ha van előtte étel. Ezért a hozzátáplálás kezdetén érdemes figyelni arra, hogy az igény szerinti szoptatás után az igény szerinti hozzátáplálás folytatódjon.
Az igény szerintiség azonban a hozzátáplálásnál már nem azt jelenti, hogy egész nap folyamatosan eszünk, hanem azt, hogy amikor eszünk, akkor annyit eszünk, amennyire szükségünk van. Ha a gyerek nem eszik, majd eszik a következő étkezésnél, ha annál se, majd eszik holnap. Ha két kanállal eszik, akkor annyira volt szüksége. És a gyerekek KEVESET esznek, mert kicsi a gyomruk. Nem kell őket tömni, az alacsony kalóriabevitel amúgy is egészségesebb, mint a sok (csak bízzuk a gyerekre, azért diétáztatni sem kell, éppen a fentiek okán egy totyogót).

„Jó evő” az, akár gyerek, akár felnőtt, aki annyit eszik, amennyire szüksége van, se többet, se kevesebbet. A jó evő nem finnyásan válogatós, de nem is fal fel bármit, amit elé tesznek, csak mert most végre lehet enni. A jó evő figyel a teste jelzéseire, igényeire, és minden tápanyagcsoportból fogyaszt rendszeresen. Nem „jó evő”, aki minden étkezésnél mindent eltüntet a tányérjáról, amit elé pakol valaki más. Régen (és ennek még mindig érezzük a hatását), _rossz_ evőnek titulálták azt, aki KEVESET evett. Pedig a rossz evő az, aki kevesebbet v többet eszik, mint amennyire szüksége van. Nem „rossz evő”, aki kicsi adagokat eszik, vagy aki (nem kórosan) sovány.

Ha a szülő "jó" evő, akkor valószínűleg a baba is az lesz, mert leginkább a szülői, családi mintát fogja másolni evés terén (is). Éppen ezért a családi szokásainkat, ahogy mi eszünk, nem lehet túl korán elkezdeni megtanítani a babának. Együnk minél többször együtt, ha lehet, akkor a teljes családdal, ne csak külön a babát etessük. Az igény szerinti, bárhol, bármikor elérhető anyamell mellett az étkezésekbe már lehet rendszert bevezetni: szopizni lehet a játszótéren, de uzsonnázni otthon fogunk – persze lehet a játszótérre is tervezni és időzíteni az uzsonnát, de nem kell minden kör hintázás, mászóka után egy falatot tömni a gyerek szájába.
Az étkezések már kapcsolódhatnak szabályokhoz. Mivel nem cél, hogy a gyerekbe észrevétlenül minél több kalóriát becsempésszünk, ezért nem szükséges a figyelmét sem elterelni mesenézéssel vagy játékkal. Nem kell az ételnek repülőznie és nem kell a „mama kedvéért” még egy falatot megenni. Pláne nem jó az édességet a főétkezés elfogyasztásáért jutalomként felajánlani! Ez azt a felfogást tükrözi, hogy a főétkezés valami „feladat”, „kényszer”, „nehézség”, a desszert pedig a „jutalom”.
Ugyancsak nem szerencsés, ha édességekkel etetjük a gyereket a főétkezések HELYETT, mert „így legalább eszik valamit”. Nem kell „valamit” ennie, majd eszik rendes ételt, ha éhes lesz. Ebben az éhségben zavarja meg a köztes időben adott nasi.
Sokszor az evéssel kapcsolatos alkudozás azért alakul ki, mert a gyerek már „nagy”, mégsem eszik „rendesen”. Inkább szopik. Márpedig enni KELL, igaz? Ilyenkor a külvilág, rokonok, sőt, még a gyerekorvos és a védőnő is azon az állásponton van, hogy ideje leválasztani a gyereket az anyamellről, mert ha nem szopna, akkor a tej nem venné el a helyet a szilárdaktól. És valóban, igen, egyértelműen elveszi a helyet az anyatej a szilárdaktól. És igen, ha bármi történne totyogó korban az anyával vagy a szoptatással, akkor a gyerek már nem éhezne, hanem szépen elkezdene enni és jóllakna.
A kérdés csak az, hogy akarjuk-e, hogy anyatej helyett szilárdakat egyen? Azaz jobb-e a szilárd, mint az anyatej? Egy egészséges gyerek, akinél pszichés manipuláció nem játszik be az étkezésébe, az előbb-utóbb elkezd enni. Annyit és azt, amire éppen szüksége van.
Egy gyerek, akit rendszeresen kínálnak megfelelő minőségű étellel és itallal, és rendszeresen kínálnak anyatejjel, az tökéletesen tudja magának szabályozni, hogy melyikből mennyit kér.

És mi van azzal, hogy ha szoptatással nyugtatom meg, akkor majd később is evéssel nyugtatja magát?
A második életévben általában lassan elkezd alábbhagyni a teljes igényszerintiség. Egyre többször szólunk a kisgyereknek, hogy „Várj egy picit!”, „Még befejezem a ...-t és utána szopizunk.” Ez nagyon jó is így, a gyerek így tanulja meg késleltetni a vágyai kielégülését (ez egy nagyon hasznos képesség). Baleset, bibi, lelki baj esetén megnyugtatásra viszont még sokáig a szoptatás marad az első számú vígasz. Hol van ebben a határ? Nyugodtan lehet egy ideig még anyamellet kínálni egy fájdalmas baleset után. A totyogó korszak kezdetétől el lehet azonban kezdeni a határon mozogni, folyamatosan ki-kilépegetni a gyerek komfortzónájából. Azaz ne mi legyünk azok, akik egy „bibinél” felkínáljuk az anyamellet, de ha a gyerek kéri, nyugodtan szophasson. Próbáljuk folyamatosan finoman kihozni ebből, adjunk varázspuszit a testi fájdalmakra, kínáljunk sok ölelést és testkontaktust a lelkiekre, és mutassunk be többféle megoldási módot egy problémára (figyelemelterelés, kibeszélés, nevetés, lazítás), a szoptatás mellett. Ha ebben a folyamatban nem látunk semmi változást 2 éves korra, és a gyerek még mindig csak és kizárólag szoptatással tud megnyugodni, vagy a szopási igényét egészen rövid időre sem tudja késleltetni, akkor érdemes lehet (lehetőleg szoptatásbarát) szakemberrel konzultálni, hogy kell-e valamit változtatni a családi kommunikáción, problémamegoldási módszereken.

forás: http://gyarmatifranciska.hu/new-page-2-html

Ugyanezen hölgy egy magánbeszélgetésben:

" Mert mi előnye van annak, h dobog a szívünk a saját ritmusában és nincs beültetett pacemakerünk? Mi az előnye annak, h a saját csigolyáink és térdünk használjuk és nem egy titánlemezt?
A természetesnek nincs előnye. Így vagyunk megalkotva, ez a biológiánk. Egy gyerek alapvetően, ha semmi sem alakítja, korlátozza, akkor valamikor 2 és 5 (esetleg 7) éves kora között válik le. Azért nincs előnye, h eddig szopik, mert ez lenne a normál működésünk. Az ettől való eltérés tud kockázatokat rejteni magában, mindenkinek saját egyéni döntése, h ebből mit vállal be. Hogy megint egy nem szoptatós példát hozzak: én adok a gyerekemnek édességet, pedig.ez is rejt magában kockázatot. Én ezt vállalom. (És ettől még full nagyon jó anyának gondolom magam.)
(Egyébként meg az orvos hozzon már indoklást, h ugyan mi hátránya lenne a normál idejű szoptatásnak, de lehetőleg kutatással alátámasztott adatokat mutasson ám!)"

Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége azt mondja: „A gyermekorvosoknak és szülőknek tudatában kéne lenniük, hogy a kizárólagos szoptatás biztosítja kb. 6 hónapos korig a gyermekek optimális növekedését és fejlődését és folyamatos védelmet nyújt a hányásos és légzőszervi fertőzések ellen. A szoptatás folytatódjon legalább a gyermek első életévéig vagy ezen túl, mindaddig, amíg ez a gyermek és az édesanya számára is kívánatos. Nincs felső határa a szoptatás időtartamának, és semmiféle bizonyíték nincsen arra nézve, hogy a 3 éves korig vagy az azon túl tartó szoptatás bármilyen pszichés vagy fejlődési sérülést okozna.” (AAP 2005)

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint „a csecsemőknek kizárólagos szoptatásra van szükségük életük első 6 hónapjában ahhoz, hogy az optimális növekedést, fejlődést és egészséget elérjék. Ezután, ahhoz, hogy táplálkozási szükségleteik ki legyenek elégítve, a csecsemőknek megfelelő és biztonságos kiegészítő táplálékot kell kapniuk, miközben a szoptatás folytatódjon két éves korukig vagy azon is túl.”

A Háziorvosok Amerikai Szövetsége a szoptatás folytatását ajánlja az első életévben és hozzáteszi, hogy „az egy éven túli szoptatásnak figyelemreméltó haszna van az anya és a baba számára is, és emiatt mindaddig folytatódjon, amíg az mindkettejüknek kívánatos.” Azt is megjegyzik, hogy „amennyiben a gyermek két évnél fiatalabb az elválasztáskor, akkor fokozottabb kockázatnak van kitéve a különböző megbetegedések szempontjából.” (AAFP 2001)

Dr. Dettwyler (antropológus professzor) Szoptatás: Biokultúrális Áttekintés című könyvében van egy fejezet a következő címmel: Az elválasztódás ideje: Az elválasztódás természetes ideje a modern emberi populációban az emberszabásúakra érvényes törvényszerűségek szerint.

Dettwyler összehasonlítja a különböző főemlősöket, köztük az embert is, egymással, hogy megtalálja, vajon mi lenne a biológiai norma az ember számára az elválasztódásra. Azt találta, hogy a testméretet, fejlettséget és az átlagéletkort figyelembe véve a modern ember számára a természetes kor az elválasztódásra 2,5 és 7 éves kor között van. Az, hogy egy gyermek 4 évesen még szopik, teljesen normális és természetes.

https://www.webbeteg.hu/cikkek/terhesseg/18205/szoptatas-jotekony-hatasai-anyai-egeszsegre

Nem enged kijelölni és beilleszteni. Rák, szív-és érrendszeri betegségek vonatkozásában az anyára is védő hatású a hosszan tartó szoptatás.  Érdemes kinyitni a linket. Ostobák, hogy nem engedik szanaszétkopizni a fontos információt..

EGY CSALÁDTAG KÉRDÉSEIRE

Kérdezted. hogy ez jó-e neki. Igen, jó.

Azt mondtad, "azért van egy határ" - nem tudom, milyen határra gondolsz.

Azt mondtad, segíteni szeretnél, szeretnétek. Köszönöm!!! Nagyon ritka, hogy ilyen szoros, szerető családban lehetek. Megbecsülöm és minden nap hálás vagyok ezért. Tényleg. Mindegyik nagyszülő sokat segít nekem, nem is az számít, hogy ez nem adatik meg mindenkinek, hanem hogy nekem mennyire sokat jelent. Nem vagyok egyedül. Soha. Velem vagytok. Ebben a gondolatkörben nem tudtok segíteni, csak ha bíztok bennem s támogattok.

Nem zárkóztam be, és nem zártam magam el a külvilágtól. Nem hülyültem meg magányomban, és nem lettem szektás :P Tompább sem vagyok, legalábbis ezekben a dolgokban nem, épp ellenkezőleg... Nem vagyok egyedül, és nem csak a gyerekcédék forognak idiótának tűnő mondókákkal....

Tanulok, és ugyanezeket tanulnám szabadidőmben, ha egy gyárban dolgoznék, ha én lennék az atyaúrég akkor is.

Egy szakmai irányt vettem célul, mely most nem valósulhat meg. Nem himihumi fizetős képzés, hanem a Semmelweis Egyetem szakirányú képzése egészségügyiként, (elég drága) és nívós nemzetközi szakvizsgával, keresett és ritka végzettséggel. Most ez a tervem kicsit halasztódik. De képlékeny vagyok, mert most mások a lehetőségek, más a prioritás. Tudom, hogy jó szakember lennék, mint laktációs szaktanácsadó - majd egyszer. Perinatális szaktanácsadóira is jelentkezhettem volna, az is érdekel, majd az a következő :P

Nekem az a furcsa, hogy az én ismeretségi körömben (beleértve az Édesanyámat is) a hosszan tartó szopi teljesen elfogadott dolog. Tényleg nem találkoztam olyan szerettemel, akinél ez nem természetes, hanem meg kell indokolnom, akár tudományosan (....), akár szakmailag, akár anyaként, akár érzelmileg, hogy miért csinálom. Nekem itt a jelen kivételtől eltekintve megbecsülést kapok a hozzáállásomáért, megértő, elismerő szavakat, olyanoktól, akiknek a szava akár nem is számít, de jólesik - és ugyanúgy olyanoktól is, akiknek a véleménye számít.

HA olvastad a fentieket, talán megijedtél, hogy akár 7 évet is ír némely szakmai grémium - hát azért az nekem is furi :) Szóval, amit említettél a telefonban, hogy "majd tíz évesen mit csinálok" - hát semmit, mert egyrészt korábbra tehető a természetes elválasztódás, másrészt 2-3 éves kora körül szerintem le fog szokni magától... Csak a félreértések elkerülése végett írom, hogy nem tukmálom magam és nem erőltetem a dolgot. Ha elesik és sír, megvígasztalom és gyóypuszit adok, majd játszunk. A parkbol

hazajove megmondom neki, hogy majd otthon. De nem vonom meg, ha kéri. Ha éhes, kínálom vízzel, jogival, kajával, ebéddel vagy rágcsával. Szerintem jól csinálom. Meg fogja tanulni, hogy kifejezze, pontosan mit kér, olelest, bujast, etelt, italt, fajdalomcsillapitast.

Mondtad, hogy nem kell még jobban magamhoz kötni, és halványan felsejlett, hogy biztos a sok egyedüllét miatt vagyunk így összenőve... Egyrészt, persze, hogy össze vagyunk nőve, mert anya és lánya vagyunk, az érzelmi és kötődés részét hormonálisan is meg tudom magyarázni, receptorokkal, oxitocinnal... (ezt most találtam, gyorsan átfutva van benne igazság..-) Szerencsére nem Belgiumban vagyunk, vagy az USÁban, ahol azonnal elválasztódnak a gyermekek. Ez nem tesz jót, sem gyerekként, sem felnőttként nekik...  Mindegy. Ha megadatik nekem, nekünk, akkor kihasználom, igen. És ettől működik, ettől működünk ilyen jól. Másrészt nagyon is önálló...

Kérdezted, mi lesz vele, ha bölcsibe megy. Akkor bölcsibe megy. :) Ebből nem lesz gondja... Más szopizónak sincs. Sokan szopiznak bölcsi alatt még. Csak este, vagy néha-néha - de mit számít ez? Kinek, miért? Szerintem ez csak az anya és a baba dolga. Idelinkeltem pár orvosi véleményt, amiket nekem nem volt alkalmam összefoglani, ha az érzelmi indokok nem elegendőek. Az én anyaként elismert barátaim közül is így csinálják, ideértve akár az Emmi egész főosztályát, akár az uszodásokat, edzéstársak, egyéb barátokat, vagy az Édesanyám véleményét. De ugye ez nem "érv". Nem számít, hogy mások hogyan csinálják. Ha fáj, ha vigasz, ha betegség alatt könnyít, miért vonnám meg? Helyette mindig lenne más. Csücsi, cumi, ujj... Ezek nem jobbak. Nélkülem is ügyes órákon át, az apukájával/nagyszülőkkel, és rövid távollétem alatt is hiányozhatok neki. Sőt, három- és hat éves korában is fogok néha hianyozni, en es nem a mellem..., néha nagyon, néha meg nagyon nem... Szerintem. Számomra világos, mint a vakablak, hogy társadalmilag nem éri ebből hátrány, viszont egy önbizalommal teli, vidám kislányom van.. Ennek a bizonyítéka, amikor elmegy tőlem a játszótéren, programokon, nem győzöm hangsúlyozni. Ennek masok a csodajara jarnak. 

 

A mai világot, a világban eligazodást az Édespjától várom, hogy megtanítsa neki. Majd amikor ésszel megérti. Nem elfogult édesanyaként mondom, de nagyon okos, értelmes, gyors gyerekünk van...és... Úgyis jó előadó az apja! Hajjaj. És lesz mire tanítania bőven. De ez a "biológiai" szakasz még nem A Nevelés, vagy Tanítás, az akkor jön el (folyamatosan ugye), amikor megérti. NEm gondolom, hogy kondícionálnom kell a nehézségekre most - mint a háborús gyerekeket, "hamar tanulja meg"... Nem traumatizálni szeretném, hogy szorongó felnőtt legyen, hanem biztos fészket nyújtani, amiben tanulhat Az Apjától!!! - És az apján fog csüngeni, én most tudom. Mert már látom. És ezt jó dolognak tartom. Mert ezért az Édesapja, az én párom, az én választottam. Mert tudom, milyen lesz Vele. Ezt látom előre.

http://www.lll.hu/tudomanyos-hatter/miert-fontos-a-szoptatas/

1. 1. Az anyatej a helyzetnek megfelelő és hosszú távú immunológiai védelmet biztosít a gyermeknek.
   2. Az anyatej fajazonos fehérjét tartalmaz, így nem okoz allergiát, könnyen feldolgozható, és a növekedés szempontjából a legoptimálisabb mennyiségben van jelen.
   3. Az anyatej a kizárólagos szoptatás időszakában tökéletes tápanyagellátást biztosít. A szilárd táplálékok bevezetése után is elsőrangú táplálékforrás marad.
   4. Az anyatej ösztönzi a gyerek immunrendszerének fejlődését. Ezt immunmoduláló funkciónak nevezzük, és jelentősége nem csak csecsemőkorban, hanem sok évvel később is megmutatkozik.
   5. Az anyatej emésztést segítő enzimeket is tartalmaz, ennek is köszönhető, hogy a lehető legkönnyebben és legtökéletesebben hasznosítható táplálék a gyermek számára.
   6. Bár az intelligencia fejlődése nagyon sok tényezőtől függ, ezek között előkelő helyen áll az anyatejes táplálás, mert az anyatej speciális összetételénél fogva minden másnál hatékonyabban támogatja az agy fejlődését. A szoptatással összefüggő anyai magatartás és speciális kommunikáció a babával is közrejátszik a szoptatott gyerekeknél megfigyelhető magasabb intelligenciahányados kialakulásában. A hosszú távú szoptatás hatására 8 ponttal magasabb IQ szintet mértek 5 éves korban.
   7. Az igény szerinti szoptatás elősegíti a gyermeknél a táplálékfelvétel feletti kontroll kialakulását: szükségletei szerint tanul meg enni. Másfelől az igény szerint szoptató anya megtanulja elfogadni a gyerek igényeit, nem törekszik túltáplálásra, ezért az igény szerint hosszú távon szoptatottaknál ritkábbak a későbbi élet során a táplálkozási zavarok és az elhízás.
   8. Az anyatej segíti a gyermek túlélését nehéz helyzetekben. A koraszülő anya tejének összetétele például különbözik az időre szülőkétől, több immunanyagot tartalmaz. Ezért a koraszülő anya kolosztruma jelentősen hozzájárul a koraszülött túléléséhez, fertőzésekkel szembeni védelméhez. A szoptatott/anyatejjel táplált koraszülöttek körében ritkább a nekrotizáló enterokolitisz, a szepszis, a húgyúti fertőztés.
   9. A szoptatás csökkenti a hirtelen bölcsőhalál kockázatát. Feltételezhető, hogy ebben eddig pontosan nem azonosított tényezők mellett az is szerepet játszik, hogy az igény szerinti, gyakori szoptatás miatti gyakori testközelség és együttlét az anyával ösztönzőleg hat a csecsemő valamennyi életműködésére, légzésére.
   10. A szoptatás rövid és hosszú távon is csökkenti a hasmenéses megbetegedések kockázatát, a gyomor-bélrendszeri fertőzések lefolyásának súlyosságát. A betegség alatti gyakori szoptatás nem csak az immunanyagok miatt jelentős védőhatású, hanem azért is, mert megakadályozza a kiszáradást és a jelentős súlyvesztést. A gyermekek többsége ösztönösen visszatér ilyenkor a kizárólagos szopásra még akkor is, ha korábban bőven evett már szilárd ételeket.
   11. Az anyatejben levő immunanyagok csökkentik a tüdőgyulladás kockázatát.
   12. Az anyatej elősegíti az egészséges növekedést, ami kissúlyú újszülötteknél, koraszülötteknél különös jelentős tényező.
   13. A szoptatás csökkenti az anyánál a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
   14. A szoptatás csökkenti a gyermeknél a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
   15. A szopással járó komoly és összetett izommunka elősegíti a szájizomzat egészséges fejlődését. Ez az egyik oka annak, amiért például még hasadékos babák szoptatását is érdemes elkezdeni és fenntartani, még akkor is, ha emellett a nem elég hatékony szopás miatt kiegészítésre is szükség van.
   16. Hosszú távon szoptatott gyerekeknél ritkább a rosszul záródó fogsor. Ez részben a ritkább cumihasználattal és a ritkább ujjszopással függ össze.
   17. A szülés után közvetlenül megkezdett szoptatás gyorsítja szülés után a méh összehúzódását, mérsékeli az anya vérveszteségét. Ezért császármetszés után IS, anyai érdek IS a mielőbbi és gyakori szoptatás.
   18. A szoptatás a szoptatási időszak hosszától függően csökkenti az anyánál bizonyos típusú mellrák fajták és a petefészekrák előfordulását. Minél hosszabb ideig szoptat valaki, annál inkább.
   19. A hosszú távú szoptatás csökkenti a csontritkulás kockázatát az anyánál, mivel a közhiedelemmel ellentétben nem elvonja a csontokból (fogakból) a kalciumot, hanem egyrészt javul a kalcium hasznosítás hatásfoka a táplálékból, másrészt segíti a kalcium beépülését a csontokba.
   20. A szoptatás csökkenti az anyai vasveszteséget: a szülést közvetlenül követően a vérzés mérsékelése miatt, a kizárólagos szoptatás idején és azután a menstruációs ciklus szünetelése miatt, valamint a szoptatás alatt megfigyelhető jobb vashasznosítási képesség miatt.
   21. A hosszút távú szoptatás csökkenti az anyánál a kettes típusú diabétesz kockázatát.
   22. A hosszú távú szoptatás optimalizálja az anya szervezetének működését, különösen az agyét.
   23. A szoptatás elősegíti a kötődést, természetesen bőséges testkontaktust biztosít.
   24. A hosszú távú szoptatás jelentősen növeli a nő önbizalmát, magabiztosságát, erősíti testtudatát.
   25. A hosszú távú szoptatás során megvalósuló fokozatos elválasztódás elősegíti a gyermek szocializációját: természetes módon gyakorolja a kompromisszumok kötését, a kívánságok teljesülésének időbeli elhalasztását, mások szempontjainak figyelembe vételét.
   26. A hosszú távú szoptatás megalapozza a gyermek biztonságérzetét, mert megtanulja, hogy jelzéseire kiszámítható válasz érkezik.
   27. A hosszú távú szoptatás során megvalósuló elválasztódási folyamat fejleszti a gyermek önirányítását, empátiáját, kompromisszumkészségét, önállóságát.
   28. Szoptatott gyerekek esetében a kizárólagos szoptatás és a teljes szoptatás időtartamával arányosan csökkennek az egészségügyi, ápolási költségek, mivel a szoptatott gyerekek ritkábban betegek, ha kórházba kerülnek kevesebb az ápolási napok száma, ritkábbak a szövődmények.
   29. A szoptatás a lehető legkörnyezetbarátabb, mivel gyakorlatilag nem termel hulladékot.
   30. A kizárólagos szoptatás és a hosszú távú szoptatás nagyobb családi jólétet tesz lehetővé, mivel egyáltalán nem kell tápszerre, cumisüvegre és egyéb tartozékokra költeni és a kevesebb, kevésbé súlyos betegség miatt a gyógyszerköltségek, orvosi költségek is jóval alacsonyabbak.
   31. Szoptatott gyerekeknél alig fordul elő vérszegénység:
       1 éves korukban még szopó csecsemőket vizsgáltak (tehéntejet, vaskiegészítést, vassal dúsított tápszert soha nem kaptak)
       • azok a babák, akik 6 ½ hónapig kizárólag szoptak, kevésbé voltak vérszegények, mint azok, akik csak 5 ½ hónapig szoptak kizárólag
       • a 7 hónapig kizárólag szopó csecsemők közül egy sem volt vérszegény, és 12-24 hónapos korban is jó volt a vas státuszuk.
       • a második félévben a szoptatás folytatása segít fenntartani a megfelelő vas-státuszt
       • a hozzátáplálás megkezdése után is jól felszívódnak az ásványi anyagok az anyatejből
       • a vashiány (de az anémia nem) fokozza a vasfelszívódást 5-6 és 9-10 hónapos korban is
       • 12-24 hós korban azokat a gyerekeket találták vashiányosnak, akik kevesebbet szoptak, kevesebb húst ettek és több tehéntejet ittak.
   32. Az anyatej összetétele a szoptatási időszak során változik. Ez NEM azt jelenti, hogy az anyatej minősége romlik, hanem azt, hogy alkalmazkodik a gyermek igényeihez. Fokozatos elválasztódás esetén ill. 6-15 hónapos kor között: glukóz, citrát, foszfát, kálcium csökken; lipid, kálium, magnézium nő. Amikor a tejmennyiség 400 ml/nap alá csökken: fehérje, klorid, nátrium tartalma nő; az immunológiai összetevők koncentrációja nő a második évben.
   33. A szopó baba az ízek széles skálájával ismerkedik meg már a hozzátáplálás megkezdése előtt az anyatej révén: éppen azokkal az ízekkel, amelyek a család étkezését jellemzik. Ezért szívesen fogadja majd azokat az ételeket, amelyekkel a család étrendjéből megkínálják, ha eljön az ideje. Az üveges bébiételek íze mindig egyforma!
   34. A szoptatás pozitívan befolyásolja az anya viselkedését: a tejleadó reflexet kiváltó oxitocin hatására megértőbbé, türelmesebbé teszi az anyát az unalmas, ismétlődő feladatokat jobban tolerálja, felismeri a gyermek szükségleteit és a sajátja elé tudja helyezni.
   35. Az anyatej gyorsítja a bélhám érését. Az immunglobulin A, amely bevonja a bélnyálkahártyát, gátolja az idegen fehérjék felszívódását, így megelőzheti az allergizálódást és különféle fertőzéseket. Ellenben a szoptatási gyakoriság csökkenésével az allergia előfordulása egyértelműen nő.
   36. Az anyatej egyéves kor után is kiváló, minőségi tápanyagforrás, immunanyagokban továbbra is gazdag. Sőt, a mennyiség csökkenésével párhuzamosan nő az immunanyagtartalom.
   37. Az anyatej és a szoptatás olyasmi, amit egyes egyedül Tőled, az édesanyjától kaphat meg a gyermeked. Egyedülálló, életre szóló, a lehető leginkább személyre szabott ajándékot adsz neki ezzel. Még évtizedek múlva is építhet az anyatej és a szoptatás kedvező utóhatásaira.
   38. Szoptatással szinte minden helyzetben könnyen és gyorsan megnyugtathatod a gyermekedet egy olyan életkorban, amikor más vigasztalási formákra még kevésbé fogékony.
   39. Szoptatással rengeteg időt takaríthatsz meg magatok számára. Ilyenkor csak ketten vagytok, lazíthatsz, pihenhetsz, csak őrá vagy csak befelé figyelhetsz a legnagyobb rohanás és stressz közepette is.
   40. Hosszú távú szoptatással, a fokozatos elválasztódást lehetővé téve tulajdonképpen arra adsz lehetőséget gyermekednek, hogy a maga tempójában, az érettségének megfelelő lépésekben és ritmusban távolodhasson tőled. Másfelől finoman, szeretettel és türelemmel arra is megtaníthatod, hogy bizonyos helyzetekben a nemleges választ is elfogadja.
   41. A szoptatás a legjobb bizalom és önbizalom építő tréning, amely a legszorosabb egymásra utaltságtól mutat az önállósodás törvényszerűen bekövetkező állapota felé. A szoptatási kapcsolat alakulása egyben a kötődés átalakulása is, anélkül azonban, hogy lényege, a feltétlen szeretet változna.

Az Origo nem túl mérvadó de végül is miért ne linkeljem http://www.origo.hu/egeszseg/terhesseg/20110330-terhesseg-egeszseg-gyerekeneveles-kisbaba-kismama-szoptatas-szoptatni-szoptato-anyak.html

Ez egy 2017-es cikk.

Schimcsig Nórától (az egyik legnagyobb, legkepzettebb (nem magyar divatkonyvek alapjan ..) nemzetkozi szaktekintely perinatalis kerdesekben)

 

#anyatejestáplálás #szoptatásnemegyenlőevés #evéskontraszoptatás #reggeliKV

Anyatejes táplálás?

A szoptatás során gyakran felmerül a kérdés, hogy a baba éhes marad, éhes-e, már megint eszik, miért eszik ennyit, stb. A rokonok, az egészségügyi személyzet, de még sokszor az anya maga is a szoptatásra mint etetésre gondolnak.

Ezzel szemben a babák nem ESZNEK, hanem szopnak. Ez fontos különbség, mert nem ÉHSÉG végett szopnak, hanem bármilyen, mindenféle stressz miatt mellre kéredzkednek. Ezeknek az esetek legnagyobb részében megoldása vagy anya, vagy a tej, vagy a szopómozgás maga, vagy ezek valamilyen kombinációja. (Pl oldódik a félelem, fájdalomcsillapító komponensek, vagy kakiló reflex kiváltódása is, sok egyéb más mellett.)

A szopás befejezését sem a teli gyomor okozza, hanem egy ennél komplexebb hormonális folyamat, amit a jóllakottságnál pontosabban leír az elégedettség.

Amikor egy felnőtt úgy gondolja, hogy a kisbaba „összekeveri az éhségérzetet a fájdalommal” vagy közelség igénnyel, akkor érdemes tudnunk, hogy a kisbaba nem kever össze semmit - neki MINDEGY. Így is, úgy is mellen jó neki, ezért NEM KELL TUDNIA, nem kell még pontosítania, és így kommunikálnia sem még sokáig, hogy melyik fajta stresszt is érzi. Ez fokozatosan válik csak szét, ahogy érik és sokmindennel megismerkedik, és közben kommunikál anyjával, majd másokkal is.

Aki itt bármit összekever, azok mi vagyunk, homo sapiens felnőttek!
A többi emlős - gondoljatok bele - nem is látja a tejét sose! Egyszerűen csak azt tapasztalja, hogy a babája nyűgös volt, szopott, most elégedett. A mell és anya lelke pedig megkönnyebbült.

Nem tett jót nekünk, hogy láttuk a tejet, megmérhetjük, és emiatt annyit értettünk meg belőle a bal agyféltekénkkel, hogy ÉTEL, evés, éhség, jóllakás, etetés.... mert ebből ered egy csomó félrecsúszott reakció is. Hogy ETETÉSnek hívjuk a szoptatást, hogy azt hittük sokáig, ha cumisüvegből lefejt tejet adtunk, akkor tökéletesen ugyanazt csináltuk, kielégítettük baba (és anya) minden szükségletét, stb. stb.

A babák alapvetően nem mohók, pontosabban kb ugyanannyira, mikor "éhesek"... viszont az anyák tejtermelődési sebessége, és a leadóreflex kiválthatóságának a mértéke, a reflex ereje változatos. A baba néha fuldoklik, annyira gyorsan jön a tej.... de neki csak egyféle reflexe van rá, hogy mit kell csinálni vele: lenyelni. Azt egy bizonyosnál gyorsabban nem tudja csinálni, akkor sem, ha a tej gyorsabban jön.
Ilyenkor a jóllakottság hamarabb elérkezik, mint az elégedettség érzése, hogy alaposan kinyammoghatta magát. Mivel annak némi köze a tej zsírtartalmához is van, ami az üres mell lassú cseppjeiben van főleg. Szóval ideálisan egyszerre, szinkronban.

Ámde ha az anya azt hiszi, a baba CSAK ÉHSÉG miatt szopik, hogy neki ETETNIE kell, hogy a sírás az ÉHSÉG jele, akkor olyankor is teli cicivel tukmálja aggódva a gyerekét, amikor az nem is volt éhes. ("Csak" stresszben.) A kórházak rohanó csecsemősnővéreinek tanácsai, az "éhenhaláson" aggódás a kötelező mérlegeltetéssel ezt károsan felerősíti.

Ennek főleg bőtejű mamánál tényleg az az ördögi körbe keveredés lesz a következménye, hogy az anya nem jön rá, a baba a fájdalom miatt kéri magát mellre, nem az éhség miatt, de az egyre több és több tejjel már csak félrenyelve, bukásokkal, hasfájással és hasmenéssel tud csak megbirkózni. Akar is szopni, meg nem is, nehezen megnyugtatható, nem alszik mélyen nagyokat, folyton mellen van. És sokszor az anya még az 1kg fölött gyarapodó babájáról is azt hiszi, hogy nem elég a teje, mert lám, folyton sír... biztos éhes.

Ennek nem az a megoldása, hogy nem adunk mellet egy gyereknek, aki tök világosan és egyértelműen kommunikálja, hogy MELLET kér.... csak elkezdjük etetés helyett komplexen szoptatásnak gondolni, amit csinálunk. Az egyértelműen nem éhes gyereknek nem a teli, spriccelő mellünket, hanem a puhábbikat kínálva, ami max csöpög, így végre kinyammoghatja magát kedvére. (Nem csak levest kap végre, hanem sajttortát is, ahogy Schneiderné Diószegi Eszter mondta néhányszor a komfortszopás fontosságáról.) Ez fájdalmat csillapít, kakit lassít, mélyebben, hosszabban fog aludni utána. Vagyis ritkulni fog a szopik száma. Leáll pár nap (max hét) alatt a hasmenés és hasfájás. Lelassul a tejtermelés, végre szinkronban lesz anya és baba teste. Ettől a szoptatás is mindenkit elégedettebbé fog tudni tenni. Anya is pihentebb lesz, baba is nyugodtabb lesz.

Létezik a másik fajta ördögi kör is, amikor a tej lassan jön a mellből, vagy a baba gyengébben/ügyetlenebbül szopik: a baba hamarabb válhat elégedetté, mint teli gyomrú jóllakottá. Kevesebb a kalóriabevitele a szükségesnél, lelassul a gyarapodás, spórolni kezd az energiájával, egyre aluszékonyabb, mellre téve túl röviden dolgozik. Felborul a munkamegosztás anya és baba között, az anyának egyre több munkájába kerül a tejtermelés és a bevitel fenntartása. Ebből sem egyszerű kikeveredni - de sokszor ki lehet! Beszéljetek IBCLC szoptatási tanácsadóval minél hamarabb (ne csak a gyerekorvossal, ha pótlás szükséges), mert itt is ugyanaz a fontos: a szoptatás más, több, mint etetés. És ez a többlet, ez a különbség fantasztikusan értékes!

Akár a tejtermelődés felgyorsítása szükséges, akár ha az akadályba ütközik, pótlás adandó, ezeket úgy érdemes megvalósítani, hogy a szoptatást, a maga komplexitása miatt óvjuk, támogassuk. Még akkor is, amikor, mondjuk a kalóriabevitelnek csak 10%-a anyatej a mellből, 90% más.

Amint megértjük, hogy mi a babánk számára sokkal többek vagyunk, mint ételhordó, sok apró csapda megszűnik, amiken eddig ki tudtunk siklani. Mi vagyunk nekik a MINDEN, és ez a minden, ez a mi nekik pont elég, pont jó. A szoptatás egy csoda! ♡

 

koszonom, hogy elolvastad. remelem, latod mar, hogy milyen komplex dolog ez. lesz meg mas problemank, ez annyira nem az...

szeretlek.

bizzal mar bennem....!!!!!! tudom, mit csinalok. 

Minket még nem ért inzultus sem strandon, sem parkban, sem étteremben. Többnyire diszkréten, nem az akrobataszopis módszert sikerül elövenni nyilvános helyen, annak valahogy otthon a helye, máshol inkább a bújós szopi megy, ami már nagyon kellett. Plázában próbafülkébe mentünk, eddig jogosan, vásárlással összekötve, de máskor is így tennèk, épp a babát zavaró effektek miatt, vagy mert a holminkat nem hagynám védtelenül, örizetlenül. Nem zavarna egy szoptató anya látványa, inkább elérzékenyülnék...

”Időről időre hatalmas botrány kerekedik abból, hogy szoptató anyát zavarnak ki étteremből, bankból, vasúti váróteremből, orvosi váróból. Legutóbb a Nyugatinál levő McDonaldsból zavart ki a biztonsági őr egy szoptató baba-mama párost, pedig ők még engedélyt is kértek, meg is kapták, mielőtt leültek egy eldugott sarokban. Emiatt a megalázó, jogtalan, diszkriminatív bánásmód miatt most teljes joggal hatalmas a felzúdulás, és holnap, május 22-én 11-re a tett színhelyén várják a szoptató anyákat és nem szoptató támogatóikat egy gyors flashmobra – tiltakozásként.

Az elmúlt 15-20 évből jó néhány ilyen esetet fel lehet idézni. Hálás téma, mindenkinek van róla véleménye, nem is rejti véka alá. Ráadásul, ha nem kötelező határainkon belül maradni, nyugodtan hozzátehetjük, hogy Nyugat-Európában és Amerikában is adódnak ilyesmiből komoly cirkuszok. Míg aztán előbb-utóbb véget vetnek a vitának, és törvényt hoznak arról, hogy szoptatni igenis bárhol lehet, sőt azt is szabályozzák, hol, hogyan lehet panaszt tenni a jogtipró ellen. Újabban szokás Ferenc pápára is hivatkozni, aki teljes joggal felemelte szavát a síró csecsemők és kisgyermekek érdekében, felhatalmazva anyukáikat, hogy nyugodtan szoptassák meg őket a templomban is. Hiszen ott különösen jól esik a csend és a békesség. Annak ellenére, hogy ő maga nem családos ember, pontosan tudja, hogy a szoptatás nem csupán táplálási mód, hanem ősidőktől fogva csodálatos, mindig bevethető vigasz és megnyugvás a kicsiknek. És ha összetartozunk, akkor az összetartozás gyerekkel együtt értendő.

Szögezzük le, amit le kell!
1. A szoptatás természetes és normális. Nincs olyan ok, ami miatt titokban, elbújva kellene szoptatni, kivéve, ha te magad igényt tartsz erre valamiért.
2. Ugyanakkor, a helyzet akkor igazán jó, ha van választási lehetőséged, mert a nyilvános helyeken nem csak a bárhol, bármikor szoptató anyákra gondolnak, hanem azokra is, akik mégis inkább potenciális nézők nélkül szeretnének szoptatni. Ezért számukra némiképp elkülönített, csendes baba-mama sarkot, szobát hoznak létre, ahol akár pelenkát is lehet cserélni meg kézmosási lehetőség is van. Ezek az úgynevezett bababarát területek.
3. A szoptatott gyereknek is joga van ahhoz, hogy bárhol, bármikor megszoptathassák. Ebben egyedül a saját anyukája korlátozhatja, mégpedig a saját szempontjai és mércéje alapján. Nem köteles az anya cumit dugni a gyereke szájába, hogy elhallgasson, amikor sír.
4. Az a társadalom, amelyik igényt tart arra, hogy gyerekek szülessenek, köteles elviselni a gyerekek jelenlétét az élet valamennyi területén, ahol az anya szeretne vagy ahol kénytelen jelen lenni, mégpedig a szoptatott gyerekével együtt.
5. Ahogy az anyát arra sem lehet kényszeríteni, hogy szoptasson, azt sem ildomos megtiltani neki, hogy szoptasson.

Mi van mögötte?
Amikor történik egy ilyen eset, vagy vita robban ki “csak úgy” a nyilvános szoptatásról, sajnos legtöbbször elmulasztják leszögezni a fenti alapvető megállapításokat. Ehelyett mindig akad olyan cseppet sem szolidáris, cseppet sem empatikus hozzászóló, aki siet leszögezni, hogy ő bizony csak otthon szoptatott, otthon is csak mindenki szeme elől elrejtve, mert ez olyan intim dolog. Neki. Joga van hozzá. De mi köze ennek ahhoz, hogy a másik anyát viszont megaláztatás, kellemetlenség érte amiatt, mert kimozdult otthonról és meg merte szoptatni a gyerekét? Talán arra akar célozni az otthon szoptató anya, hogy másnak is ezt kellene tennie?
Sajnos az ilyen és ehhez hasonló esetek mutatják meg igazán, mennyire gyerek- és családbarát egy társadalom. Szülessen minél több gyerek, éljen és virágozzék az ország, de csinálják feltűnés nélkül? Ne zavarják meg semmilyen módon jelenlétükkel a többieket? A szoptató anyát természetesen jogszerűtlen otthona négy fala közé zárni a szoptatás miatt.

A helyzet azért nem ennyire rossz!
Szerencsére bátran elmondhatjuk, hogy a nyilvánosság előtti szoptatással az esetek 99,99 százalékában semmi gond és fennakadás nem szokott lenni. Az emberek túlnyomó többsége normális, észre sem veszik, meg sem bámulják, vagy ha mégis, csak egy kedves mosolyt villantanak, amit biztatásnak, elismerésnek szánnak, vagy egyszerűen csak az öröm kifejezésének. Mert tudják, hogy szoptatni, szoptatott gyereknek lenni jó. Az anyák túlnyomó többségének esze ágában sincs feltűnést keltve szoptatni. Pontosan tudják, hogyan tehetik meg ezt úgy, hogy szinte a mellettük ülő se vegye észre. Rengeteg olyan öltözködési trükk van, ami segít eltakarni azt, amit el szeretnél takarni. A norvégok egyébként késztettek egy fantasztikus filmet a szoptatásról. Az első pár perc csakis a nyilvános szoptatásról szól: láthatunk síelés közben, metróban, étteremben szoptatást, egészen különböző anyákat és babákat. Mert a film készítője, Gro Nylander pontosan tudja: ha azt akarjuk, hogy többen és egyre többen és egyre tovább szoptassanak, akkor ennek a társadalmi hátterét, elfogadottságát is meg kell teremteni, tegyük hozzá, ÚJRA. Mert ezzel évmilliókon keresztül nem volt semmi probléma. Most arra készülünk, hogy csináljunk belőle?????

A HelloBaby! következő, június első napjaiban megjelenő számában részletesen olvashatsz a nyilvános szoptatásról.”

W. Ungváry Renáta

forras: http://hellobaby.hu/index.php/cikkek/itt-a-baba/item/3849-jogod-van-barhol-szoptatni

Üzenet a szoptató anyáktól

Szoptatás Világnapja Augusztus 1.

"Óh, milyen csodálatos ajándék,
Az életet, megnyugvást adó meleg folyadék.
A női lét csodája, mellén nyugszik meg babája..."

Miért is ünneplésre méltó a szoptatás és az anyatej? Lássuk a tényeket, érdekességeket:
A legtökéletesebb, legkönnyebben emészthető táplálék a csecsemők számára, mert tökéletes arányban találhatók meg benne az alkotóelemek.

Az előtej (kolosztrum) immunanyagban bővelkedik, mely segíti a magzatszurok ürülését, és ezáltal az élettani sárgaság is enyhébb lefolyású lehet.

A WHO ajánlása szerint az első hat hónapban a kizárólagos szoptatás ajánlott, majd megfelelő hozzátáplálás mellett folytatható a gyermek két éves koráig vagy még tovább. Az ajánlás oka, hogy egy hat hónapnál fiatalabb csecsemő emésztőrendszere nem áll készen más táplálék feldolgozására, és kb. két éves korában erősödik meg az immunrendszere annyira, hogy boldoguljon az anyatej védő hatása nélkül is.

Csodálatos módon az anyatej összetétele mindig a csecsemő, kisgyermek igényeihez igazodik, bármely életkorban! Koraszülött babánál éppúgy, mint egy két éves kor feletti gyermek esetében! Az anyatej minősége soha nem romlik, nem lesz híg és elvizesedett, vagy kevésbé tápláló, mindig pont olyan, amilyennek lennie kell!

Az anyatej megfelelhet egy komplett étkezésnek is, hiszen a szopás elején ürül a hígabb, szomjoltó tej („leves”), és később ürül a sűrűbb, laktatóbb tej („főzelék”).

A szoptatás valóban véd egyes betegségek ellen, de ez nem azt jelenti, hogy az anyatejes babák soha nem lesznek betegek. Ám lényegesen kevesebbszer dőlnek ágynak ill. gyorsabb lefolyásúak ezen betegségek.

A szoptatás csökkenti a gyermek hízási hajlamát. Ennek oka, hogy az igény szerint szopizható gyermek, baba maga jelez, ha éhes vagy szomjas és nm egy rajta kívül álló rend szabályozza ezen mechanizmusait. Annyit és akkor fogyaszt, amennyit és amikor szeretné.

A szoptatás hatással van a fogazatra is, hiszen a szopómozgás „dolgoztatja” az arc izmait is, alakítja a fogazatot.

Pszichés megközelítésben a szoptatással automatikusan teljesülnek a baba igényei: biztonságérzet, szoros testkontaktus, érintés, szemkontaktus, válaszkészség alakulása, melyek mind a kötődést segítik elő, nem beszélve az anyatejben megtalálható számos nyugtató hatású anyagról, melyek az édesanyára ugyanúgy hatnak, ezzel megkönnyítve a babára hangolódást és az éjszakai pihenést, visszaalvást. Tévhit, hogy az igény szerinti szoptatás biztosításával a baba elrontható! Épp ellenkezőleg: ezen igény biztosításával a babában megerősítjük a személyes lét érzését, hogy vesszük jelzéseit, megfelelően válaszolunk rá, erősítjük önállóságának fejlődését, hiszen saját, személyes teret kapott, melyben kiteljesedhet. Természetesen idővel átalakul a teljes odaadás, jönnek a kompromisszumok, határok kijelölései, de abban biztosak lehetünk, hogy a válaszkész gondozás a legkiteljesítőbb forma ahhoz, hogy a baba kiegyensúlyozott, harmonikus, önálló nagy gyerek és később felnőtt legyen!

A szoptatás az egyik legkézenfekvőbb, leghatásosabb megnyugvást adó segítség újszülöttként, mikor a biztonságot adó, meleg, félhomályos, szűk kuckóból kibújik a zajos, hol hideg-hol meleg, fényes, tág külvilágba, majd később a nyugtalan éjszakákon, a fogzás fájdalmaiban, a szeparációs szorongás alatt azután a dackorszak nagyon nehéz időszakában, vagy egy-egy nagyobb esés, sebesülés szerzésekor, egészen addig, míg babának, gyermeknek és édesanyjának ez örömet okoz. A nagy átlagot nézve a babák, ha rájuk van bízva a döntés, két és négy éves koruk közt választják el magukat. Ahhoz, hogy a gondozás később is válaszkész és szeretetteljes maradhasson, a saját határainkat is ismernünk kell! Ha nekünk már teher a szoptatás, hosszabb ideje nem hoz már pozitív érzést, hanem épp ellenkezőleg, lépni kell, szeretettel és türelemmel kell a fokozatos elválasztáshoz fordulni!

Nem mehetünk el a szoptatás édesanyára tett hatásai mellett: szülés után segíti a méh összehúzódását, csökken a mell- és petefészekrák esélye, sőt, a csontrák esélyét is csökkenti, és nem utolsósorban a kötődés kialakulását az anyában is megfelelően alakítja.

Láthatjuk, hogy a szoptatás nem pusztán a baba megetetéséről szól, ez testi-lelki táplálék, mely hosszútávon fejti ki hatását! Egy természetes út, mely lehet, hogy kicsit nehezen követhető egy mesterkélt, rohanó világban, ám a bizonyos belső hangra hallgatva, és valódi segítséget igénybe véve kellemesen követhető, kis nyugalom-szigetet teremtve ezzel a babánknak és így magunknak is, ezáltal párunknak is.

Természetesen nincs arról szó, hogy aki nem szoptat, rossz anya lenne! Ám ha nem szoptatunk, tudatosabb figyelmet kell fordítani a testkontaktusra, érintésre, összebújásra! Jó tudni, hogy a nők kb. 2-3 %-a képtelen a szoptatásra valamilyen fizikai rendellenesség miatt, ezért ha nem ebbe a körbe tartozunk, mégsem sikerül a szoptatás, érdemes lehet megkeresni az okát. A legfőbb problémát a helytelen információáramlás okozza, a tévhitek, a nem kompetens személyek tanácsai és a lelki hátterek. Ezen okok felderítésében segíthet pszichológus, szoptatási tanácsadó. éljünk ezzel a segítséggel!

Judit, Asztalos Péterné oldaláról

"Két éves vagyok. Nem vagyok szörnyű...Csalódott vagyok. Ideges vagyok, feszült, érzelmileg túlfűtött és összezavarodott. Ölelésre van szükségem.

Reggel, amikor felkeltem egyedül akartam felöltözni, de azt mondták: "Nem, erre most nincs időnk, majd én csinálom inkább."

Ez elszomorított.

Egyedül akartam megenni a reggelimet, de azt mondták: "Nem, összemaszatolsz mindent, majd én adom inkább."

Ettől csalódott lettem.

Oda akartam sétálni a kocsihoz, és egyedül beszállni, de azt mondták: "Nem, sietnünk kell, erre most igazán nincs időnk. Majd én viszlek."

Erre elsírtam magam.

Egyedül akartam kimászni az autóból, mire jött a válasz: "Ne húzd az időt, majd én kiveszlek."

Ettől legszívesebben világgá futottam volna.

Később a fakockákkal játszottam, de folyton kioktattak, hogy: "Nem, nem így kell, hanem így.."

Elment a kedvem a kockázástól. Inkább babázni akartam, így kivettem egy másik gyerek kezéből. Ekkor azt mondták nekem: "Nem, ezt ne csináld! Osztozkodni kell a játékokon a többiekkel."

Nem voltam benne biztos, hogy mit is csináltam pontosan, de ez az egész elszomorított. Sírtam. Odabújtam egy ölelésért, de akkor rávágták, hogy: "Nem, nincs semmi bajod, menjél vissza játszani."

Aztán eljött az összepakolás ideje. Ezt onnan tudtam, hogy valaki folyamatosan azt hajtogatta, hogy: "Menjél, szedd össze a játékaidat!"

Nem voltam benne biztos, hogy mit is kéne csinálnom, vártam, hogy valaki megmutassa.

"Miért nem mozdulsz már? Miért csak ácsorogsz ott? Szedd fel a játékaidat, de most azonnal!"

Bizonytalan voltam, hogy most akkor mitévő legyek. Meg kéne valakinek mutatnia, hogy most mire is gondol pontosan? Hogy fogjak hozzá? Hol van a játékok helye? Hallottam a szóáradatot, de nem értettem, hogy mit várnak el tőlem. Megijedtem és ledermedtem.

Hasra vetettem magam és zokogtam.

Amikor reggelinél egyedül akartam enni azt mondták: "Nem, még túl kicsi vagy hozzá. Inkább majd én etetlek."

Ettől zavarba jöttem. Próbáltam megenni az előttem lévő ételt, de még nem ment jól, erre tukmáltak, hogy: "Tessék, itt van, edd ezt meg.." és tolták bele az arcomba.

Nem akartam így tovább enni. Elkezdtem dobálózni és sírni.

Nem tudtam kiszállni az etetőszékből, mert senki nem engedett..én meg kicsi vagyok és egyedül nem tudok. Erőltették, hogy még egyek egy falatot. Ettől még jobban sírtam. Éhes voltam, csalódott és szomorú. Elfáradtam és arra volt szükségem, hogy valaki felvegyen. Bizonytalanul és kontrollvesztetten éreztem magam. Megijedtem, amitől csak még jobban patakzottak a könnyeim.

Két éves vagyok. Senki nem engedi, hogy egyedül öltözzek, egyedül mehessek és mászhassak, ahova kell, vagy betöltsem a saját szükségleteimet.

De azt elvárják tőlem, hogy tudjam hogyan kell osztozkodni, figyelmesen hallgatni vagy várni egy kicsit. Elvárják, hogy tudjam mit kell mondanom, hogyan kell viselkednem és hogy kell kezelnem az érzelmeimet. Elvárják, hogy nyugton üljek, és tudjam, ha valamit eldobok az eltörhet...De ezeket én még nem tudom!

Nem engedik, hogy gyakoroljam a járást, tolást, húzást, cipzárazást, gombolást, öntést, evést, mászást, futást, dobást, vagy olyan dolgokat, amiket amikről tudom, hogy képes lennék rájuk. Olyan dolgokat, amik érdekelnek, és kívácsivá tesznek, azokat mind megtiltják nekem.

Két éves vagyok. Nem vagyok szörnyű...Csalódott vagyok. Ideges vagyok, feszült, érzelmileg túlfűtött és összezavarodott... Ölelésre van szükségem."

Forrás: Channel mom