Hogyan eszünk
Néha megenyhül a szivem.. Vagy nem olyan rossz/nehéz.. Főleg reggel :) De esténként neheztelek, mérges vagyok és nem tudom kezelni... Amúgy nem látszik rajtam. Gondolom...
NEM AKAROK PIHENNI. Nem jelent pihenést a szoptatás abbahagyása, csökkentése. Mert csodálatos dolognak tartom, és szükségesnek. És tökéletesnek...
Hát nem nődögél szépen, nem kerekedik? Nem mozog ügyesen? Nem tanul minden nap újat? Nem áll, tartja magát, ül szépen és eszik ügyesen, szebben, mint a papíralapú "elvárás" a védőnői teszten? Nem jókedvű, kacarászik állandóan? Nem elég gyors a négykézláb villámmászásban...? Megjegyzem, ha nem lenne ilyen ügyes, az sem az anyatej hibája lenne..
Például észrevettétek, hogy még nem volt beteg?!
Miért kell mindig MÁS, mint amit én adok? Miért nem szimplán JÓ, úgy, ahogy van? Miért KELLENE AZÉRT MÁR ez meg az...?
Ha darabos kaját képes MÁR enni, miért kellene azért egy kis pürét is? Mert aranyos ahogy eszi a pürét? Ha egészséges zöldségeket eszik, méghozzá egész sokfélét, ugye SZEGÉNY (:::?!), akkor miért kellene "egy kis husileves"? Kap belőle répát például. De most kezdtük el. Tekintve az eddig eltelt idő rövidségét, mindent még nem sikerült neki adnom. Almát miért nem kap? Mert azt még nem fotóztam le... JA JÓ, hálistennek legalább valami ismert=normális kaját is kap. Pedig a zellerszár a kedvence...
ÚRISTEN, mi ez a tepsiben, batáta, csicsóka, zeller, cékla? Szegény gyerek, mivel etet ANYÁD? Bocsánat ez az én kajám, nem az övé. De kaphatna ő is... Mi a nyavalyát kellene neki adnom szerintetek? Adhattok ötletet, szívesen veszem, de 1) fogadjátok el, hogy másképp gondoltam ki az egészet, más olvasmányok alapján 2) nem szükséges ítélkezni, mert azzal mindent el lehet rontani...
És miért nem iszik? Pohárból. Mert még nem tud. De ha szomjas, kap cicit. EHH! ... "Pihenhetnél már te is".
Véleményem szerint nem csak azért mert elmúlt már 8 hónapos, hanem mert ügyesen fog, jöhet a darabos étlkezés. A "pürés papisok" is most térnek át darabosra. Nem lesz ebből semmi gond. Hadd játsszon az étellel. Hadd ismerkedjen. Hadd szeressen meg enni, legyen ez is élvezetes számára az életben, ne kötelesség!
A BLW-t választottuk. Még visszakozhatok, de egyelőre tetszik neki is, nekem is...
És szálljunk le a mellemről :) Köszönöm szépen.
Forrás: BLW - "Falatkás" avagy darabos, igény szerinti hozzátáplálás, FB, Óvári Anna admin posztja.
Nagyon sok téves információ kering arról, kik a szoptatási tanácsadók, egyesek még azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán szükség van-e rájuk. Az alábbi írás ezeket a félreértéseket kívánja eloszlatni.
Közismert, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi szakmai szervezetek a szoptatást tartják a csecsemőtáplálás ideális módjának, és a hat hónapos korig tartó kizárólagos szoptatást, majd pedig – megfelelő kiegészítő táplálás mellett – a szoptatás folytatását ajánlják kétéves korig vagy azon túl.
Ahhoz, hogy egy édesanya sikeres legyen a szoptatásban, az elhatározáson túl megfelelő információkra és támogatásra van szüksége, és arra, hogy nehézség esetén szakszerű segítséget kapjon.
Régebben, amikor több generáció együttélése és a csecsemők szoptatása még általános volt, a kislányok úgy nőhettek fel, hogy mindig volt a családban egy szoptató nővér vagy nagynéni, aki a felnövekvő generáció számára mintául szolgálhatott. A nagycsaládban a fiatal anyát tapasztalt nőrokonai segítették a szoptatás megtanulásában és a felmerülő gondok megoldásában.
Ma – részben a nagycsalád felbomlása, részben a szoptatás háttérbe szorulása miatt – felnőhet egy kislány úgy, hogy még soha nem látott szoptató nőt, a fiatal anya környezetéből pedig hiányoznak a tapasztalt nőrokonok. Az elmúlt évtizedek helytelen csecsemőgondozási szokásai miatt a mostani nagymamák csak ritkán tudnak helytálló tanácsokkal szolgálni, az agresszív tápszermarketing pedig arra ösztönzi a fiatal anyákat, hogy a legkisebb nehézség vagy bizonytalanság esetén a szoptatást feladva a mesterséges tápláláshoz folyamodjanak.
Mivel a laktáció kérdésköre kevés hangsúlyt kap az orvosképzésben csakúgy, mint az egészségügyi szakdolgozók képzésében, az egészségügyi szakemberek számottevő része nem rendelkezik kellő elméleti és gyakorlati ismerettel ahhoz, hogy e speciális területre vonatkozó problémákat orvosolják.
Ezért van szükség olyan, a humán laktáció területén képzett szakemberekre, akik segítik az édesanyát abban, hogy a nehézségeket áthidalva a szoptatás zökkenőmentesen folytatódhassék mindaddig, amíg azt az anya és a gyermek kölcsönösen kívánják.
Az évente több ezres nagyságrendet elérő telefonos és e-mailes tanácsadás, amit a La Leche Liga tanácsadói és a laktációs szaktanácsadók nyújtanak, jól illusztrálja, hogy mekkora igény van a szoptatási tanácsadók munkájára.
LA LECHE LIGA SZOPTATÁSI TANÁCSADÓK
A La Leche Ligát olyan édesanyák alkotják, akik fontosnak tartják, hogy gyermekeik a szoptatás révén is a legjobb indítást kapják az életben.
A La Leche Ligát 1956-ban néhány amerikai édesanya alapította, akik elszántan szoptatni szerették volna csecsemőiket, és készek voltak tapasztalataikat megosztani másokkal. Az LLL azóta nemzetközi szervezetté nőtte ki magát, és elismert szaktekintély szoptatással kapcsolatos kérdésekben. Küldetése, hogy világszerte támogassa a szoptatásban az édesanyákat, mégpedig más, tapasztalt édesanyákon keresztül, biztatással, ismeretterjesztéssel és gyakorlati segítségnyújtással. Ezenkívül célja az is, hogy felhívja a figyelmet a szoptatás rendkívüli fontosságára az anya és a gyermek testi-lelki egészsége szempontjából.
A Liga azt szeretné elérni, hogy hasznosan egészíthesse ki az orvosok és más egészségügyi dolgozók tevékenységét. Emellett egyedülállóan fontosnak tartja, hogy egyik anya a másikat tanítsa meg arra, miként érzékelje, milyen módon elégítse ki gyermeke szükségleteit.
A Ligának egyetlen sajátos célja van. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy együttműködjék más, hasonló célú szervezetekkel. Gondosan elkerül azonban minden más ügyben való szövetkezést, még ha olyan érdemesek és értelmesek is azok, továbbá nem foglal állást vallási, politikai vagy egyéb, a szoptatást nem érintő kérdésekben.
A La Leche Liga akkreditált szoptatási tanácsadói saját szoptatási tapasztalattal rendelkező, képzett szakemberek, akik elsősorban telefonos tanácsadással és baba-mama csoportokban segítik a hozzájuk forduló édesanyákat. Az LLL szoptatási tanácsadók legalább egy gyermeküket maguk is a Liga elvei szerint szoptatták és gondozták, így személyesen is megtapasztalták, hogyan működik a csecsemőgondozásnak ez a formája a hétköznapokban. Ahhoz, hogy valaki LLL szoptatási tanácsadó legyen, a személyes tapasztalatokon kívül arra is szükség van, hogy tanúságot tegyen magas szintű szakmai tudásáról, megfelelő kommunikációs készségeiről, valamint arról, hogy képes a La Leche Ligát hitelesen képviselni.
Az akkreditációt ezért egy hosszú, sokszor évekig tartó folyamat előzi meg, amelynek során a leendő tanácsadó együtt dolgozik a képzésért felelős tanácsadóval, valamint az őt támogató csoportvezetővel annak érdekében, hogy a szakmai tudást és a gyakorlati készségeket megszerezze.
A Liga szoptatási tanácsadói önkéntes munkát végeznek, ingyen segítik a hozzájuk forduló édesanyákat. Valójában nem adnak tanácsot, csupán megosztják a rendelkezésükre álló információt az anyákkal, hogy ők jól informáltan tudják meghozni saját döntésüket.
A Liga képzett csoportvezetői mindig naprakész információval rendelkeznek, a szervezet mögött álló orvosi tanácsadó testület az adatok megbízhatóságáért felelősséget vállal. A nemzetközi szervezetről a www.llli.org oldalon, a magyarországi szervezetről a www.lll.hu oldalon található bővebb információ.
LAKTÁCIÓS SZAKTANÁCSADÓK (IBCLC)
Néhány nagy tapasztalattal rendelkező (LLL) szoptatási tanácsadó szeretett volna továbblépni, és tudását az egészségügyben kamatoztatni. Ez az igény hívta életre a laktációs szak-tanácsadói képzést és vizsgát. Megalakult a Nemzetközi Laktációs Szaktanácsadói Vizsgabizottság (International Board of Lactation Consultant Examiners - IBLCE), mely egy független, non-profit szervezet.
A szoptatási tanácsadók 1985 óta szerezhetik meg a Nemzetközi Laktációs Szaktanácsadói (International Board Certified Lactation Consultant - IBCLC) oklevelet.
A laktációs szaktanácsadó (IBCLC) olyan specialista, aki a szoptató anya és a szoptatott csecsemő különleges igényeit szem előtt tartva megelőzi, felismeri, illetve segít megoldani a szoptatással kapcsolatos problémákat. Az IBCLC nem helyettesíti a védőnőt, csecsemős nővért vagy a gyermekorvost, sokkal inkább együtt dolgozik velük, munkájával kiegészíti az ő munkájukat. A világ számos országában találunk szoptatási szaktanácsadókat az egészségügyben: kórházakban, klinikákon és magánpraxisban egyaránt. Eredeti végzettségüket tekintve orvosokat, nővéreket, védőnőket, szülésznőket, pszichológusokat, egészség-nevelőket, szociális munkásokat és egyéb segítő-foglalkozásúakat találunk köztük. Tőlünk nyugatabbra (és bizony már keletre is) az egészségügyi intézmények szívesen alkalmazzák az IBCLC oklevéllel rendelkező szoptatási szakembereket, így ők előnyt élveznek azokkal szemben, akik mögött nem áll a tekintélyes vizsgabizottság ajánlása.
Az IBCLC végzettség nemzetközi viszonylatban is a legmagasabb szintű képesítésnek számít a humán laktáció területén. A bizonyítványt ötévente kell megújítani, így a tudás szinten tartása, a legújabb kutatási eredmények ismerete, a folyamatos továbbképzés elengedhetetlen része a laktációs szaktanácsadói munkának.
ÖNKÉNTES SZOPTATÁSI SEGÍTŐK
Az önkéntes szoptatási segítő olyan, saját szoptatási tapasztalattal rendelkező anya, aki a munkahelyi vagy lakókörnyezetében, rokoni és baráti körében élő édesanyákat segíti abban, hogy sikeresen szoptassák gyermekeiket. Naprakész ismeretekkel rendelkezik a szoptatás alapvető kérdéseiről, ezért javaslatai segítenek elkerülni a nehézségeket. Felismeri a leggyakoribb szoptatási problémákat, és azokat a helyzeteket, amikor szakemberhez kell irányítania az édesanyát.
Az önkéntes szoptatási segítő nem szoptatási tanácsadó, de hatékonyan kiegészíti a tanácsadók és az egészségügyi dolgozók munkáját, amikor tapasztalatai, tudása és empatikus hozzáállása révén bátorítást és támogatást nyújt a szoptató családoknak.
Mivel az önkéntes segítők ott élnek az édesanyák közelében, általában nagyobb bizalommal fordulnak hozzájuk, mint egy ismeretlen tanácsadóhoz. Ők azok, akik – térbeli közelségük és ismertségük révén – szinte folyamatosan az édesanyák rendelkezésére tudnak állni, hogy támogatást nyújtsanak, és kérdéseikre választ adjanak. Az önkéntes szoptatási segítők által nyújtott bátorítás és helyes információk kulcsfontosságúak a szoptatási nehézségek megelőzése, illetve megoldása szempontjából, ezért az önkéntes segítők rendkívül fontos szerepet játszanak abban, hogy a környezetükben élő anyák megvalósíthassák szoptatási céljaikat.
Az önkéntes szoptatási segítők nem csupán saját tapasztalataikra támaszkodnak, hanem 80 órás képzésükönmegszerzett ismereteikre is, miközben folyamatosan bővítik tudásukat.
Sajnos vannak „önjelölt” szoptatási tanácsadók is, akik könyveikben, internetes fórumokon vagy egyéb módon tanácsokat osztogatnak, általában megalapozott tudás nélkül. Az ő tevékenységük több szempontból is káros. Egyrészt csecsemők egészségével, életével játszanak, amikor nem megalapozott tudás birtokában tesznek javaslatokat, másrészt könnyen összekeverik őket a valódi szoptatási tanácsadókkal, így tevékenységük rossz fényt vet a szakmára.
A szoptatási segítők és tanácsadók szerepéről többet is olvashat itt.
Forrás: http://szoptatasert.hu/tanacsadas/miert_van_szukseg_szoptatasi_tanacsadokra_es_kik_azok
Ó, micsoda hiánypótló írás!!!
http://szoptatasportal.hu/files/Meddig_eleg_az_anyatej_fuzet.pdf
Meddig elég az anyatej?
Kereskedelmi érdekektől független, tudományosan megalapozott ajánlások a csecsemő-táplálásról
Bevezetés
Kedves szülők és szakemberek!
Kiadványunk két részből áll. Az elsőben a mindennapi életben felmerülő, leggyakoribb,hozzátáplálással kapcsolatos kérdésekre igyekszünk rövid, gyakorlatias válaszokat adni. A kiadvány második fele azoknak szól, akik arra is kíváncsiak, milyen tudományos kutatások, ésszerű megfontolások állnak a csecsemőkre vonatkozó táplálási ajánlások mögött. Célunk, hogy olyan, a mindennapi életben könnyen követhető ajánlásokat fogalmazzunk meg, amelyek szem előtt tartják a gyerekek hosszú és rövid távú érdekeit, egészségét, az egészséges táplálkozás, az étkezéshez való egészséges viszony kialakításának alapelveit. Meggyőződésünk, hogy ebben a hat hónapig tartó kizárólagos, majd a szilárd táplálékok fokozatos bevezetése mellett kétéves korig, vagy azon túl folytatott szoptatásnak döntő a szerepe.
Manapság a „bébi üzletág” bevételének jelentős része kész vagy félkész bébiételek, tejépepek, gabonapépek, bébi italok és édességek (desszertek, kekszek, italporok) gyártásából, forgalmazásából származik, így nem meglepő, hogy alapvető céljuk a fogyasztótábor és így a bevételek folyamatos növelése. Ennek egyik módszere, hogy hat hónaposnál fiatalabb csecsemőknek is ajánlják termékeiket (ezek a négy hónapos kortól adható feliratot viselik), a másik, hogy egyre inkább kiterjesztik azt a felső határt is, amíg a speciális bébi illetve kisgyermek ételeket, babaitalokat ajánlják. Időről időre olyan kampányokat indítanak, amelyek általuk szponzorált vagy egyoldalúan értelmezett kutatások eredményeire hivatkozva szállnak szembe az Egészségügyi Világszervezet táplálkozási ajánlásaival. Ennek legfrissebb példája a glutén bevezetésének ajánlott időpontjára vonatkozik, részletesen a füzet második felében olvashatnak erről.
Teljesen természetes, hogy az egyéves gyerek az anyatej mellett már a család többi tagjával nagyjából azonos összetételű étrendet fogyaszt olyan mennyiségben, ahogy az számára a legmegfelelőbb, és ugyanez vonatkozik azokra a gyerekekre is, akik ebben az életkorban már nem szopnak. Ugyanakkor a bébiételgyártók hároméveseknek ajánlott ételeket, tejitalokat is forgalmaznak, és hangoztatják a speciális összetétel szükségességét. Jól tudják azt is, hogy céljaik elérésének fontos lépése az egészségügyi szakemberek megnyerése, ezért szinte állandó szponzorai a gyermekgyógyászati konferenciáknak, kutatásoknak. Igyekeznek termékeiken, reklámfüzeteikben neves gyermekgyógyászok, szakmai szervezetek ajánlását feltüntetni.
Pedig az egészséges, változatos, a család étkezési szokásaival összhangban levő csecsemő- és kisgyermektáplálás egyszerű eszközökkel, mindenhol kapható alapanyagokkal is megvalósítható, mégpedig a készen vásárolható, mindig ugyanolyan ízű és összetételű bébiételek-italok árának töredékéből.
Tovább olvasni érdemes a linkre kattintva
Összeállította: W. Ungváry Renáta
laktációs szaktanácsadó IBCLC
Ne haragudjatok, hogy türelmetlenebb vagyok. Ne haragudjatok, hogy az idegbaj szálán billegek.
Magam is érzem, hogy a racionálisnál jóval érzékenyebben érint a sok "jótanács" és "okoskodás", beleszólás és furcsa pillantások, netán kinevetések, amelyekkel manipuláltok...
Ennyire még sosem voltam biztos a dolgomban, hogy JÓ, amit csinálok.
Mégis, a lelkemre veszem nagyon a bírálatot, holott el is engedhetném békésen a fülem mellett. Miért nem megy a kedves elengedés? HOL A ZEN?
Kérlek, hagyjatok békén, hadd csináljam. Nem kellenek a bíráló megjegyzések. Erősek vagytok, okosak, jól csináltátok, a végeredmény Titeket igazol! De én másképp csinálnám. Mások az ismereteim, mások a körülmények. Olyan nehéz lenne nektek is nyugodtan rámmosolyogni és azt mondani, de jó, ügyes vagy, jó lesz így? Hát Nektek is ilyen KURVANEHÉZ?!
Nagyon mild ez az egész. Szinte észrevehetetlen. Szimplán letagadható! (Pl. hozzáteszitek, hogy úgy csinálod, ahogy jónak látod - és kész a diplomácia!) Csendes terrornak érzem - jelzem, beismerem, hogy eltúlzom! Nem kell a szavakon lovagolni. Érzésekről beszélünk, abban nincs ráció.
Én csak azt nem értem, hogy miért nem tudok én magam nyugodt maradni. Értsen már meg valaki és mondja el, hogy ez miért így van..
Elgondolkoztam, hogy szoptatási tanácsadónak képeztetem magam.
A hivatalos képzésen vennék részt, amit a Semmelweis Egyetem nyújt.
Nagyon érdekel ez a téma, hogyan lehet segíteni az Édesanyákat, hogy szoptathassák a babáikat. Mert a legcélszerűbb, legkézenfekvőbb, a legelőnyösebb módja a táplálásnak, nevelésnek...
Szeretném ezt tanítani!
Szeretném ha kicsit is de felvenni a harcot az indusztriális nyomás ellen. De leginkább: a babikért, hogy belőlük egy egészséges társadalom fejlődjön...
Nagyon várom, hogy elindulhassak ezen az úton. Remélem, a férjem, a kis csillagunk Édesapja támogatni fog ebben.
Az LLL elvei:
1. A szoptatással megvalósult anyai gondoskodás az a mód, amely a kisbaba szükségleteit a legtermé-
szetesebben és leghatékonyabban érti meg és elégíti ki.
2. Az anyának és kisbabájának a kezdetektől és minél több ideig együtt kell lennie, hogy szoros kapcsolatukat
és a megfelelő tejellátást megalapozzák.
3. Az első években a kisbaba számára az édesanyjával való intenzív együttlét olyan alapvető szükséglet,
mint a táplálék.
4. Az anyatej a legkiválóbb csecsemőtáplálék.
5. Az egészséges, időre született csecsemő számára mindaddig az anyatej az egyetlen szükséges táplá-
lék, amíg – körülbelül fél évvel a születést követően – a baba a szilárd étel iránti igényét nem jelzi.
6. Ideális esetben a szoptatás addig folytatódik, amíg a gyermek kinövi ezt a szükségletét.
7. Az édesanya éber és aktív részvétele a gyermekszülésben elősegíti a szoptatás megfelelő indulását.
8. A szoptatás élményét megszépíti, a gondoskodó szülőpárt pedig élteti a csecsemő édesapja által nyújtott
szeretetteljes támogatás, segítségnyújtás és a vele töltött együttlét. A gyermeknek az édesapához
fűződő meghitt kapcsolata fejlődésének fontos eleme kora csecsemőkortól kezdve.
9. A megfelelő táplálkozás kiegyensúlyozott étrendet jelent, amelyben az ételek a lehető legtermészetesebb
állapotukban szerepelnek.
10. A csecsemőkortól kezdve a gyermekeknek olyan szerető útmutatásra van szükségük, amely képességeik
elfogadását és az érzéseik iránti érzékenységet tükrözi.és a megfelelő tejellátást megalapozzák.
Árthat-e a gyereknek a népmese?
kérdezett:Fülöp Noémi
2009. január 21.
Milyen szerepet játszik a szexualitás és a horror a népmesékben, és kell-e ettől óvni a gyerekeket?
Szakértőket kérdeztünk meg. Az erdélyi és magyarországi magyar, valamint a román médiában is nagy port kavart az audiovizuális tanács (CNA) döntése, miszerint explicit szexualitást sugároz a Magyar népmesék rajzfilmsorozat egyik része: "Malacért mutogatja magát a királylány" címmel jelent meg a Transindex cikke. A sorozatot közvetítő Minimax egy figyelmeztetéssel megúszta, a CNA döntése viszont számos vitát váltott ki. A többség szerint túloztak, egyesek viszont úgy vélték: az illető népmese rosszra tanítja a gyerekeket – többek között arra, hogy némi erotikával sok mindent elérhet egy nő a férfiaknál. A mesében ugyanis a királylány egy táncoló malacért cserébe emeli fel a szoknyáját.
Arról, hogy mi a szerepe az erotikának, illetve a másik gyakori vitatémának: a horrornak a népmesékben, Tánczos Vilmos néprajzkutatót, a BBTE tanárát kérdeztük. Azt pedig, hogy mindezt a gyerekek hogyan értelmezik, Keresztesi Polixéna gyerekpszichológustól érdeklődtük meg.
“A népi kultúra nem obszcén, hanem sokkal természetesebben viszonyul az erotikához – mondja az eset hallatán Tánczos Vilmos. – A mesevilág tele van erotikus részletekkel, ettől rendkívül jó erkölcsű gyerekek nőttek fel a hagyományos világban, amit a jelenről nem föltétlenül lehet elmondani.” Rögtön utána azonban leszögezi, a népmese nem gyerekműfaj volt, felnőttek mesélték felnőtteknek. “Amit a felnőtt ember érzékelt – beleértve az erotikát, a szexualitást is – természetes módon bekerült a mesék világába” – magyarázza. A gyerekeknek szánt meséket azonban a 19. századtól kezdve a mesekutatók átírták – az, hogy milyen volt az eredeti, felnőtteknek szóló népmese, csak akkor derült ki, amikor magnóval láttak munkához a mesegyűjtők, azaz a 20. század negyvenes-ötvenes éveiben. Tánczos példaként Nagy Olga gyűjtését említi, aki Széken találkozott az eredeti népmesével, meglepődve, hogy az mennyire különbözik a folklorisztika által ismert meseképtől. “Ő Széken fedezte fel a népi Boccacciót, közzé is tette a Paraszt dekameron és az Újabb paraszt dekameron című könyvében” – mondja a néprajzkutató. “Elképzelhető, hogy elhangzottak olyan szövegek is, amelyeknek esztétikai lényege kifejezetten az obszcenitás volt, de ez ritka – teszi hozzá Tánczos. – Nem ez jellemző azokra a szövegtípusokra, amelyek nagyobb közösségben (guzsalyasban, fonóban) hangzottak el, amelyeket gyerek is hallhatott.”
Ami a népmesék másik, (potenciálisan) problematikus elemét, a horrort illeti, a néprajzkutató úgy véli: ennek egyik gyökere a magyar sámánhitben gyökerezik. “A sámánhit, a magyar tündérmesék alapja, tele van horrorral – és ugyanez a helyzet az archaikus népmesével is” – magyarázza Tánczos. Hozzáteszi: a borzadály esztétikuma mélyen gyökeredzik az emberi pszichében. “Ugyanaz a pszichológiai jelenség, mint amikor az utcán egy közlekedési balesetnél összefut a tömeg – mondja a kutató. – Vagyis a mese hallgatóját mindig is érdekelte a horror, erre rá is játszottak a meseszövegek. Például a gyönyörű Grimm-mesék: levágjuk a lány sarkát, hogy beleférjen a cipőbe, vagy kivesszük Hófehérke szívét, és más effélék. A horror ugyanúgy jelen volt a német, mint a magyar népmesében. Téli estéken, éjszakákon, munkavégzés közben egy tehetséges mesemondó körül rettegtek, visongtak a lányok – mindez természetes volt. A mai világ azonban valamiféle álságos magyarázatot ad ezeknek a természetes dolgoknak” – summázza Tánczos.
A természetesség a kulcsfogalom ebben a témában Keresztesi Polixéna szerint is. “A szexuális nevelés általában már születéskor elkezdődik, a gyerekek számára ez nagyon természetes dolog – mondja a pszichológus. – Már pici korukban, csecsemőként felfedezik a saját testüket, és ha természetes körülmények között nőnek fel, akkor a családban is látják a szüleiket vetkőzni, öltözni vagy akár meztelenül is. Ha ettől nem tiltjuk el, vagyis nem kezdjük saját magunkat dugdosni, akkor a gyerek számára természetes dolog lesz a nemiség, és valószínűleg a mesében sem fogja megbotránkoztatni ugyanez.” Keresztesi ugyanakkor hangsúlyozza: mivel meséről van szó, amiben az erotika legtöbbször eléggé burkoltan jelenik meg, érdemes odafigyelni, ha a gyermek ezzel kapcsolatosan kérdez, megjegyzést tesz. “Ilyenkor nagyon fontos az, hogy a szülő ne próbálja mellőzni a témát, hanem akár kérdezzen rá, hogyan látja, éli meg ezt a gyerek, mi az, ami érdekli őt ezzel kapcsolatosan.” Arról pedig a pszichológus szerint szó sincs, hogy a gyerek esetleg rosszat tanulhat egy ilyen jelenetből. “Az öltözködés, vetkőzés, intim ruhadarabok látványa a gyerekek esetében nem társul szexuális tartalmú gondolatokkal – magyarázza Keresztesi Polixéna. – Akár óvodáskorban is együtt mennek vécére, látják, hogy ki hogyan pisil, de a felnőttekkel ellentétben ennek számukra nincs szexuális vonzata. Az utóbbi már attól függ, hogy a felnőtt, a szülő hogyan állítja be a dolgokat.”
A horror, agresszivitás azonban már a pszichológus szerint is veszélyesebb: bár önmagában természetes dolog, az agresszivitás agresszivitást szül. “A gyerek utánzással tanul – vagyis ha egészen pici korától agresszív jeleneteket lát a tévében vagy a családban, ez játékaiban, vagy óvodás-iskolás korában a viselkedésében is tükröződik majd” – fejtegeti Keresztesi. A Grimm-mesék horrorisztikus jeleneteitől ugyanakkor nem félti a gyerekeket a pszichológus – addig legalábbis semmiképpen, amíg azokat a szülő olvassa fel. “A mese világa szimbólumokat használ, a gyerekeknél a valóság és a szimbolika, azaz a mese néha keveredik. Ám ettől nem rémülnek meg, hiszen nem a konkrét valóságot látják ebben, mint egy felnőtt, hanem a misztikusat. Számukra mindez inkább élményszerű, és nem annyira ijesztő, mint amilyen esetleg számunkra lehet” – fogalmaz a gyerekpszichológus. Hozzáteszi, a felolvasott mesét a gyerek élményszerűen képzeli el, az agresszivitás negatív hatása viszont inkább a látványra, például a tévében látott drasztikus jelenetekre vonatkozik. Ami pedig a szoknyáját felemelő királykisasszonyt illeti, Keresztesi Polixéna elmondta, saját hároméves kisfiát sem féltené a jelenettől.
http://multikult.transindex.ro/?cikk=8844
Here I sit, between them on my bed, the toddler on my left and the baby on my right. They’re fast asleep, peacefully dreaming of the things little ones dream about. If I listen closely, I can hear their steady, soft breaths and see their little chests rising and falling almost in unison.
Don’t let me forget.
Don’t let me forget the way her fine, silky baby hairs tickle the tip of my nose as I breathe in her perfection or the way she giggles as I bury my head into the cushiony folds of her chubby neck. She smells like milk, soap and baby powder, even though I didn’t put any baby powder on her. She smells like love and hope and some magical, mysterious ingredient that only babies possess.
Don’t let me forget the gentleness of those soft, spongy, warm little hands. The little hands that clutch me like I am everything she needs. The little hands that graze and bat at me when she wakes up too early and I put her in the bed next to me and try to steal a few more minutes of sleep. The little hands that reach up and trace the outline of my face while I nurse her. The little hands that linger and hold onto me for that tiny bit longer, reluctant to release their grasp, as I place her into her cot at night.
Don’t let me forget my superpowers. My power to kiss away an ouchie, hug away sadness, hum away a bad dream and soothe any and every fear or worry. My power to know exactly what she needs when even she doesn’t really know. My power to calm her by simply being close by.
Don’t let me forget the heaviness of a drowsy head dozing off in the crook of my arm while she nurses or the weight of a warm, tousled, freshly bathed head on my shoulder with little arms wrapped snugly around my neck.
Don’t let me forget the sound of little feet on my floor. Little feet running while she delightedly waits for me to chase her. Little feet treading slowly into my room in the middle of the night when she’s frightened by the thunder. Little feet squeaking on the tiles as she follows me around the house, wanting to do nothing more than whatever it is that I’m doing.
Don’t let me forget the way she fits perfectly onto the curve of my hip, as if it was designed just for her or the way her strong, chubby legs kick excitedly as she watches what I’m doing while I sway her gently, or the way her warm little hand rests on my back.
Don’t let me forget the way she pronounces certain words in her own unique way or the way she imitates my intonation or the sound of her singsong voice as she narrates one of her brilliant made-up stories.
Don’t let me forget the way everything seems to glow as we lay in bed together on lazy mornings, while they roll around with each other and giggle and squeal, and I watch them, tiredly, proudly, gratefully, wondering by what stroke of luck these two were chosen to be mine.
Don’t let me forget their littleness. Because sometimes, that littleness is what makes me wish they would just grow up faster, sleep for longer, be more independent, give me more personal space, give me some freedom and let me just do what I want to do, for once.
But it is that littleness–that precious, fleeting littleness–for which I will one day ache and yearn and desperately, dearly miss.
So while I have it now, let me bask in it that little bit longer, breathe them in that little bit deeper and hold onto them that little bit tighter, because who knows how quickly this sweet, sweet littleness will pass.
Don’t let me forget.
Don’t let me forget.
Please, don’t let me forget.
Forrás: https://www.mother.ly/child/dont-let-me-forget-their-littleness#close