Ne haragudjatok, hogy türelmetlenebb vagyok. Ne haragudjatok, hogy az idegbaj szálán billegek.

Magam is érzem, hogy a racionálisnál jóval érzékenyebben érint a sok "jótanács" és "okoskodás", beleszólás és furcsa pillantások, netán kinevetések, amelyekkel manipuláltok...

Ennyire még sosem voltam biztos a dolgomban, hogy JÓ, amit csinálok.

Mégis, a lelkemre veszem nagyon a bírálatot, holott el is engedhetném békésen a fülem mellett. Miért nem megy a kedves elengedés? HOL A ZEN? 

Kérlek, hagyjatok békén, hadd csináljam. Nem kellenek a bíráló megjegyzések. Erősek vagytok, okosak, jól csináltátok, a végeredmény Titeket igazol! De én másképp csinálnám. Mások az ismereteim, mások a körülmények. Olyan nehéz lenne nektek is nyugodtan rámmosolyogni és azt mondani, de jó, ügyes vagy, jó lesz így?  Hát Nektek is ilyen KURVANEHÉZ?!

Nagyon mild ez az egész. Szinte észrevehetetlen. Szimplán letagadható! (Pl. hozzáteszitek, hogy úgy csinálod, ahogy jónak látod - és kész a diplomácia!) Csendes terrornak érzem - jelzem, beismerem, hogy eltúlzom! Nem kell a szavakon lovagolni. Érzésekről beszélünk, abban nincs ráció. 

Én csak azt nem értem, hogy miért nem tudok én magam nyugodt maradni. Értsen már meg valaki és mondja el, hogy ez miért így van..