bejön, becsmérel. 

- miért ez az ugrálós hinta? miért nem "rendeset" vettél? 

- mert ahhoz fúrni kell, és abban egyeztünk meg az édesapjával, hogy nem fúrunk falat. ez jó lesz. német minőség, jó vétel. ha nem tetszik neki vagy veszélyes, eladom.

- csak ez olyan kilengős..

- hidd el, figyelek rá. 

- jó csak ez himbálódzik, én nem akarom, hogy az unokám kék-zöld foltos legyen csak mert az ajtófélfába verődik...

- ...

aztán játék. önfeledt kacagás. ének, vers. mászás, játékok. valahogyan szóba került, mutatok fotót, ahogyan eszik.

- na és iszik már, kis pohárkából?

- nem még. néha próbáltam, egyelőre szopizik.

- meddig akarsz szoptatni?

- legalabb egy evig. (igazabol ameddig a baba akar, de nem akartam, hogy elfajuljon a beszelgetes rogton az elejen).

- az hulyeseg, a tejben fel ev utan mar nincs tapanyag, ezt mindenki tudja.

- ne haragudj, en nem igy tudom. 

- hat pedig szakember mondta, hogy nincs.

- es igy erzem helyesnek, ahogy mi csinaljuk. szepen gyarapodik, jol erezzuk magunkat, nincs gond. egeszsegugyis leven valamit csak ertek hozza. es epp olyan szakkonyveket olvasok, amiben az van, hogy bizony jol csinalom.. (btw szoptatasi tanacsadonak szeretnek tanulni..) 

- ehh azok a szakkonyvek!! tudod mennyi rossz szakkonyv van?!

- ezek nemzetkozi szinten oktatott anyagok..

- ehh!

- akkor az a jo amit te mondasz? az is lehet.. 

- nem, en csak a gyereknek akarok jot. es neked is. igazan pihenhetnel.

- nekem ez a jo. igy jo. igy vagyunk jok egyutt. (tenyleg csodalatosan erzem magam, hogy szoptatok. ...) 

- de te is kimerulsz.

- en nagyon jol vagyok.

- de adhatnal neki puret, gyumolcsot, husilevest, stbstb

- igaz, de kepzeld (mar olyan meselos "kepzeld!" nem az okoskodos), mi nem a kanalas etetest csinaljuk, magatol eszik, egyedul.. en olyan buszke vagyok ra, legy te is az!

- de ilyen szarokat eszik! (cekla, zeller, brokkoli) en nem akarom, hogy az unokam paleo legyen, mert az hulyeseg! es etetni kell! hat nem eszik eleget! igy sosem fog eleget enni!

- de most ismerkedik az etellel. meg csak ket hete.. tetszik neki.

- de hat mindent kell neki adni!!!

- mindent fog kapni. de meg csak par napja csinaljuk ezt, eddig ismerkedett...

- de mikor adsz neki inni? majd meglatod, nyaron szomjas lesz..! meglatod! 

- bizonyara azt akarom majd, mint edesanya, hogy szomjazzon....

- kis poharbol, gyumilet...

- vizet fog, gyumilet nem, de most egyelore meg nem fogadta el igy.. meg nem tud inni poharbol.

- meglasd! en nem akarok beleszolni de ez igy keves lesz!

- miert lenne keves? nyolc honapos. jo sulyban van. ugyes, okos, mint a tarsai, mar all is egyedul (megj: ez nem a taplalastol es a "nevelestol" fugg, hanem egy belso program, szoftver, ami lefut 1-3 eves korukig es addigra mindannyiunk babaja ugyanazt fogja tudni, de ezzel kivertem volna a biztositekot), meg sosem volt beteg, pedig jarunk kozossegbe, tok vidam, a fogzas nem olyan veszes, na jo ekcemas most szegeny, de arrol senkinek nincs fogalma, miert. boldog!!! ne haragudj, de ez nekem arrol visszajelzes, hogy jol csinalom, ugy, ahogy a korulmenyeknek a legmegfelelobb. (a ferjem nincs ugye itthon egy eve..) en ennek mind nagyon orulok! oruljetek ti is velem! 

- mi orulunk, de hat hogy fognak kinezni a melleid?!

- ne haragudj de ez a tema engem zavar, nem szeretnek errol beszelni...

- hogy fognak kinezni a melleid ennyi szoptatas utan? meg hogy nez mar ki hogy a harom eves gyereket szoptatod? a multkor is a barni felesege (fogalmam sincs ki az a barni) elszegyellte magat hogy a harom eves gyereket fel kell vinnie a lakasba megszoptatni (szerintem mindenki addig szoptat ameddig akar).

- engem nem zavar ha valaki sokaig szoptat, en nem szeretnem most abbahagyni.

- es ne haragudj, hogy fognak kinezni a melleid!

- nem a szoptatastol, v a szoptatas idotartamatol fugg a mell kinezeete. de ne haragudj, nem szeretnek a melleimrol beszelni veled! jo? fejezzuk be.  

- ne legyel mar ennyire prud! azt hittem vagyunk ilyen viszonyban, hogy barmirol beszelhetunk.

- errol nem szeretnek senkivel beszelni, a ferjemen kivul, ehhez senkinek semmi koze, ne haragudj!

- miert ne beszelhetnenk barmirol? akkor beszeljunk a pocsomrol!

- ne haragudj, nem szeretnek errol sem beszelni, mert nem erdekel.

- jaj mar (kiabalva)! ennyire prud hogy lehet valaki! en csak jot akarok. tenyleg ennyire prud vagy? hat, na ebbol elegem van (mibol is?!), tessek itt van fogd a gyereket, ebbol elegem van. 

- de most mi a baj? 

- az, hogy hogy lehet valaki ennyire prud!

mar folyt a furdetoviz. epp mentunk volna furodni. a furdes, ami miatt aposom atjon minden masnap. a legnagyobb vidamsag a napban a pancsizas, es ez ferfifeladat. minden szereplo vetekszik a furdesert, hogy hadd johessen o aznap....

azt hiszem meg azt is idevagta, amikor a kezembe nyomta ezt a szepseget, hogy "furdesd meg ahogy akarod/tudod"... WTF?!

körülbelül így zajlott a beszélgetés, ha nem is pontosan ebben a sorrendben. sokkal többször volt ismétlés, és a mell szó is minimum háromszor fordult elő benne.

aposom.

aki valami szurrealis modon inkabb fakepnel hagy (ezt nem is banom..) minthogy az unokajaval legyen. bravo. a kezembe nyomta, mint egy targyat.

tobbszor is felhozta mar ezt a temat es sokszor tereltem, rahagytam, de furkal, visszater. melegitopalackkal alszom, mert jol esik a hasamnak, mert hetek ota gorcsben van emiatt, hogy piszkal. ugy felidegesedem ezen, hogy fel tudnek robbanni (iszsz, ejjel sokat ebred, talan kialvatlanabb vagyok mint 1 evvel ezelott, de nem veszes, csak a boromon latszik kicsit). de nem tudom kezelni a gyomorgorcsot. 

a csabinak nem mondhatom, masnak meg minek...

hogy merészel ilyeneket felhozni? miért nyomja az igazát, hogy nekem kellemetlen legyen? 

erőszakkal hogyan zengheti a lakásomban a trágárságait, hirdetheti a butaságait.. de leginkáb, hogyan ad nekem tanácsokat egy elhízott, dohányzó ember az egészségemről és a kinézetemről?!

nekem erre nincs erőm, időm, energiám. hogy mások piszkálódását emésszem, haragomat csillapítsam, mással megbeszéljem, bátorítást gyűjtsek be, vagy egyáltalán, magyarázzam az igazam. kivételesen igazam van... de ha nincs is... az nem érv, hogy "két gyereket felneveltem". én is fel szeretnék, a saját, jelenhez adaptálódott módszeremmel, legjobb ismeretem szerint. adasson meg, hogy én úgy rontsam el, ahogy szeretném. a kontrollom megvan! de nem az erőszakos torkomon lenyomás. az agresszió. hanem olyanokkal tárgyalom meg, akiknek a nézetei emészthetőek. elfogadom, ha más másképp csinálja, de nem ítélkezem. nem nyomom le a torkán az igazamat. sem idegennek, pláne nem olyannak, akit (elvileg) szeretek!

nem szégyelli magát. eleve átjönni vendégségbe/máshoz/mindegy, hogy család vagy nem, azért, hogy ossza az észt.. és aztán fontosabb az igaza, mint maga a kis lény, aki miatt elvilág átjön...?

mi a megoldás?

nem akarok kettesben lenni vele,,,,,! mert nyomul. gyomorgörcs. vajon ő "nyer", nyeregben érzi magát, ha én rosszul? ha itt lenne még egy felnőtt, biztosan nem így viselkedne, és nem engedné meg magának sem ezt a szöveget sem ezt a hangnemet. már gondoltam, hogy amikor ő jön, véletlenül pont itt van valami barátom... valaki. borzalmas...

csak hát, Lucus szereti. ezt nem vonhatom meg tőle. 

még jó, hogy szegény nem értette, miről beszéltünk. bár valamit biztosan érzékelt, mert NAGYON nyűgös volt, és utána is. midnig úgy viselkedik, ahogy én érzem magam. akár van testi kontakt akár nincs... és vajon átmegy a tejjel az adrenalin...? majd megtanulom.......