Különböző hozzátáplálási módszerek léteznek, amelyek közül az anya szoptatási céljainak ismeretében kell választani. (Nem pedig azért, mert az adott védőnőnek/ anyósnak/ szomszédnéninek épp az tetszik, vagy mert a környezetünkben mindenki más is így csinálta.)
Hozzátáplálás megkezdése előtt tehát nagyon fontos először tisztázni a saját szoptatási céljaidat. Meddig szeretnéd szoptatni a babád? Szeretnéd-e egy bizonyos időpontig elválasztani, vagy szívesebben várnád meg, hogy a saját tempójában haladjon a hozzátáplálással? Az ezekre a kérdésekre adott válaszaid nagyban meghatározzák, hogy milyen módszert érdemes követned.
Vannak bizonyos alapvető tények, amiket minden hozzátáplálási módszerben tiszteletben kell tartani. Ezek közül a legfontosabb, hogy a betöltött 6. hónap előtt nem kezdünk semmilyen hozzátáplálást. Sem gyümölcslevet, sem teát nem kell adni ilyen pici gyerekeknek. Ebben a korban az anyatej, női donortej, és mindezek hiányában a tápszer a megfelelő étel a baba számára. Tehát 6. hónap előtt nem is kóstoltatunk, mert az is hozzátáplálás. Fontos azt is megjegyezni, hogy az ajánlás úgy szól, hogy 6 hónapos kor után LEHET megkezdeni a ht-t, nem úgy, hogy pontban 6 hónaposan KELL megkezdeni.
Elválasztó hozzátáplálás:
A szüleink által is jól ismert, hagyományos étkezéskiváltós hozzátáplálási mód célja a baba mielőbbi elválasztása. Tapasztalatok szerint a szoptatás előtt, majd helyett szilárd étellel (azaz nem anyatejjel/tápszerrel) kínált babák hamar, 8-9-10 hónapos kor körül szopási sztrájkba kezdenek, így az anya könnyebben elválaszthatja a babáját. Ez a módszer elsősorban azoknak javasolt, eddig is időre etették a babáikat, meghatározott ideje van az étkezéseknek és 1 éves korig szeretnék elválasztani a kicsit. Ez persze nem jelenti azt, hogy a babák tej igénye így megszűnik, viszonylag korán szükség van valamilyen tápszeres pótlására (tejpépek). Tapasztalat szerint a gyors tempójú “sikeres” hozzátáplálás kezdetben a gyarapodás stagnálását okozza ( a gyümölcslevezős időszakban), és hamar előkerülnek a magas szénhidrát tartalmú tápszerek, amivel az alacsony kalóriatartalmú szilárd ételeket igyekeznek feljavítani a baba igényeihez. Ezt sok helyen már a hozzátáplálás megkezdésekor eleve a “sűrítők” (speciális igényű multiallergiás babák táplálására kifejlesztett tápszerek) felírásával küszöbölik ki.
Az igény szerinti hozzátáplálásban ezzel szemben a szoptatások megtartása mellett szoptatások után vagy között kínáljuk a babát, valódi kóstolásra, és nem várjuk el, hogy mennyiséget egyen bármiből. Az anyatej kalóriatartalma nem romlik el egyik hónapról a másikra. Ahogy a babák ügyesednek, egyre több és többféle ételt próbálnak ki és idővel egyre nagyobb mennyiségeket fogadnak el. Ez ingadozhat attól függően, hogy a baba épp milyen állapotban van, fogzáskor, betegség idején többet szopiznak, de ha tudjuk, hogy ami jó volt az 5 hónaposnak, azon a 8 hónapos is megél, akkor semmi okunk az aggodalomra.
Tény, hogy az egy éves babák táplálékának nagyobb részét, több, mint 2/3-át anyatej vagy azt helyettesítő tápszer teszi ki és ez az arány csak 2 éves korra fordul meg, de akor is a táplálékuk 1/3-a anyatej vagy azt helyettesítő tápszer (tejital) marad. Csak kb 2-2.5 éves korban szoktak igazán nagyobb mennyiségeket enni, mikor a második tejörlő fogak is kibújnak.
BLW - a baba irányította hozzátáplálás
Ha elég türelmesek vagyunk, hogy megvárjuk a babánk teljes hozzátáplálás érettségét, azok akár a pürézős korszakot is kiválthatjuk. Ahogy nincs a babákra írva, hogy napra pontosan mikor kezd majd el forogni, mászni vagy beszélni, az sem tudható előre, hogy az adott babának mikor érik meg az emésztőrendszere a szilárd táplálékok megemésztésére és a tápanyagok felszívására és hasznosítására. Annyit tudunk, hogy ez a 6. hónap előtt nagyon ritkán következik be. Viszont vannak olyan fizikális jelek, amik azt bizonyítják, hogy már megtörtént, és a baba készen áll a hozzátáplálódásra. Ilyenek az önálló ülés, amikor az addig fekvő baba emésztőrendszere vízszintesből függőlegesbe kerül, megkönnyítve a belek mozgását és a salakanyag távozását. Az aktívan ülő, mászó babáknál ritkábban alakul ki drasztikus székelési szokás változás (székrekedés, hasmenés), mint a még félfekve etetett babáknál.
A felegyenesedéssel a kezek szabadakká válnak, a babák képesek kompetensen részt venni a saját táplálásukban. Igen, a földet is megkóstolnák, meg a kutyakaját, de ha lehetővé tesszük, akkor az ételt is képesek a szájukhoz emelni.
Ebben az esetben érdemes rögtön darabos étellel kezdeni a hozzátáplálást, mivel könnyebben megragadható, és a darabos étel munkára ösztönzi a nyelvizmokat, amik így több ingert közvetítenek az agynak, és nem utolsó sorban kisebb a véletlenül lenyelt tárgyak veszélye, mivel a baba először megvizsgálja a nyelvével, hogy mi került a szájába, nem pedig azonnal kritika nélkül nyeli le azt.
Ebben a hozzátáplálási módszerben a babának nem csak arra van joga, hogy eldöntse, hogy szeretne-e enni vagy sem, hanem azt is képes kiválasztani, hogy mit kíván elfogyasztani. A módszer tulajdonképpen játékos ismerkedésnek tekinti a hozzátáplálást, ami lehetőséget ad a babának, hogy megtapasztalja a színek, a formák és a természetes ízek összefüggő párjait és játszma és feszültség mentesen történjen meg az átmenet a szoptatás és a szilárd ételekre való áttérés között.
A SZT felvetésekre adott válaszai, szemezgetés:
Miért nem lehet előbb? - Mert nem látunk bele a baba bélrendszerébe és nem vehetünk mintát a bélfalából csak azért, hogy szövettani bizonyítékunk legyen arról, hogy a bélfal sejtjei közti kapcsolat már elég szilárd ahhoz, hogy a nagy molekulasúlyú allergének, egyes kórokozók ne juthassanak át akadály nélkül a véráramba.
Ha tudjuk, hogy 6. hónap előtt nem biztonságos, akkor miért ne tudnánk kivárni azt a néhány hetet? Gyakorlatilag egész életében ehet szilárd ételt, nem marad le semmiről. Kizárólagosan szoptatni, vagy az életkorának megfelelően biztonságos tápszerrel táplálni viszont csak az első kivételes 6 hónapban lehet. Miért kellene sietni?
Ha a WHO-t vesszük alapul, ők ezt írják: "If complementary foods are not introduced around the age of 6 months, or if they are given inappropriately, an infant’s growth may falter." Tehát ezt a 6 hónap körült lehet úgy is értelmezni, hogy ha pl. 9 hónaposan ül ki magától a gyerek, még az is belefér... Valamint szintén a WHO írja, hogy 6-8 hósan 2-3 étkezés ajánlott.
A vashiányról... "Tapasztalatom szerint, ha az igény szerinti vagy BLW hozzátáplálásban a baba még 10-12 hónapos korban is 2/3 anyatejet kap, nagyobb az esélye annak, hogy vashiányos lesz." - Ha tudjuk, hogy az embercsecsemő igény szerinti szoptatása képes fedezni a baba biológiai igényeit ( beleértve a vaskészleteket is), akkor miért nem merjük feltételezni, hogy a természet gondoskodott arról, hogy a csecsemő természetes fejlődésével megfelelő ütemben legyen képes a számára szükséges tápanyagokhoz hozzájutni? Nehezen tudom elképzelni, hogy egy kevésbé edukált társadalomban krónikusan megnövekedett volna a vashiányosság csak azért; mert az anya nem volt tisztában azzal, hogy szoptatás helyett 40ml pürét MUSZÁJ megetetnie a csecsemőjével, aminek az összetételét előtte gondosan ellenőrizte volna. A természet ennél jóval megengedőbb, hagyja "hibázni" az embert, azaz vannak olyan beépített biztosítékok, amik garantálják, hogy akkor se lépjen fel vashiány, ha a baba nem kezd el azonnal mennyiségeket enni.
Izgalmas lenne megvitatni azt a kérdést is, hogy ha minden emlős képes a saját ütemében elválasztódni, nincs védőnő és táblázat, aki megmondaná a farkasnak, hogy meddig szoptassa a kölykét, vagy a csimpánznak, hogy mikor mennyi húst adjon az utódjának, akkor miért feltételezzük, hogy ami természetesen, háborítatlanul, "kényszer mentesen" történik, az szükségszerűen veszélyes?
A szakmai válaszom annyi, hogy habár az anyatej vastartalma valóban alacsonyabb pl a tehéntejénél, de a biológiai hasznosulása messze magasabb minden más állati fehérjéhez kötött vasénál. Tehát amìg marhahúsból (keresztallergén a tejjel) májból (méregtelenítő szerv) viszonylag nagy mennyiségeket kell megenni ahhoz, hogy a megfelelő vasbevitel megtörténjen, ehhez képest az anyatej csekélyebb mennyisége is képes fedezni az egészséges csecsemő vasbevitel igényét. Halkan jegyzem meg, hogy a vasraktárak korai kimerülése nagyban köszönhető a forszírozott születtetéssel, amikor a méhlepénybe préselődött vérnek nincs lehetősége visszaáramlani az újszülöttbe, ezzel olyan mértékben csökkentve a vérkészletét, ami egy felnőtt esetében már súlyos sokkos állapothoz vezetne. (Ooops, itt is a normális tempó a "veszély" forrása).
A növényekben (spenót, sóska, spárga....) található vas pedig a növény oxálsavtartalmával együtt kerül a szervezetbe, ami gátolja annak a felszívódását, tehát a növényi vasforrások sem olyan hatékonyak, mint az anyatej.
Végezetül a forszírozott hozzátáplálás eredményes vaspótló elméletének párhuzamából az következne, hogy azok, akiket hamar, sikeresen elválasztottak, vagy tápszerről hozzátáplálásra állítottak át, azoknál nem, vagy csak igen ritkán jelentkezik a vashiány. Érdemes lenne egy ilyen vizsgálatot végezni több száz gyermek bevonásával. Nyilván 1-3-10 gyermek eredményei messze alulmúlják a statisztikailag releváns mintaszámot.
Jó leírás, de nem szól arról, hogy mit adjak a gyereknek, amitől nem fullad meg. (Nincs fog ami megrágja az ételt). Jó az ha egyben nyeli le? Ha le tudja nyelni? - ....nem véletlenül nem arról szól az írás, hogy mit adj a gyerekednek, sőt még csak arról sem, hogy pépesen vagy darabosan kezd el a hozzátáplálását. Te vagy az édesanyja, te ismered a babád állapotát a legjobban, ezt a döntést neked kell meghozni.
A babák kiválóan tudnak enni fogak nélkül is, nyilván ilyenkor az étel keménységét úgy kell megválasztani, hogy az számukra is feldolgozható legyen. Ha darabosan tud étkezni, akkor az avokádó, mangó, spárga, brokkoli, banán remekül fogyasztható fogak nélkül is. Ha pépesen eteted, akkor meg tökmindegy, bármit ledarálhatsz, ami az életkorának megfelelő.
8,5 hónaposan az is tök rendben van, ha egy baba még gyakorlatilag nem eszik semmit érdemben az anyatej mellett, ha a lehetősége meg van, hogy ismerkedjen, játszon a szilárd étellel is.
..Értem, de mi van akkor, ha a tej mennyisége ingadozó (mint nálam)? A kóstolgatás után kevésbé éhes a tejre és akkor értelemszerűen fejés ezerrel ugye? Mert még mindig kitartok a tej mellett, 2. hónapja ülök a hullámvasúton vele... hol fent, hol lent. - Mennyi idős a babád? Hogyan kezdtétek a kóstoltatást? Mit jelent, hogy ingadozó a tej mennyisége? Van esetleg bizonyítottan szervi ok a háttérben? Honnan veszed észre, ha kevés? Meddig szeretnéd szoptatni a babád? A mell tejtermelő képességéről és a temelődő tej mennyiségéről nem ad megbízható információt a mellek alakja, mérete és feszülése. Természetes, hogy néhány hónap után a kezdeti ödémás feszülés és a két szoptatás közti "üresjárati" tejtermelés mennyisége csökken vagy akár meg is szűnik. Szerencsére a tej érdemi része AKKOR termelődik AMIKOR SZOPIK A BABA. Ezért lehet - hogy kv társam idézzem 
<3 - "csoffadt" mellekből is évekig szoptatni a babát.
Sokan a mellek tejtermelését összekeverik a feszülő érzéssel. Erre alapoznak a különféle szoptatós teák és egyéb étrendkiegészítők is, azt az érzetet tartva fenn, hogy ha jó kemény a cici, akkor van csak benne tej. Pedig van az a lapos-puha mellben is, csak ingerelni kell.
A baba jóltápláltságát elsősorban a kakis-pisis pelenkák megszokott száma jelzi és hogy nem csökken a súlya. A gyarapodás üteme is lassul a születési súly megduplázása körül, így a havi megszokott gyarapodástól való elmaradás sem jelenti a tejed csökkenését.
Remélem ezek az információk megnyugtatnak annyira, hogy a hozzátáplálás helyett inkább merj bízni a tested működésében.
Valahogy ezekben az osszefoglalokban sosem irnak azokrol a babakrol akiknek igenye lenne a ht-re. Mi a teendo akkor? Ertem ha a gyerek nem eszik mennyiseget akkor nem baj hagy szopizzon helyette de mi van a masik oldallal? Mi van azokkal a babakkal akik szivesen kezdenek kostolni majd enni 6 hos kor utan? Jo szivvel adhato neki mennyiseg mondjuk 7 hosan ha szeretne enni? Csak arrol irnak h 1 eves korban milyen nagy aranyban egyen anyatejet. Es ha a baba igenyli a mas fele etelt lathatoan jobban? - Nagyon jó a felvetés! Valóban vannak babák, akik szívesebben, érdeklődőbben fordulnak az újdonságok felé. Ahogy a felnőttek is különböző személyiségűek, úgy a babák közt is természetes, hogy vannak eltérő habitusok. Fontos, hogy a családban milyenek az étkezéssel kapcsolatos szokások, szívesen, élvezettel esznek-e, nyitottak-e az újdonságokra, az étkezések családi események, jó hangulatú tevékenységek, aminek jó a részese lenni.
Azt, hogy egy baba milyen szívesen fogad el ételt a családi szokásokon kívül a hozzátáplálás módja is meghatározza. Az is jelentös szerepet játszik abban, hogy a baba milyen gyorsan fogad el nagyobb mennyiséget, hogy szoptatás helyett vagy mellett kínálják az ételt. Sőt, az sem mindegy, hogy a hozzátáplálást megelőzően a szoptatás milyen módon zajlott, azaz időre /mennyiségeket kapott a baba és ezt szokta meg, vagy igény szerint akkor és annyit evett, amennyire szüksége volt. Fontos, hogy a baba a ht során továbbra is képes legyen kifejezni az igényeit, azaz önállóan határozhassa meg, hogy mennyit eszik, akár még azt is, hogy mit. Ha bővebben is érdekel a téma, ajánlom a BLW módszerhez tartozó irodalmat, ahol részletezik, hogy miért fontos a baba önállóságának a támogatása a későbbi evési szokások kialakítása szempontjából.
Konkrétan a kérdésedre válaszolva: ha egy baba szívesebben és gyorsabban fogadja el a szilárd ételt, mint a korosztálya, akkor az étrend megfelelő összeállításával lehet biztosítani a számára az egészséges növekedéshez szükséges megfelelő tápanyagösszetételt. Attól, hogy többet eszik valamiből, az emésztőrendszere még nem azonos hatékonyságú mint egy teljesen kifejlett kisgyerek emésztése, így fontos, hogy a szilárd étel megfelelően felvehető formában tartalmazza a fehérjéket, zsírokat, ásványi anyagokat és vitaminokat is. Ezek az anyatejben, annak hiányában a tápszerben garantáltan ott vannak. Ha a baba a szilárd étel mellett szabadon kaphat anyatejet / vagy tápszert, akkor valószínűleg abból elegendőt fog elfogadni ahhoz, hogy fedezze a szükségleteit. Ha jóllakottak vagyunk, és egészségesek az önfenntartó ösztöneink, nem fogunk még egy nagy tányért ételt megenni, csak azért mert előttünk van.
A blw lényege nem a darabos, hanem a baby-led, azaz a baba irányításával végzett hozzátáplálás. A szilárd étel eleinte épp úgy játék, felfedezni való izgalmas ismeretlen, mint a többi készségfejlesztő eszköz. Nem elsősorban táplálék. Ez az érdemi különbség a hozzátáplálás és az elválasztó táplálás közt, nem feltétlen a darabos vagy a pürés módszer.
A korai hozzátáplálás gyakori válasz az anyák részéről a csökkent tejtermelésre. Mivel nem lehet megállapítani, hogy egy baba emésztőrendszere valóban érett-e 4-5 hónaposan a hozzátáplálásra, ezért a WHO nemzetközi ajánlása marad a biztos bélnyálkahártya érettséget ígérő 6 hónapos ajánlásnál. Az ettől eltérő ajánlások KÍSÉRLETEZÉSRE bíztatják az anyát, azaz hogy FIGYELJÉK MEG gyermeküket, hogy reagál 1-2-3 kanál újonnan bevezetett tápanyagra. Két variáció lehetséges:
Vagy nem képes még megemészteni- és ezáltal hasznosítani - a szolid ételt a baba, ilyenkor a pelusban megjelennek az emésztetlen ételmaradékok. Ilyenkor a HT további erőltetése, más alapanyagokkal való kísérletezés a valóban tápláló anyatejtől/tápszertől veszi el a teret a baba gyomrában.
Vagy nem okoz látható változást, de a székletürítési szokások drasztikusan megváltoznak. Szorulás, hasmenés lép fel. Ezek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a baba bélrendszere még nem képes feldolgozni az idegen táplálékot.
Forrás: FB - Szoptatási tanácsadás kérdezz-felelek csoport, Dr Zeller Zsófia szoptatási tanácsadó írása
