The MilkMeg Ausztraliaban elö amerikai IBCLC szopatatasi tanacsadotol
Halas köszönet Koch Zitanak a forditasert.

Az éjszakai cici- es Co-sleeping (egyuttalvas)
Hogyan szoktasd le gyengéden a totyogódat az éjszakai szopizásról és együtt alvásról

Ennek a cikknek egy frissített és bővített verziója megtalálható a Cicizés egész nap...cicizés egész este című könyvemben. Gyengéd megközelítés az alváshoz, szoptató családok számára.

Közülünk, szoptató anyák közül sokan keresztül mennek az éjszakai cicizés ugyanazon fázisain…

1. Megszületik a babánk, és a megérzéseinkre hallgatunk, amik sokunknál magába foglalja az igény szerinti szoptatást, álomba szoptatást, szoptatást felébredéskor, szoptatást éjszaka (valószínűleg ezer alkalommal), co-sleeping-et (egymáshoz közel, egy szobában alvás) és/vagy egy ágyban alvást, és úgy általában az idő nagy részében vagy cicin vagy csípőn van a baba.

2. Megtanuljuk figyelmen kívül hagyni a nekünk szegezett megjegyzéseket idegenektől, a családtól és barátoktól. Néhány példa: “SOSEM fog megtanulni egyedül elaludni!”, vagy “Elkényeztetitek”, vagy “Sosem tudjátok majd kitenni az ágyatokból”. Néhányan próbálunk jobban kiállni a szoptatásért és pártolni a szoptató anyákat, minden adódó alkalommal.

3. Boldogan szoptatunk tovább éjszakákon keresztül, örülve az altatás könnyű és kényelmes módjának, míg mi magunk is pihenünk kicsit. Ez mind olyan csodás! Igen, fáradtak vagyunk, de lelkesek az anyai gondoskodás szoptatáson keresztül való megnyilvánulása iránt.

4. Aztán közelítünk az éjszakai ciciztetés sötét oldala felé! Kimerültekké, frusztráltakká válunk és általában a sírás küszöbén vagyunk, valójában sírunk, és elkezdünk kételkedni abban, amit eddig csináltunk. Kettészakadunk a vágyaink között, hogy kielégítsük a babánk éjszakai igényeit, de vissza akarjuk kapni a melleinket! Szeretnénk többet aludni! Szeretnénk túl lenni rajta. A babánk már egy totyogó, aki több helyet foglal, olyan gyakran szopizik, mint egy újszülött és azt kiabálja nekünk, hogy “Anya!, “Cici!” vagy “Tejcsi!” egész éjszaka. A boldog kicsi co-sleeping családunk egy kissé nyűgössé válik, és bizonytalanná abban, hogy hogyan tovább. Hogyan választhatnám le éjszakára? Hogyan rakhatnám ki az ágyból, anélkül, hogy sírna? Annyira össze vagyok zavarodva!

Az éjszakai ébredés a biológiai norma, de sokunk számára eljön az a pont, amikor mar besokalunk. Ha továbbra is boldogan szoptatsz éjszaka, akkor szuper! Így tovább, és talan olvasgasd el a többi cikkemet. Ha szükséged van néhány ötletre, hogyan válaszd le éjszakára, és szoktasd rá a saját ágyában alvásra a gyermeked, akkor görgess tovább. Leírok pár ötletet, amit az évek során anyáktól hallottam, Dr. Jay Gordan megközelítését és a saját tapasztalataimat, javaslatokat és gondolatokat az egész témáról. Sikeresen leválasztottam éjszakára két gyereket két éves korukban, békésen és gyengéden...a harmadik gyerekem húsz hónaposan még mindig szopizik..az éjszakai cicizés sötét oldala még nem köszöntött be nálunk. De végül be fog!
Szeretnénk éjszakára visszakapni a cicinket, de szeretnénk, ha az átmenet olyan békés lenne, amennyire csak lehet… 
Nézzünk előbb pár fontos pontot!

1. Ha az ötletek kipróbálása alatt bármikor úgy érzed, hogy a totyogód igazán nem áll készen, vagy az ösztönöd azt súgja, hogy nem ez a megfelelő lépés, akkor hagyd abba, és tedd, amit jónak érzel magadnak és a gyermekednek.

2. Ha a gyermeked fiatalabb 18 hónapnál, nem ajánlom, hogy kipróbáljátok, hacsak nem érzed úgy, hogy ez a megfelelő számotokra, és a gyerek jól reagál. Ha öt másodpercig pityereg, aztán elalszik, akkor talán kicsit korábban készen áll erre, mint a többiek. Csináld azt, amit az ösztönöd diktál, és amit a gyermeked kér. 18 hónaposan a legtöbb totyogó képes megérteni, amit mondasz és tudsz velük egyezkedni.

3. Ez az egész egészséges gyerekeknek szól, és olyan szülőknek, akik egyetértenek, hogy így a legjobb és támogatják egymást. Ha a gyermekednek épp egészségügyi problémája van, akkor az éjszakai leválasztás talán nem a legjobb opció számotokra. Ha a partenered nem támogadja ezt a folyamatot, kicsit nehezebbnek találhatod. Természetesen nem lehetetlen, de lehet kicsit nehezebb.

4. Választhatod azt, hogy az összeset kipróbáljátok, egyet vagy kombinációkat. Ez mind arról szól, hogy nektek mi esik jól. Semmi nem fekete és fehér a gyöngéd éjszakai leszoktatással és a saját ágyukban alvásra bíztatással kapcsolatban…

5. Nem tekinthetsz erre egy egyenes folyamatként. Sokunknak ez kettőt előre, egyet vissza… és aztán valószínűleg egy lépés oldalra és föl. Nem fog egy éjszaka alatt megtörténni, talán egy pár hét vagy hónap alatt sem, attól függően, milyen lassúra szeretnéd venni. Ha azt szeretnéd, hogy pár éjszaka alatt történjen, keresned kell egy másik weboldalt az infóért, mert ez valószínűleg rengeteg sírással fog járni. ( a csoport nem tamogatja ezt a hozzaallast ezert ezt a kötödö egyuttalvo csaladok csoportban sosem fogd megtalalni- megjegyezes, Kato Judit, admin)

Emlékezz rá, hogy a gyermeked veled és a cicikkel aludt egész piciny kis életében! Bár szeretnénk, hogy gyorsan történjen a leválás, ez gyakran időt vesz igénybe, mivel az elalvás és ébren maradás egészen más módjához kell hozzászokniuk...amit egészen eddig nem kellett megtenniük. A te részedről a türelem elképesztően fontos.

A Milk Meg ötletgyűjteménye az éjszakai ciciről való leválasztásról

1. ötlet
A partnered, barát, vagy családtag fekteti le a gyereket (cici helyett). Néhány totyogó 100 %-ig csak cicivel alszik el. Nem fognak más módon elaludni és szuper szomorúak lesznek szopizás nélkül. Ha ez úgy hangzik, mintha a te kicsidről lenne szó, talán nem az első ötlet a megfogadandó. De azért számtalan sok kis gézengúz van, akik boldogan elalszanak, ha valaki más ölelgeti és ringatja anya helyett. Ez egy jó módja, hogy elkezdjük őket átszoktatni a nem cicin elalvásra. Ahelyett, hogy álomba cicizné magát, add át a partnerednek, vagy egy (gyermeked által) nagyon szeretett családtagnak vagy barátnak, hogy altassák el. Történhet ez ringatással, énekléssel, lefeküdhetnek vele az ágyukba vagy simogathatják a hátukat. Ha nincs senki, aki segítene neked, magad is kipróbálhatod ezeket. FÜGGETLENÜL ATTÓL, HOGY KI CSINÁLJA, MEG KELL BESZÉLNI A TOTYOGÓDDAL! Nagyon világosan magyarázd el neki lefektetés előtt, hogy mi is fog történni. „Apa fog elaltatni. Ma este nincs cici.” Észre fogod venni, hogy ha nem cicin alszanak el, hajlamosak (idővel) abbahagyni az esti szopizást. *megjegyzés: „idővel”, nem rögtön! Hacsak nem vesz körül szerencsés tündérpor és nem nyerted meg az esti lottót.
{Talán azon tűnődsz... nem gond a cicit valami mással helyettesíteni? Hogy fogom később leszoktatni a gyereket a hát simogatásról, vele lefekvésről vagy éneklésről? Volt egy bébid, aki immár totyogóvá nőtt, még ha sikeresen leszoktattad is az éjszakai szopizásról, ez nem jelenti, hogy kinőtte az igényét, hogy ott legyél neki, megnyugtasd és elaltasd. Ez a következő átmenet lesz számodra, egy sokkal könnyebb, mint az éjszakai leszoktatás, mivel ahogy a gyereked egyre idősebb lesz, egyre könnyebben megért. Amikor az én gyermekem készen állt, és nekem elegem volt a vontatott éjszakai rutinból, azt mondtam: „a következő 2 éjszaka énekelek neked, de utána nem fogok”. A harmadik este jó éjszakát kívántam, és ennyi. Idősebb volt és már megértette, hogy az esti énekléseknek vége. Egy csepp könny sem folyt.}

2. ötlet
Legyen saját ágya. Lehet ez a ti szobátokban, vagy az övében. Ha úgy egyszerűbb, lehet egy matrac szobátok hálószobának. Ez lehetőséget teremt az egyszerűbb együtt alvásra, dúdolgatásra éjszaka, és a ti ágyatokból való átszoktatásra ez lehet a megoldás. Vagy tehettek egy matracot a totyotógnak a ti ágyatok mellé. Mi a férjemmel ezt csináltuk a három fiunkkal. Így az estét a saját ágyukban kezdhetik, és van saját terük. Ha az első ötletet használjátok, ez akkor is hozzájárulhat a könnyebb átmenethez. Most már a saját ágyukba lesznek lefektetve, cici nélkül. Ez segíthet elkezdeni az éjszakai leválasztás átmenetét és a saját ágyba fektetést. Ismerek valakit, aki fokozatosan egyre messzebb és messzebb vitte a gyerek ágyát az övéktől, míg végül kiköltözött a szobájukból. Emlékezz, A KOMMUNIKÁCIÓ A KULCS. Beszélj velük! Ők pici humánok, akik többet megértenek, mint amit sokan észreveszünk...

3. ötlet
Kérd meg a partneredet/segítődet, hogy altassa vissza, mikor az éjszaka közepén felkel és cicit keres. Ha elkezded az első ötletet használni és van egy kis sikered vele, ez annak egy kiterjesztése. Hadd jegyezzem itt meg... amikor a férjemmel elkezdtük ezt csinálni a középsővel, emlékszem pár alkalomra, mikor mondtam neki: „oké, ma este ez a terv. Mikor felkel, megringatod és megpróbálod csendesen visszaaltatni.” Azt első pár alkalommal, mikor megpróbálta, a gyerek visított. Mondanom sem kell, mondtam a férjemnek: „felejtsd el! Add őt ide!” és megszoptattam. Végül működött! Két lépés előre..egy lépés vissza. Ha ma nem működik, az nem jelenti azt, hogy holnap vagy jövő héten sem fog. {Ha egyedülálló szülő vagy, ez az a pont, mikor azt a támogatást kell kiharcolnod, hogy ott aludjon az anyukád/húgod/barátod egy-két hétre és segítsen.}

4. ötlet
Legyél rá nyitott, hogy egy ágyban alszotok, szoptatás nélkül. Mikor az elsőszülöttünk elkezdett cici nélkül elaludni, az éjszaka közepén még mindig átsétált a folyosón és bemászott az ágyunkba. Nekem ez teljesen rendben volt, mivel 1. rögtön vissza tudtam altatni szoptatás nélkül, 2. nem kellett kikelnem az ágyból. Ha úgy találod, hogy nálad ez nem működik, tegyél egy matracot a földre az ágyatok mellé, vagy egy sima ágyat tolj a tiétek mellé. Ismerek olyanokat is, akik egyszerűen a földre teszik a dupla matracukat, egy simát mellétolva, vagy king size ágyat vettek. Mi végül átszoktattuk őt a saját ágyába, ami a miénk mellett a földön volt, aztán egyszercsak pár évvel később elkezdte átaludni az éjszakát a saját ágyában. Emlékezz, hogy mi, nyugati országokban élők vagyunk a világ furái. A legtöbb család együtt alszik egy szobában! Megkockáztatom, hogy ez nem csupán a helyhiány miatt van, hanem mert ettől boldogok a gyerekek és a babák.

5. ötlet
Vidd át a gyermekedet a saját matracára, miközben azt mondod neki, nincs cici, amíg fel nem kel a nap, vagy amíg tízig számolok. A középső fiunknak tettünk egy totyogó matracot a miénk mellé, és azt mondtuk, nincs cici, amíg fel nem kel a nap. Az első pár este felült a saját ágyában, és azt kiabálta, „Fel, Nap, fel, Nap!” hajnali 3-kor, mikor korom sötét volt, és próbált szopizni. Mindig mondtam neki, hogy még nincs fönt a nap, aludjunk vissza, és a férjem elringatta (a matrac az ágyunk férjem felőli oldalán volt). Végül már nem kelt, de az első, alig látható napsugárra ébredt, hogy cicizzen. A számolós trükköt használhatod arra is, hogy korlátozd az időt, amit cicin tölt. Ez segíthet az egész leválasztási folyamatban is nap közben. A számolóshoz nyilván valóban ébren kell lenniük.

6. ötlet
Dr. Jay Gordan éjszakai leválasztás beosztása. Nagyon tetszik, amit mond, de ez egy nagyon katonás tíz napos folyamat, és bár kiemeli, hogy hallgass a megérzéseidre, szintén figyelmeztet, hogy hátráltatod magad, ha beadod a derekad és szoptatsz, mikor különböző módokon nem megy az altatás. Igazából én nem gondolom, hogy hátráltat, ha szoptatsz, mivel ez nem egy egyenes folyamat. Ahogy korábban említettem, úgy tekintek erre, hogy kettőt előre egyet hátra, és egy éjszaka szoptatás, mikor felébred, nem jelenti, hogy nem tudod gyöngéden, másképpen elősegíteni a más módon visszaalvást pár nappal később. Ez az egész arról szól, hogy legyünk rugalmasak. Néhányunknak ez a lépésről lépésre beosztás csodásan működhet, és pont ez lehet, amit kerestek. Másoknak ez túl katonás lehet a cicista gézengúzokkal.

7. ötlet
Ha több gyereked van, tedd őket egy szobába vagy ágyba. Sokszor, ha van egy tesójuk, akivel együtt aludhatnak, sokkal kényelmesebben érzik magukat. A középső fiunknál azt vettük észre, hogy az éjszakai leválasztás után sokkal könnyebb volt kiköltöztetni a szobából úgy, hogy a bátyjával egy szobába került. A mai napig (már majdnem 7 éves) imád egy szobában lenni vele. Természetesen az idősebb, aki majdnem 10, és úgy viselkedik, mint egy 16 éves, nem annyira lelkes, hogy egy szobában van az „idegesítő” kisöccsével.

8. ötlet
Néha az embernek extrém lépéseket kell tennie, hogy leválassza estére a gyermekét. Az én drága barátom egy példa erre. A második szülöttjének extra magas igényei voltak. Sírt, ha nem volt ölben vagy cicin. Ahogy idősebb lett, éjszaka is gyakran szopizott. Amikor azt mondom gyakran, úgy értem alig aludt valamit, hacsak nem volt cicin. A barátnőm szoptatta éjszaka akkor is, mikor terhes volt a harmadikkal, és miután az megszületett. Végül a töréspont pár hónappal a baba születése után következett be. Olyan gyakran sírt ciciért éjszaka, hogy nem bírta tovább. Szoptatott egy újszülöttet és próbálta közben a 3 évesét is megnyugtatni. Végül egy másik szobába kellett költöznie az újszülöttel, a 3 évest az apjával hagyva. Minden alkalommal, mikor a gyerkőc felkelt, az apukája megpróbálta visszaaltatni. Egy csomó sírás volt, de a lényegi különbség e között, és ugyan ezt megpróbálni egy 8 hónapossal az, hogy ő megértette, hogy mi történik. Értette, amit az apja mondott neki, megértette, hogy nincs egyedül, és el tudta mondani, ő mit érez. Teljesen más szituáció ezt csinálni egy babával, aki nem tudja a síráson kívül máshogy kifejezni magát és fejlődésben nem áll készen hosszabb periódusok átalvására.

A gyermeked nem fog örökké szopizni éjszaka. Nem fog örökké a ti ágyatokban vagy szobátokban aludni. Nem fogtok együtt aludni és nem fog szopizni, mikor főiskolára megy, mint ahogy sok nem támogató mondja. Hallgass a gyermekeidre, tudomásodra fogják hozni, melyik ötlet működik náluk és hogy le kell-e lassítanod, amit csinálsz, vagy folytathatod teljes gőzzel előre. Legyél rugalmas és türelmes, lehetséges a gyöngéd éjszakai leválasztás, ha erre odafigyelsz.

Forras: https://www.facebook.com/groups/egyuttalvas/

"Az igény szerint szoptatott babák, mivel minden bajukra etetéssel reagálnak, felnőtt korukban is bánatevők, kényszeres evők lesznek. Az éjszakai szoptatással arra szoktatjuk a gyereket, hogy éjszakai is egyen. Ha a gyerek minden sírására szoptatást kínálunk, akkor nem tanulja meg, hogyan oldja meg egyedül a problémáit."

Mi igaz ezekből?

A babáknál akkor alakulna ki túlevés, bánatevés, ha a szoptatás egyenlő lenne az evéssel. Csakhogy nem az. A szoptatás egy komplex csecsemőgondozási viselkedés, azaz az anya részéről táplálás, védelmezés, szeretgetés, kapcsolat kialakítása, ismerkedés a gyerekkel. A gyerek részéről sem csak evés/ivás, hanem az első kapcsolat egy másik élő emberrel, amit már saját maga alakít, tanulás, ismeretszerzés a világról, ezen kívül még nyugtató és gyógyító (immunizáló) funkciója is van. A születéssel megtörténő elszakadás az emberi fajnál túl korai, de szükséges, mert később a fejméretünk miatt nem tudnánk megszületni. Így viszont egy önálló életre teljesen képtelen csecsemő születik, aki (legalább) az első életévében az anyával BIOLÓGIAI egységet alkot. Tehát a csecsemő helye a természet normál folyása szerint az anya mellén, vagy szorosan az anya testén van, hogy gyakorlatilag a mell bármikor elérhető legyen számára. Ez a biológiai norma, és az nem betegít meg.

Sőt. A mai tudásunk szerint az igény szerinti szoptatás inkább véd a későbbi étkezési zavaroktól. Azok emberek, akiknek az igényeire, szükségleteire kezdetektől figyelnek, reagálnak és kielégítik azokat, azok kevésbé érintettek az érzelmi evésben. Ez tulajdonképpen logikus is: aki megtanulja, hogy az igényeit normális, egészséges módon kielégítheti, az nem keres "pótlást" (evést, alkoholt, drogokat, erőszakot, stb.-stb.) a kielégülésre. Mivel az evészavaroknak a kialakulása nagyon sok tényezőből tevődik össze, a szoptatás (vagy annak hiánya) nem fog egy-az-egyben se rontani, se javítani az ügyön. A család normális viszonya az étkezésekhez, illetve a normális (nem feltétlenül tökéletes!) családon belüli viszonyok, a bizalommal és elfogadással teli családi légkör sokkal erősebb, és később is jól kontrollálható tényezői az étkezési zavaroknak, illetve azok megelőzésének.

Egyébként a táplálkozási zavarok csírái sokszor nem az igény szerinti szoptatás során, hanem a hozzátáplálás megkezdésével nőnek ki. A szülő azáltali rettegéséből kifolyólag, hogy a gyerek éhen fog halni, mert nem eszik ELEGET, sokszor elindulnak a játszmák az evés körül, amik évekig tarthatnak. A szülő mindenféle trükköt bevet, alkudozik, könyörög, fenyegetőzik, hogy a gyerek egyen. Pedig az evés egy természetes viselkedés, és egy egészséges élőlény nem halasztja magát éhen, ha van előtte étel. Ezért a hozzátáplálás kezdetén érdemes figyelni arra, hogy az igény szerinti szoptatás után az igény szerinti hozzátáplálás folytatódjon. 
Az igény szerintiség azonban a hozzátáplálásnál már nem azt jelenti, hogy egész nap folyamatosan eszünk, hanem azt, hogy amikor eszünk, akkor annyit eszünk, amennyire szükségünk van. Ha a gyerek nem eszik, majd eszik a következő étkezésnél, ha annál se, majd eszik holnap. Ha két kanállal eszik, akkor annyira volt szüksége. És a gyerekek KEVESET esznek, mert kicsi a gyomruk. Nem kell őket tömni, az alacsony kalóriabevitel amúgy is egészségesebb, mint a sok (csak bízzuk a gyerekre, azért diétáztatni sem kell, éppen a fentiek okán egy totyogót).

„Jó evő” az, akár gyerek, akár felnőtt, aki annyit eszik, amennyire szüksége van, se többet, se kevesebbet. A jó evő nem finnyásan válogatós, de nem is fal fel bármit, amit elé tesznek, csak mert most végre lehet enni. A jó evő figyel a teste jelzéseire, igényeire, és minden tápanyagcsoportból fogyaszt rendszeresen. Nem „jó evő”, aki minden étkezésnél mindent eltüntet a tányérjáról, amit elé pakol valaki más. Régen (és ennek még mindig érezzük a hatását), _rossz_ evőnek titulálták azt, aki KEVESET evett. Pedig a rossz evő az, aki kevesebbet v többet eszik, mint amennyire szüksége van. Nem „rossz evő”, aki kicsi adagokat eszik, vagy aki (nem kórosan) sovány.

Ha a szülő "jó" evő, akkor valószínűleg a baba is az lesz, mert leginkább a szülői, családi mintát fogja másolni evés terén (is). Éppen ezért a családi szokásainkat, ahogy mi eszünk, nem lehet túl korán elkezdeni megtanítani a babának. Együnk minél többször együtt, ha lehet, akkor a teljes családdal, ne csak külön a babát etessük. Az igény szerinti, bárhol, bármikor elérhető anyamell mellett az étkezésekbe már lehet rendszert bevezetni: szopizni lehet a játszótéren, de uzsonnázni otthon fogunk – persze lehet a játszótérre is tervezni és időzíteni az uzsonnát, de nem kell minden kör hintázás, mászóka után egy falatot tömni a gyerek szájába. 
Az étkezések már kapcsolódhatnak szabályokhoz. Mivel nem cél, hogy a gyerekbe észrevétlenül minél több kalóriát becsempésszünk, ezért nem szükséges a figyelmét sem elterelni mesenézéssel vagy játékkal. Nem kell az ételnek repülőznie és nem kell a „mama kedvéért” még egy falatot megenni. Pláne nem jó az édességet a főétkezés elfogyasztásáért jutalomként felajánlani! Ez azt a felfogást tükrözi, hogy a főétkezés valami „feladat”, „kényszer”, „nehézség”, a desszert pedig a „jutalom”. 
Ugyancsak nem szerencsés, ha édességekkel etetjük a gyereket a főétkezések HELYETT, mert „így legalább eszik valamit”. Nem kell „valamit” ennie, majd eszik rendes ételt, ha éhes lesz. Ebben az éhségben zavarja meg a köztes időben adott nasi.
Sokszor az evéssel kapcsolatos alkudozás azért alakul ki, mert a gyerek már „nagy”, mégsem eszik „rendesen”. Inkább szopik. Márpedig enni KELL, igaz? Ilyenkor a külvilág, rokonok, sőt, még a gyerekorvos és a védőnő is azon az állásponton van, hogy ideje leválasztani a gyereket az anyamellről, mert ha nem szopna, akkor a tej nem venné el a helyet a szilárdaktól. És valóban, igen, egyértelműen elveszi a helyet az anyatej a szilárdaktól. És igen, ha bármi történne totyogó korban az anyával vagy a szoptatással, akkor a gyerek már nem éhezne, hanem szépen elkezdene enni és jóllakna.
A kérdés csak az, hogy akarjuk-e, hogy anyatej helyett szilárdakat egyen? Azaz jobb-e a szilárd, mint az anyatej? Egy egészséges gyerek, akinél pszichés manipuláció nem játszik be az étkezésébe, az előbb-utóbb elkezd enni. Annyit és azt, amire éppen szüksége van. 
Egy gyerek, akit rendszeresen kínálnak megfelelő minőségű étellel és itallal, és rendszeresen kínálnak anyatejjel, az tökéletesen tudja magának szabályozni, hogy melyikből mennyit kér.

És mi van azzal, hogy ha szoptatással nyugtatom meg, akkor majd később is evéssel nyugtatja magát? 
A második életévben általában lassan elkezd alábbhagyni a teljes igényszerintiség. Egyre többször szólunk a kisgyereknek, hogy „Várj egy picit!”, „Még befejezem a ...-t és utána szopizunk.” Ez nagyon jó is így, a gyerek így tanulja meg késleltetni a vágyai kielégülését (ez egy nagyon hasznos képesség). Baleset, bibi, lelki baj esetén megnyugtatásra viszont még sokáig a szoptatás marad az első számú vígasz. Hol van ebben a határ? Nyugodtan lehet egy ideig még anyamellet kínálni egy fájdalmas baleset után. A totyogó korszak kezdetétől el lehet azonban kezdeni a határon mozogni, folyamatosan ki-kilépegetni a gyerek komfortzónájából. Azaz ne mi legyünk azok, akik egy „bibinél” felkínáljuk az anyamellet, de ha a gyerek kéri, nyugodtan szophasson. Próbáljuk folyamatosan finoman kihozni ebből, adjunk varázspuszit a testi fájdalmakra, kínáljunk sok ölelést és testkontaktust a lelkiekre, és mutassunk be többféle megoldási módot egy problémára (figyelemelterelés, kibeszélés, nevetés, lazítás), a szoptatás mellett. Ha ebben a folyamatban nem látunk SEMMI változást 2 éves korra, és a gyerek még mindig csak és kizárólag szoptatással tud megnyugodni (akkor is ha nincs különösebben nehéz napja, nincs kivételesen nagy fájdalma), vagy a szopási igényét egészen rövid időre (pár percre sem) sem tudja késleltetni, akkor érdemes lehet (lehetőleg szoptatásbarát) szakemberrel konzultálni, hogy kell-e valamit változtatni a családi kommunikáción, problémamegoldási módszereken.

KV-poszt #reggeliKV #evészavar #iszsz #hozzátáplálás#szoptatássalvígasztalás

Gyarmati Franciska, szoptatási tanácsadó írása

Forrás: https://www.facebook.com/groups/407887939342643/