Soha nem hagynálak sírni. Szeretném, hogy amíg tőlem ennyire függsz, boldog legyél. Nem, nem azért, hogy szeress engem. Olvastam, hogy azok a babák is ragaszkodnak a szüleikhez, akiket nem szeretnek, vagy nem szeretnek eléggé... Szeretném, hogy azt érezd, idekint lenni is jó. Bízzál ebben a világban.

Amíg én vagyok felelős a vidámságodért, a jókedvedért - de utána is, -tudd, hogy mindig számíthatsz rám.

Butaság, hogy ilyenkor már tudnod kell a felnőtt szabályokat. Azokat majd megérted, amikor nagyobb leszel, Apa megmutatja Neked a dolgok csínját-bínját! Amikor kész leszel megérteni.

Addig ne sírj. Mosolyogj. Nem lesz abból baj, ha most ilyen boldog vagy, mint ahogy ismerlek! Nekem is boldogság látni, és az egész családod örül Neked. Titkon remélem, hogy látják, milyen jól érzed itt magad, és tudják, hogy így készülsz felnőni. Anya szerint én is ilyen mosolygós voltam, mint Te.

Ismert az elmúlt 70 évben különösebb tudatosság nélkül generációról generációra továbbörökített hozzáállás.

Ez valahogy így szól:

• a babát, gyereket meg kell tanítani egyedül elaludni és az éjszakát átaludni;
• egyedül, külön szobában kell aludnia már babakortól;
• nem baj, ha mindez sírás árán történik – a felnőtt rendet meg kell szoknia.

Az, hogy mindez egészséges volna, és hogy az ember természetéből, biológiai adottságaiból ez következne, annak semmilyen tudományos alapja nincsen. A teljes elmúlt 70 évben felhalmozott tudás – az elvégzett felmérések és kutatások – alvás/altatás témában csupa olyan baba tanulmányozásán alapszik, akiket a fönti pontok szerint neveltek.

Azok a kutatók, orvosok, akik ezeket a vizsgálatokat végezték és végzik, nem is ismerik belülről a másik (itt most újnak hívott) szemléletet, ezért rossznak, abnormálisnak, megszüntetendőnek ítélik a babáknak, gyerekeknek azt a viselkedését, amit sok-sok szülő tapasztal a gyerekeinél. Lényegében azt az utat keresik, hogy hogyan lehet a gyereket a legjobban beleszoktatni a felnőtt rendbe.

Aztán van az "új" szemlélet,

ami arra a kérdésre keresi a választ, hogy mik a gyerekek életkori sajtosságai: biológiai adottságaik szerint hogyan alszanak a gyerekek, és hogyan fejlődik az alvásuk.

Ezt a szemléletet kb. 20-30 évvel ezelőtt pedzette meg James McKenna amerikai alváskutató a Notre-Dame egyetemen, és kísérleteznek, vizsgálatokat végeznek róla azóta is. Később Prof. Helen Ball angol alváskutató is tudományos munkába kezdett. Az amerikai és az angol kutatási eredmények egybecsengnek. Azt mondják, hogy a biológiai norma az, hogy

• együtt alszik a család,
• a gyerekek évekig ébrednek éjszaka,
• és szopizva, segítséggel alszanak vissza.

Az, hogy egyedül aludjon el a gyerek, és hogy „átaludja az éjszakát” (= egyedül aludjon vissza, amikor fölébred éjjel) nem szoktatás, hanem idegrendszeri érés kérdése, ami sok idő alatt, de magától alakul ki.

Az, hogy tudjuk, mik a gyerek életkori sajátosságai, az, hogy tudjuk, mi a biológiai norma, még nem jelenti azt, hogy azt előre lehet tudni, hogy mi lesz nekünk a legjobb...ez nem jelenti azt, hogy mindenképpen az együttalvás a mi utunk. Bár elég kényelmes, pihentető, jóleső így... Próbáljuk ki. És beszélgessünk sokat erről. 

Forrás: http://www.hordozo.hu/alvas-es-szoptatas/alvasaltatas-facebook-csoport/alvasszakerto-hat-ammegmi-honnan-szedjuk-mindazt-amit-mondunk

 So true. Unfortunately the article cannot be copy-pasted here. Anyway, the truth is out there!!!

https://www.bellybelly.com.au/baby-sleep/cry-it-out/

a teljes cikk elolvasható itt: http://pediatrics.aappublications.org/content/early/2016/12/08/peds.2016-2063

Kulturális tévhit: az éjszakát átalvó baba

Átalussza az éjszakát? Milyen sokan kérdezik ezt az újdonsült szülőktől! Pedig hát tévhit - az egész kultúránkban elterjedt tévhit -, hogy ez pár hónapos korban következik be! Miért merjük ezt így kerek perec kijelenteni? Vegyük sorra, hogy miért kell, hogy ébredjenek a babák éjjelente!

Ébred, hogy legyen elég anyatej

A kizárólagos szoptatás csak pár hónapig működhetne, ha a babák átaludnák az éjszakát. De a babák tudják a dolgukat: szorgosan ébrednek, szopni kérnek, ezért a kizárólagos szoptatás működő dolog fél éves korig, vagy tovább is, ha kell.

Az elegendő tej termelődéséhez egyszerűen szükség van az éjszakai szoptatásra!

És ha nagy a baba? Ki kell már bírnia az éjszakát evés nélkül! - mondják

Pedig pont fordítva van! Ahogy a baba nő, és kíváncsi lesz, nem ér már rá szopni nappal, annyi a dolga! Jól ismeri ezt minden anyuka, aki például négyhónapos babát szoptat: ha valami történik körülötted, vagy ha csak egy koppanás van valahol - fuccs a szoptatásnak! A baba kapja a szemét oda: mi történik? Miről maradok le, amíg a szopival vesztegetem az időt?

A nagyobb babák a napi tejadagjuk nagyját éjjel eszik meg! Akkor minden uncsi, ráérnek szopizni... Ha nem szophatnak bőségesen éjjel, akkor a tejtermelés menthetetlenül lecsökkenhet! (További részleteket erről itt olvashatsz.)

És ha a baba nem szopik?

A baba evés nélkül nem tudja megfelelő, stabil szinten tartani éjjel a vércukorszintjét. Ebből a szempontból mindegy, hogy szopik-e vagy nem. Fontos, hogy éjjel párszor kapjon enni: kapjon tápszert vagy szophasson. Előfordul, hogy enélkül nem is tud visszaaludni, hiába az ujjszopás vagy a nyugtatócumi mint szopási inger.

No, de mikor fogja valóban átaludni az éjszakát?

Két- és hároméves kora körül valamikor.
Mire kell ennyit várni?

→ Az alvásciklus érésére: az újszülött alvásciklusa negyvenöt-ötven perc hosszú, a két-három éves gyereké egy-másfél órás (a felnőtté másfél órás).

→ Arra az idegrendszeri érettségre, ami lehetővé teszi, hogy az egyik alvásciklusból a másikba egyedül, segítség (szoptatás, ringatás, ujjszopás, cumi stb.) nélkül átlépjen.

→ És arra, hogy az alvásában a REM fázis aránya 50%-ról 30%-ra csökkenjen le. Ez is két-, hároméves kor körül történik meg. A REM fázis nagyon éber alvásfázis, könnyű belőle megébredni. Amíg a gyerek összes alvásának a fele REM fázisban van, addig ébredni fog.

Lehet, hogy a két-három év alatt néha átalussza az éjszakát. Vagy hol többször, hol kevesebbszer kel. De az éjszakai sűrűbb ébredések igazán és stabilan elmaradni csak két-hároméves kor után szoktak.

forrás: http://www.hordozo.hu/alvas-es-szoptatas/alvasaltatas/mikor-fogja-ataludni-az-ejszakat

Át kéne szoktatni a kiságyba? Le kéne szoktatni a (folyton) ciciről? Elrontottuk?
Azt mondják, hogy jól kéne szoktatni, és kész

Azt mondják, hogy mi rontottuk el: nem jól szoktattuk a babát, ettől van minden bajunk. Megfeszülünk, hogy megfeleljünk. Próbáljuk okosan csinálni: nem fölvenni, külön rakni, nem ringatni, nem altatni, nem cicit adni minden nyikkra. Szívszaggató sírás a vége. Legyek okos, és szoktassam rendre? Gyengeség, ha nem ezt teszem?

A szoktatás

A szoktatás lényege: csináld a babával már az elejétől úgy, ahogy majd mindig akarod, hogy legyen! Ha rögtön külön ágyba rakod, órára eteted, nem kapkodod föl, azt szokja meg, és nem lesz gondod. Ha vele alszol, ha felveszed mindig, amikor sír, ha szopival altatod, akkor pedig nagy bajoknak nézel elébe.

A szoktatás lényege: nevelj okosan. A gyereknevelés (ebben az értelemben): tervezve, a kijelölt cél felé jutni a gyerekkel. Fegyelemmel azzá faragni, akivé szeretnénk, hogy legyen.

Babázás?

Az idősebb generációk számára a babázás nem a felnőtt világ fogalma. A gyerekek babáztak. A babázás azt jelenti, hogy kedvünkre vagyunk együtt a babával. Úgy, ahogyan itt és most a legjobb nekünk. A babának és nekem.

Ennek a felfogásnak a lényege: a baba érzi, hogy mi kell neki. Ha vele vagyok és figyelek rá, akkor előbb-utóbb én is rájövök, megérzem, hogy mi kell neki. Ha megadom neki azt, amire éppen szüksége van, akkor jól fog fejlődni. A felnőtt világba pedig egyszerűen attól fog beleilleni, hogy fölnő, belenő. Abba a felnőtt világba fog belenőni, amiben én is élek. Úgy fogunk enni, aludni és mindent csinálni, ahogyan azt mi a párommal csináljuk, kialakítjuk – ez csak érés, azaz idő kérdése.

Mi az, hogy érés?

Az érés azt jelenti, hogy a baba, a gyerek magától fejlődik. Idővel. Magától. Nem kell tanítani őt. Benne van a szoftver, fut az magától. Mi csak vele élünk, és támogatjuk a folyamatot, amíg szükség van a támogatásra. Ezt nevezzük érési folyamatnak a tanulással, a tanítással szemben.

Például mitől tanul meg a gyerek járni? Hát, nem attól, hogy mi már pár hónapos kora óta gyakorolunk vele, és egyik lábát a másik elé tesszük szorgalmasan! Erre egyáltalán nincsen szükség. Hanem azért, mert fejlődik: először forog, aztán kúszik-mászik, végül felül és feláll, majd elindul. Végigmegy a folyamaton. Anélkül, hogy mi aktívan beleszólnánk. Ugyanígy áll át a szopásról a felnőtt evésre (végigmegy az ételekkel való ismerkedés folyamatán). A (mellet, ujjat, cumit) szopizva elalvásról a mesével, összebújva elalvásra, majd a felnőtt módra elalvásra. A (mellet, ujjat, cumit) szopizva megnyugvásról az öleléses megnyugvásra, majd a felnőtt módra már a szavaktól is vagy akár az egyedül megnyugvásra. És a többi ugyanígy…

Mi a különbség a szoktatás és a babázás között?

A fenti szoktatós felfogás sok élethelyzetben figyelmen kívül hagyja, hogy a baba, a gyerek nagyon másként működik, mint mi, felnőttek. Másra van szükségük a gyerekeknek. Szopásra, sokra, sokáig; sok kis gyakori evésre, éjszaka is; megnyugtatásra, összebújásra éjjel és nappal; altatásra, ringatásra, sok-sok figyelemre arra vonatkozóan, hogy hogy vannak éppen most; arra, hogy láb alatt lehessenek.
A társadalmunkban nagy hiány van abból a tapasztalatból, hogy a gyerekek hogyan hagyják maguk mögött szoktatás nélkül ezeket a korai életkori sajátosságokat. Mi már láttunk így fölnőni gyerekeket, nem egyet. Jelentjük: nem kell embert faragni a gyerekekből, mert emberré cseperednek maguktól. Igen, abbahagyják, elhagyják, nem így lesz. Ígérjük!

Arra hívunk, hogy nézz rá a nevelésre másként. Ne úgy gondolj rá, mint faragásra, ahol a fölösleget, a nem jót le kell vágni, csiszolni, hogy az eredmény olyan legyen, amilyennek te látni szeretnéd. Hanem gondolj rá úgy, mint egy növény gondozására: tápláld, figyeld és tanuld meg, hogy mi kell neki, és add meg neki azt. Közben vedd észre és tudd, hogy fejlődik, és hogy ki fog virágozni. Figyeld, hogy hogyan nő, hogy mikor hozza a virágát, milyen színűt, és mi terem belőle – ezt nem te határozod meg, de te segítheted kiteljesedni, és gyönyörködhetsz benne. A faragás nem segíti a kiteljesedést.

A szoktatós szemlélet szerint rossz szokás, hogy a babát

álomba szoptatjuk,
álomba ringatjuk,
igény szerint szoptatjuk, minden nyikkra szoptatjuk,
mindig felvesszük, ha sír,
magunk mellett altatjuk.
Pedig tudományosan igazolt, hogy mindez normális babaműködés, hogy ezek jót tesznek a babának.

A szoktatós szemlélet szerint a babát meg kell tanítani:

egyedül elaludni,
a saját ágyában aludni,
hogy egyedül megnyugtassa magát,
hogy csak időre van kaja (szopi, táp).
Pedig tudományosan igazolt, hogy mindez teljesen ellentétes a baba működésével, ezért ezek irreális elvárások vele szemben. Viszont mindezeknek eljön az ideje magától, különösebb szoktatás nélkül.

De mikor?

Ha nem látsz magad előtt példát, hogy el fog jönni ez az idő, akkor az a nehéz, hogy ezek az érési folyamatok, ha a maguk természetességében zajlanak, sokkal hosszabbak időben, mint ahogyan azt a társadalom elvárja tőlünk és a gyerekünktől. Nagyon nehéz lelkileg, amikor a körülötted élő emberek idejekorán számon kérik rajtad a mérföldköveket. Pedig csak azért teszik, mert nem ismerik ezt a folyamatot, nem tudják, hogy mi az érés természetes menete.

Hiszen látszólag mi megtanultunk elaludni háromhetesen már! És két hónaposan nyomtuk a sárgarépát. Egyévesen meg a bilibe nyomtuk. A környezetünknek nagyon fontos, hogy ezek időben történjenek meg, mert azt gondolják, hogy ha nem így van, az baj, vagy bajt jelez előre. Azt gondolják – öntudatlanul –, hogy ha a gyerek „lemarad”, akkor a kívánt mérföldkő sosem fog eljönni. Pedig nincsen lemaradva, teljesen normálisan fejlődik. Pedig el fog jönni az a mérföldkő. Csak lassabban, talán sokkal lassabban, mint gondolnánk, ha még nem láttunk ilyet. Türelem!

Az embergyerek pedig faragható

Például: meg lehet csinálni, hogy ne sírjon éjjel, ha felébred. Elég egyetlen éjszakán át következetesen sírni hagyni! Azt már kevésbé lehet megcsinálni, hogy ne ébredjen föl éjjel, de ahhoz, hogy erről tudjunk, már az infrakamerás kutatások kellenek, hiszen fölébred és csöndben van! És a stresszhormon-kutatások kellenek, hogy megtudjuk, hogy a csöndben, egyedül boldoguló gyerek erősen szorong, és ez a szorongás életre szóló nyomot hagy benne.

A faragásnak nagyon nagy ára van

Nagyon fontos dolog veszik el. Mi magunk! A személyiségünkkel, az egyéniségünkkel, a testünkkel való harmónia. A belső történéseinket figyelni, érteni, összhangba lenni vele, az nem megy. A mai napig. Az eredmény: életfeladatunkká válik az így szerzett mély sérülésekből fölépülni.

A mi gyerekeink töltsék mással az életüket! Kiteljesedetten, magabiztosan, természetesen. Ez a „babázás”, a testközeli babagondozás ígérete. A gyümölcs, ami megéri a fáradozást. (Nem mellesleg a fáradozás csak az elején tűnik többnek a babázós, mint a szoktatós úton. Valójában nem több, sőt, kevesebb. Inkább az átállás, a váltás és az ezzel járó belső munka saját magunkon az, ami több. És ami aztán busásan kamatozik…)

forrás: http://www.hordozo.hu/alvas-es-szoptatas/alvasaltatas/kene-szoktatni-le-kene-szoktatni