" Azt, hogy az anyatej elegendő-e, a gyarapodás, hossz- és fejkörfogat növekedés alapján kell megállapítani a baba általános állapota, külleme, hangulata figyelembe vételével. Ha igény szerint szopik a baba, éjszakára
sincs elkülönítve az anyától, és nem használunk cumit, nyugodtan kiindulhatunk abból, hogy pont annyit szopik, amennyire szüksége van. Ha a fejlődés mégsem kielégítő, akkor a pótlás megkezdése előtt érdemes nemzetközi
vizsgával rendelkező szoptatási szaktanácsadó (IBCLC) segítségét kérni az okok feltárására, amelyek nagyon összetettek lehetnek, és többek közt az anya betegségével is összefügghetnek."

"Bár több, népszerű tanácsadókönyv is ezt tekinti célnak, nem az a norma, hogy a félévesenél fiatalabb csecsemő átaludja az éjszakát. Kizárólag szoptatott, jól fejlődő csecsemők közt még az anyával való együttalvás esetén is
szokott lenni egy nyugodtabb, hosszabb egybefüggő alvással járó időszak nagyjából két és négy hónapos kor között, ám ez nem elvárás, nem cél, és nem olyasmi, ami alapján a szülői képességekről, nevelési módszerek sikerességéről lehetne beszélni. Az idő múlásával változhat, hogy a kisbaba átalussza az éjszakát, vagy egyszer, többször, nagyon gyakran felébred. Az éjszaka átalvása lehetetlenné teszi az éjszakai szoptatást, ami pedig egy jelentős, tejtermelést fokozó tényező. A hat óránál hosszabb szünet két szoptatás között csökkentheti a tejmennyiséget, visszaállhat a szoptató nő termékenysége.
A kisbabák különösen akkor hajlamosak az éjszaka átalvására, ha külön szobában, vagy anyától karnyújtásnyinál távolabb alusznak, mert így nem érvényesülnek az anyával összefüggő ébresztő hatású illatok, zajok, érintések. Az anya és a csecsemő mindaddig biológiai szempontból IS egységet alkot, amíg a gyerek fejlődése el nem éri azt a szintet, amikor már önállóbb életre is képes, vagyis tud járni, beszélni. Talán meglepően hangzik ez manapság, amikor már az újszülöttől is önállóságot várnak el sokan, és azt képzelik, hogy egész nap a kiságyban van a helye, hogy csak aludjon, egyen és mosolyogjon, minél kevésbé zavarja a felnőttek életét. A valóságban azonban az embergyermek „kézbebaba”, szoros testközelségre, társaságra, érintésekre, kommunikációra
van szüksége ahhoz, hogy jól fejlődjön és biztonságban legyen. A biztonságot nem a rácsos ágy és a járóka jelenti, hanem az emberi közelség, az odafigyelés, az együttLÉT a szó legszorosabb értelmében. Ha tehát felmerül, hogy kevés a tej, először a mindennapi gyakorlatot kell alaposan elemezni. Vajon ideálisan zajlik a szoptatás? Igény szerint? Nem használnak cumit? Éjszaka is szopik a baba? Mindig válaszolnak a jelzéseire, mégpedig kezdettől fogva? Nem volt sikeres vagy sikertelen kísérlet a „rendhez szoktatásra”? A csecsemő
sírni hagyása ugyanis leszoktathatja őt arról, hogy jelezze igényeit."

forrás