üzenet a kis kincsnek

Babiszkusz

10 dolog, amit nem azért csinál, mert „rossz”, hanem azért, mert gyerek

Az, hogy egy gyereket jónak vagy rossznak látunk-e, általában nagyrészt azon múlik, milyen állapotban vagyunk mi magunk. Néha még a jódért is mosolyogva nyúlunk, amikor a horzsolás a homlokunkon pontos tükörképe a hozzánk vágott építőkocka formájának. Ha viszont egy stresszel teli nap végén fáradtan hazaérünk, elég lehet egy hangos szó, és máris felsóhajtunk: „Miért csinálod ezt? Hagyd már abba a rosszalkodást!”
Az elkövethető „rosszaságok” palettája igen széles; nem feltétlenül kell a gyereknek vasárnapi ebédestől lerántania az asztalterítőt ahhoz, hogy ingerült pillantásokat kapjon. Sokszor elég egy kis hangoskodás, rohangálás, makacskodás, és máris érkeznek a feddő szavak. De vajon jogos a fegyelmezés? Akarattal próbálnának ilyenkor borsot törni az orrunk alá? Nem minden esetben – néha egyszerűen nincs más választásuk, mint „rossznak” lenni. Erin Leyba terapeuta a Psychology Today oldalán megjelent cikkében tíz olyan helyzetet mutat be, amikor a gyerekek viselkedése mögött nem rosszalkodási szándék, hanem egyszerűen a gyermeki mivoltuk áll.

1. Amikor nem fogad szót
Veled is előfordult már, hogy megkérted a gyerekedet, hogy ne tegyen meg valamit, ám ő mégis eldobta/megrúgta/kinyitotta?
Kutatások bizonyítják, hogy az önkontrollért felelős agyterületeink a születésünkkor még meglehetősen éretlenek, és nem is érik el a teljes fejlettségüket egészen a serdülőkorunk végéig. Az impulzusok, késztetések kontrollálása ezért egy lassan és igen nehezen elsajátítható képesség.
Amint arra egy új kutatás rávilágít,
a szülők nagy százaléka azt feltételezi, hogy a gyerekek sokkal kisebb korban képesek már bizonyos dolgokra, mint ahogyan azt a szakértők vallják.
56%-uk például úgy véli, a gyerekeknek már hároméves koruk előtt tudniuk kellene értelmezni azt, ha valami tilos – a kutatási eredmények azonban azt mutatják, hogy a legtöbb gyerek erre három és fél-négyéves kora előtt még nem képes. Addig pedig marad az eldobás, belerúgás, kinyitás, a tiltás ellenére is.

2. Amikor túl sok inger éri
Napjainkban sokszor a családi élet is egy elkerülhetetlenül felgyorsult tempóban zajlik. A gyerekek óvodába, iskolába, különórákra járnak, családi, baráti programokon vesznek részt, elkísérik a szülőket bevásárolni, ügyeket intézni… És néha bizony besokallnak, aminek sírás, vagy tekintélyes méretű nyilvános hiszti lehet a következménye.
Kim John Payne, a Simplicity Parenting (Egyszerű nevelés) című könyv szerzője azt írja, a gyerekek részéről ez egyfajta kumulatív stresszreakció, aminek a hátterében a túlingereltség és az őket érő más negatív hatások állnak, melyek összeadódva kerülnek ilyenkor a felszínre. Payne szerint a gyerekeknek sokkal több pihenésre és nyugalomra lenne szükségük, hogy a rengeteg aktivitás mellett is kiegyensúlyozottak maradhassanak.

3. Amikor éhes, szomjas vagy fáj valamije
Velünk, felnőttekkel is előfordul, hogy „mérhesek” vagyunk, azaz ingerlékennyé válunk, ha túl sok ideje nem ettünk. Vagy hogy türelmetlenek és lobbanékonyak vagyunk, mert nem aludtuk ki magunkat. Ugyanezt a gyerekek is megtapasztalják, csakhogy az ő esetükben gyakran hatványozott a reakció.
Sok szülő megfigyeli, mennyivel nehezebben kiszámítható a gyermeke viselkedése egy nyugtalan éjszaka után, éhség vagy betegség esetén. Ennek az az oka, hogy a gyerekek még nem tudják olyan könnyen azonosítani ezeket az állapotokat, mint a felnőttek. Mi tudjuk, mikor segíthet egy szendvics, egy fájdalomcsillapító, vagy egy kis alvás; de a gyerekek még csak azt érzik, valami nem jó, és ezt a viselkedésükkel is jelzik.

4. Amikor csak az érzéseit szeretné kifejezni
Felnőttként már nem toporzékolunk a játékokkal teli polc előtt a boltban, és nem zokogunk órákig, ha a testvérünk nagyobb adag jégkrémet kapott – képesek vagyunk szabályozni vagy akár elfojtani az érzelmeinket. A gyerekeknek azonban ez általában nem sikerül.
Ők sírnak, ha szomorúak vagy dühösek, és kacagva futkároznak, ha jó a kedvük; ami talán nem is olyan nagy baj, hogy érdemes legyen veszekedni miatta.
Talán jobb, ha hagyjuk, hogy megélhessék ezeket az érzéseket, hiszen később úgyis eljön a szabályozás, az elfojtás ideje…

5. Amikor muszáj rohangálnia
A megfelelő fejlődés érdekében a gyerekeknek sok-sok mozgásra van szükségük. Tény és való, hogy egy fáradt szülő számára megterhelő lehet, ha csemetéje már a tizenhatodik kört futja az asztal körül, vagy éppen a kanapéról készül a mélybe vetni magát, aznap éppen századszorra.
De ahelyett, hogy ilyenkor követelnénk, hogy üljön le és maradjon csendben, jobban beválhat, ha tudatosan és tervszerűen nyújtunk nekik alkalmat a mozgásigényük kielégítésére. Egy látogatás a játszótérre, vagy egy hosszú séta máris sokat jelenthet szülő és gyermeke számára egyaránt.

6. Amikor a függetlenségéért harcol
Rövidnadrágot akar felvenni, miközben odakint tizenöt fok van. Ragaszkodik hozzá, hogy ő maga vigye ki a konyhába az összes üres tányért a vacsora végén, még ha nyilvánvaló is, hogy még nem bírja el. Nem fogad el segítséget az öltözködésben, ezért az egész család tűkön ülve figyeli, ahogy harmincnégy percen át hiába próbálja beledugni a karját a kifordított kabátujjába.
Ezek az apró függetlenségi „háborúk” már a dackorszaktól kezdve számos feszültséggel teli helyzetet teremthetnek. De, ahogyan Erik H. Erikson fejlődéspszichológus is leírta, a gyerekek másfél-két éves koruktól kezdve fokozatosan törekszenek az önállóságra, így készülve fel azokra az évekre, amikor már egyedül is képesnek kell lenniük elboldogulni bizonyos helyzetekben, vagy egy közösségben. És bár ezeket a csatákat szülőként fárasztó lehet megvívni, nem szabad elfelejtenünk, hogy a gyerek csak azt teszi, amit tennie kell.

7. Amikor egyszerűen csak önmaga
Mindannyiunknak vannak erősségei, amik meghatározzák, miben vagyunk igazán jók. És gyengeségeink is. Miért lenne ez másként a gyerekek esetében?
Lehet, hogy motiváltak és jól teljesítenek az iskolában, de nagyon nehezen fogadják el, hogy ők is hibázhatnak, és erre a maguk módján reagálnak is: sírással, kiabálással. Esetleg óvatosak, játék közben is ügyelnek a biztonságra, de nagyon ritkán hajlandóak új dolgokat kipróbálni, és csak hosszas rábeszélésre engednek. Felismerni, hogy ezek a „rosszaságok” egy-egy jellemvonásukból fakadó gyengeségek, nagy segítség lehet a megértő, hatékony kommunikációhoz.

8. Amikor tényleg csak játszani akar
Bajuszt rajzol magának a joghurttal, vagy váratlanul fogócskává változtat egy esti fogmosást, mi pedig üldözhetjük a habzó fogkefével.
Könnyű ezeket a helyzeteket csínytevésnek, szándékos bosszantásnak látni. Ám John Gottman szerint ezek valójában „ajánlatok”, amelyekkel a gyerek arra invitál minket, hogy vegyünk részt a számára legfontosabb tevékenységben, a játékban.
Persze, az időpont nem mindig a legalkalmasabb – a reggeli munkába-óvodába rohanás közben kevés szülő tudná teljes szívvel belevetni magát egy spontán bújócskába. Erin Leyba ezért azt javasolja,
iktassunk be tudatosan annyi időt a játékra, amennyit csak tudunk, így csökkentjük az esélyét annak, hogy a gyermekünk akkor kezdjen labdázásért könyörögni, amikor mi már fél lábbal kint vagyunk az ajtón.

9. Amikor visszatükrözi, amit érez
Számos kutatás támasztja alá azt, hogy az érzelmek, legyen szó örömről, bánatról vagy haragról, a szó szoros értelmében fertőzőek, és a másodperc törtrésze alatt „átragadhatnak” a környezetünkben lévő emberekre, anélkül, hogy ez tudatosulna bennük.
A gyerekkel sincs ez másként: sokszor azért nyűgösek, ingerlékenyek vagy szétszórtak, mert mi magunk is azok vagyunk. Ha a szülők nyugodtak, kipihentek, az jó eséllyel a gyermekük viselkedésében is vissza fog tükröződni.

10. Amikor következetlenséget szimatol
Ismerős ez a mondat: „De a múltkor megengedted!!!”? Valószínűleg igen. Ez az a felkiáltás, amivel a gyermekünk a szemünkre hányja, hogy a legutóbb ellágyultunk, és engedélyeztünk egy falat csokit vacsora előtt, vagy tíz percet a számítógépnél felkelés után. Amikor pedig szülői felelősségünk teljes tudatában megtiltanánk ezeket a kilengéseket, egy külső mini-lelkiismerettel találjuk szembe magunkat, aki sírással, hisztivel, hangos szóval harcol az igazáért.
Tökéletesen következetes szülő természetesen nincs. Ám fontos, hogy törekedjünk arra, hogy a gyerek tudja, mire számíthat, mik azok a szabályok, amiket valóban fontos betartani. Így jó néhány későbbi csatát megspórolunk magunknak – és neki is.
Szülőnek lenni a világ egyik legkeményebb munkája. De a nehezebb pillanatokban – amelyekből bőven akad a kezünk között formálódó kis személyiséggel való közös életben – talán segíthet, ha néha arra gondolunk: Nem rossz. Csak gyerek.

10 dolog, amit nem azért csinál, mert „rossz”, hanem azért, mert gyerek
Szerző: Herendi Kata

https://pszichoforyou.hu/nem-azert-mert-rossz-hanem-mert-g…/

Forrás: Pozitív Fegyelmezés FB csoport, Bari Zsuzsanna https://www.facebook.com/groups/312941435449111/

"Nem megy előre a szülés..." A végén szemléletes videó!

Failure To Progress During Labour – Watch How It Can Happen

Failure To Progress During Labour - Watch How It Can Happen

Failure To Progress

There are simply no words needed to explain what you’re about to see — a video from Birth POV demonstrating how easy it is to end up with a diagnosis of failure to progress when giving birth in a hospital.

But, just in case you weren’t aware: privacy and safety is critical when you are giving birth.

Many birth advocates and professionals tell us that giving birth optimally requires a similar environment to making love: dimmed lights, quiet, no interruptions, no strangers and privacy. Just like a mother cat will hide in a quiet, dark place to give birth to her kittens, this is how the birth process — more specifically birth hormones — work optimally.

In the article Undisturbed Labour – Why You Should Aim For One, BellyBelly’s birth contributor, Sam McCulloch explains:

“In the wild, if a labouring mammal is threatened during the first stage of labour, adrenaline is released, stopping labour so the mother is able to get away to a safe place. Humans have exactly the same stress response as other mammals. The big difference is most of us give birth under bright lights, observation and constant disruption. Our brains cannot differentiate between a real threat (sabre tooth tiger) and an imagined one (noisy staff), so they begin to initiate the process of ‘fight or flight’. Stress hormones are released. Labour begins to falter and doesn’t progress.”

The diagnosis of failure to progress pins the blame of failure on the mother’s body, when it’s more often a case of failure to wait – and failure to provide an optimal birthing environment.

Dim lights, quiet, no strangers, no distractions and no interruptions are all in short supply in a hospital.

As you watch the clip below, it will provide you with a very simple explanation of why failure to progress is not as simple as a mother’s body being ‘broken’. In fact, even some doctors admit that failure to progress is vastly overdiagnosed.

It’s time women demanded better care, which will result in much better outcomes for birth and beyond.

Don’t forget to share the message with your friends – when more birthing women – paying customers – start demanding better, only then will things start getting better.

Forrás: https://www.bellybelly.com.au/birth/failure-to-progress-during-labour/

Szeretném, hogy megértsétek... Békén kell hagyni.

Undisturbed Labour – What Is It And Why Aim For One?

Undisturbed Labour – What Is It And Why Aim For One?

Undisturbed Labour

Pregnant women are often told to expect certain things to happen during labour.

Things such as making noises they didn’t know they were capable of, acting like a woman possessed during transition, and suddenly feeling the need to poo when they are pushing out their baby.

Being told to leave your dignity at the door is common, and yet it detracts from the amazing and awe inspiring process which takes place within your body.

What if birth was an experience women enjoyed?

Can you imagine smiling and laughing during contractions, feeling your body working hard?

Or do you think labour should be a long and painful grueling marathon – ending in exhaustion and weary joy as you hold your brand new baby?

The process of labour is spoken of in three stages: first, second and third. The first stage occurs as the cervix dilates and opens. The second stage refers to the process of the baby being pushed out. The third stage follows, which is the expulsion of the placenta and membranes (bag of waters).

All three stages of labour are dependent on the release of the hormone oxytocin occurring as and when it should. Oxytocin release is enhanced in environments which include privacy, safety and support. During sex, orgasm, labour, birth, and breastfeeding, oxytocin release can be inhibited if our sense of being watched is triggered, or if there are bright lights or a high levels of noise.

In the wild, if a labouring mammal is threatened during the first stage of labour, adrenaline is released, stopping labour so the mother is able to get away to a safe place.

Humans have exactly the same stress response as other mammals. The big difference is most of us give birth under bright lights, observation and constant disruption. Our brains cannot differentiate between a real threat (sabre tooth tiger) and an imagined one (noisy staff), so they begin to initiate the process of ‘fight or flight’. Stress hormones are released. Labour begins to falter and doesn’t progress. The contractions can become strong and too painful to cope with, or more usually, weak and ineffective.

The adrenaline release and shutdown of labour is a protective mechanism, which has been necessary for the evolution of species. It’s no longer required for humans to give birth, but the response is still present, and if triggered, it interferes with the normal path of labour. Instead of moving to a safe place and resuming labour, women are subjected to interventions and assistance to make labour ‘progress’, often leading to fetal distress and instrumental or surgical birth.

See a short video which cleverly explains the phenomenon of failure to progress, here.

The brain releases oxytocin in increasing amounts to stimulate contractions during labour. This helps to open the cervix and then create the powerful and forceful contractions to actually birth the baby.

When oxytocin levels are promoted, the neocortex or ‘thinking brain’ is at rest, and the parasympathetic nervous system (PNS) is in charge. The PNS is responsible for controlling the bodily processes that are not under our own voluntary control, such as hormone release and regulation. Birth is not a voluntary act like switching on a car engine with a key.

When a woman is undisturbed during labour and the neocortex is quiet, she is able to completely relax into the process of labour. Oxytocin is released in increasing amounts, speeding up the tempo and efficiency of contractions. When birth is close, a surge of oxytocin and adrenaline occurs, triggering what Michel Odent calls the ‘fetal ejection reflex’. This is a series of very strong, involuntary contractions, which push the baby through the opened cervix, through the birth canal and into the world.

Oxytocin has been described as a shy hormone, associated with labour and birth, sex and orgasm and love and attachment behaviours. Its ability to act in the body is diminished in environments which are exposed, unsafe, bright, noisy. Trying to be intimate in front of an audience in the full daylight would be intimidating – labouring in a bright room with strangers moving around in your space and talking to you has the same effect.

What Is The Optimal Environment?

During labour, women need protection from any factors that stimulate the neocortex or thinking brain. This part of the brain sends messages to the sympathetic nervous system (SNS), activating the fight or flight response if a threat (real or imagined) is felt.

Feeling safe and protected is something each woman defines for herself. But there are a few key elements which enhance our instinctive need for safety in labour, which in turn enables the spontaneous birth reflex:

  • Complete privacy: feeling watched and heard can inhibit the production of oxytocin. Women need to be able to move around and make noise freely.
  • Undisturbed space: those present in the birth space should be aware of how their presence can impact on labour. Voices low, not talking to the labouring woman, no touching or interference.
  • Warmth and darkness: both key factors to avoid the production of adrenaline. The neocortex becomes activated when adrenaline is released and labour slows or stalls.

It’s important for women to make the connection that their birth setting and support have a very big impact on labour and birth.

Many women choose to birth in hospital with the idea that it’s safe, yet this very environment begins the process of labour veering from normal to abnormal. Women in certain birth centres and at home tend to experience birth as an undisturbed process due to their choice of environment and support people.

Our modern technocratic birth culture has taught women to believe that birth needs to be controlled. Almost every woman gives birth in a setting which demands control over labour and has unrealistic expectations of what is ‘normal’. In attempting to prevent harm coming to women and babies, medical science interferes with the natural process of labour, from the moment a woman steps through the hospital door.

The idea that labour is instinctive and rarely needs any assistance is foreign to most women. At best, we expect birth to be long and painful – at worst dangerous and frightening. Hospital birth doesn’t have to be traumatic but policies and procedures in such an environment shows a deep distrust of birth as a natural process. Because of this, our modern society sees labour and birth as a medical emergency rather than an instinctive process women are designed to experience.

As renowned French obstetrician Michel Odent reminds us in his book Birth and Breastfeeding:

“When you consider birth as an involuntary process involving old, mammalian structures of the brain, you set aside the assumption that a woman must learn to give birth. It’s implicit in the mammalian interpretation that one cannot actively help a woman to give birth. The goal is to avoid disturbing her unnecessarily.”

Forrás: https://www.bellybelly.com.au/birth/undisturbed-labour/

Az oxitocinról

Nessun testo alternativo automatico disponibile.

Ezek az alábbiak a természetes oxitocinra vonatkoznak, a mesterséges oxinak nincs ilyen sokféle pozitív hatása.

Az oxitocint szeretethormonnak is hívják. A primitív agy termeli. A kellemes érzéseket, az emberek közti kötődést segítő hormon. Szülés során a méh receptoraihoz kapcsolódik, és kontrakciókra készteti azt. Ha nincs oxitocin, nincs kontrakció és nincs szülés sem.

Az indítás sokszor nem sikerül, mert ez még túl korai az oxitocin receptoroknak, nem tudnak mind működésbe lépni, h effektív kontrakciók keletkezzenek, ami elengedhetetlen a szüléshez.

Háborítatlan szülésnél az oxitocin termelése az agyban endorifnok felszabadulását okozza, melyek a morfinhoz hasonlóak, fájdalomcsillapító hatásuk van.

A szülés során csökkenti a félelmet, gyorsítja a szülést, és van egy amnéziás hatása is az oxitocinnak.

Szülés utáni komolyabb vérzés kialakulását előzi meg a természetes oxitocin segítve a méhnek az eredeti méretére való visszaalakulását. Eufórikus érzetet kelt. Segíti a szoptatást.

Mikor termelődik oxitocin?

szülés
szex
szoptatás
empátia
bőrkontaktus
orgazmus során.

Az oxitocin ellenségei:

Az agyban található neocortex stimulációja (gondolkodó agy).
minden ismeretlen, szokatlan dolgot kerülni kell
kérdések feltevését, ami gondolkodásra ösztönözne.
gondolkodást.
fényt

Megfigyelve érezni magad:
Az oxitocin félénk hormon
Minimalizálni kell a gépekkel való megfigyelést
az emberek se figyeljenek meg
emberek se türelmetlenkedjenek....

Adrenalin:
az oxitocin kémiai ellensége
Ahhoz, h ne termelődjön adrenalin nem szabad vészhelyzetben éreznie magát a nőnek (tehát az a megközelítés nagyon károsan hat a szülésre, ha azt éreztetik a nővel, h a szülés egy vészhelyzet)
hideg
stressz
negativitás (akár az anyában, akár a segítőiben)

A mesterséges oxitocin, vagy pitocin más hatásokkal bír, mint a természetes. A mesterséges nem jut át a vér-agy gáton, tehát csak a méhre hat, de az agyra nem. Azokat a pozitív hatásokat, amiket a természetes változat elő tud idézni, a mesterséges nem képes. Tehát erősebb kontrakciókat okoz, de a fájdalomcsillapító hatású endorfinok termelődését nem segíti elő. A kötődést sem támogatja, és nem nyugtat.

Ahhoz, h természetes oxitocin termelődjön a következők kellenek:

biztonságérzet
nem szabad megfigyelve érezned magad
félelemmentesség
relaxáltság
meleg

Tehát röviden a háborítatlanság segíti elő a természetes oxitocin termelődését, és segíti a szülésben szerepet játszó többi hormon termelődését. Igazán "olajozottan" akkor zajlik a szülés, ha háborítatlan körülmények jellemzőek, ami maga a biztonság, a biztosíték arra, h flottul fog menni a szülés.

 

Forrás: Mindent a természetes szülésről - Nagy Lejla (bába) admin posztja

 

 

És...

Nessun testo alternativo automatico disponibile.

A természetes oxitocin ellensége... A mesterséges verzió, a pitocin...

A természetes verzió az agyban termelődik. Életmentő is lehet: a szülés utáni erős vérzést megállíthatja. A mesterségeset általában intravénásan adják az anyának, h beindítsák a szülést, vagy gyorsítsák azt.
Elsőszülő anyáknál az indítás duplájára növeli a császár esélyét...
Az ACOG (Amerikai Nőgyógyászok) ajánlása szerint orvosi indok nélkül ne történjen indítás!
A mesterséges oxitocin a sárgaság kockázatát is növeli, illetve alacsony APGAR értéket eredményezhet, valamint egy kockázati faktor az érett újszülötteknél a PIC-en tartózkodásra. (További következményekről az oxitocin betegtájékoztatójában olvashattok: https://www.hazipatika.com/gyogyszerkereso/termek/oxytocin_5_ne_ml_oldatos_injekcio/1237)
Az indított szülés sok anya tapasztalata szerint fájdalmasabb, mint a magától induló.

Megosztom egy anya-barátnőm szép és igaznál igazabb listáját :D a legfontosabbak színnel vagy bolddal kiemelve :D :D oh wait, mind fontos :D

Mióta Anya vagyok ràjöttem...

 Hogy egy krumplistészta-paradicsomleves kombó egész délelőtt alatt készül
 Hogy oda lehet égetni a főtt tésztàt
 Hogy pisilés\zuhanyzás közben hiàba éneklem ordítva a boci boci tarkàt, hàtha abbahagyja a sírást(Nem fogja)
 Hogy amikor szurit kap, az nekem jobban fàj
 Hogy egy kakis pelenkànak mennyire lehet örülni
 Hogy a büfiért hatalmas dicséret jàr
 Hogy a nagy elvek (nem alszik közöttünk, nem altatom ringatva, nem kapom fel egyből ha sírdogál, nem eszik majd üveges bébiételt) egészen addig tart, ameddig hazaérünk a kórhàzból (az én verziómban "csak" az együttalvás és a felkapás játszik <3 illetve a "csak biot eszik", aham, meg kolbászt, meg hagymát, meg nagymama pököltjét és csem.ubiját...)
 Hogy egy gerezd narancs evése fél óràs takarítást von maga után
 Hogy alig vàrom hogy aludjon, de ha elalszik, nem lehet csak úgy ott hagyni, legalább 10 perces gyönyörködés következik
 Hogy az alvás nem szükséges az életben maradáshoz (a csoki és a kàvè annàl inkább)
 Hogy a hajmosàs komoly logisztikai szervezést igényel és lelkileg is készülni kell rá
 Hogy az elkövetkezendő 18 évben nem lesz rend itthon
 Hogy Apàban màr nem csak a szerelmemet làtom mikor hazaér, hanem a megmentőm
 Hogy a táskámban a ràgò, dezodor, parfüm, szájfény helyét àtvette a pelenka, popsitörlő, vàltàsruha és 6 különböző csörgő
 Hogy ha eljutok fodrászhoz\kozmetikushoz az felér egy wellness hétvégével
 Hogy a duck tévé ritka idegesítő, mégis egyből az jön be, ha bekapcsolom a tévét (nálam a babás weboldoalak...)
 Hogy a reggelizés kitolódik délutàn kettőre(jó esetben)
 Hogy bàrhova elindulni legalàbb egy óra
 Hogy hiàba nincs màr egy rongyom sem ami jó rám, ha elmegyek vásárolni azt nézem neki mit vehetek (vagy szopis cucc legyen)
 Hogy legszívesebben elküldeném melegebb éghajlatra azt, aki megkérdezi hogy-hogy nincs időm, mikor otthon vagyok egész nap (persze közben csak mosolygoni próbàlok)
 Hogy ha megtanul forogni, kúszni, màszni, felülni elindulni, akkor legalàbb olyan büszke vagyok, mintha a diplomáját kapná kézhez
 Hogy Neki van a legjobb illata
 Hogy egy nyàlas, büfis puszi a legfinomabb
� Hogy nincs nàluk szebb és nagyobb boldogság a vilàgon

 

(Loretta Bogdán)

A pozitív nevelés Ars Poeticája

Pozitív Fegyelmezés/Pozitív Nevelés a büntetést mellőzve, gyengéd és szerető, egy időben kedves és határozott útmutatással tartja a gyermeket a helyes úton.

A gyermek akkor viselkedik helytelenül amikor valami miatt rosszul érzi magát, elbizonytalankodott, alacsony az önértékelése. A kötődés, fontosság, és az én képes vagyok érzések hiányoznak, vagy sérültek. Az ember alapvető szükségletei közé tartozik a kötődés, fontosság, én képes vagyok, szükség van rám érzések, és a gyermekek felfokozottan igénylik ezeket. Amikor ezek közül valamelyik hiányzik, akkor a gyermek célja, hogy mindenáron elérje, megkapja azt, és ösztönösen, mindent megtesz ennek érdekében.

A legtöbb ember, amikor a fegyelmezésre gondol akkor a büntetés, fizikai fenyítés jut az eszébe. Vannak, akik azt gondolják, hogy a félelem hatékony motiváló erő. A félelem azonban bevonzza a helytelen viselkedési formákat. Az intuíciónk pedig megsúgja, hogy a félelem keltése, a fizikai erőszak alkalmazása rossz példát mutat, tanít a gyermeknek. Nem meglepő, hogy a kutatások azt mutatják, hogy azok a gyermekek akiket félelemmel, fizikai erőszakkal fegyelmeznek sokkal agresszívabbak, tinédzserként lázadóbbak, és nagyobb az esélyük arra, hogy felnőttként depressziósak és agresszívak legyenek. Akit valaha gyermekként keményen megbüntettek igazolhatja, hogy nem a megfelelő viselkedésről – hanem a bosszúról, legközelebb nem kapsz el, ez nem volt igazságos, azért sem- dolgokról elmélkedett a büntetés alatt. A fizikai erőszakban, megfélemlítésben felnőtt gyermekek nem csak gyakrabban viselkednek rosszabbul, mint a többi gyermek, hanem egyre jobban fokozzák a helytelen viselkedési formát. Nehezen kezelhetőek, és előbb-utóbb már a fizikai fenyítés sincs hatással rájuk.

Ha ledobod a kaját a kisszékből...

Én tudtam, hogy Apa mérges lesz :)

Pedig könnyű feltakarítani, és tudom, hogy még nem vagy elég ügyes. Vagy valamit akarsz mondani azzal, hogy ledobod, csak hát vajon mit? A távolságot méred fel a koppanással? Vagy már nem kell? Bárcsak tudnám..

azt tudom, hogy nem szabad a "nem"-mel jönni állandóan. NEM lesz a neved, azt fogod hinni. És hogy midnen tilos. Pedig ..nem így van..

Azt a tanácsot kaptam, hogy azt mondjam, amit szeretnék, hogy csináljon a baba, ne azt, amit nem szeretnénk.. Mert utóbbiból nem fogja megtanulni a helyes viselkedést. Hiszen azt nem tudja meg, hogy mit szeretnénk tőle! Ha csúnyán bánik az étellel, el kell venni tőle és kész, vége a kajának. 10 perc múlva lehet folytatni, addigra elfelejti az előzményeket! ÉS tiszta lappal indulnak az események.

Mit lehet mondani akkor az asztalnál? Hogy maradjona tányérban a kaja. Vagy hogy a szádba tedd. 

A nem és a ne szavakat igyekszem elkerülni, és csak akkor használni, ami életveszélyes (ne nyúlj a kandallóhoz, ne rohanj), de azt is inkább úgy, hogy értse, mi a teendő, vigyázz, mert forró, lassabban és állj meg mert jöhet az autó..) A dobálózás amúgy életkori sajátosság, hónapokig tart állítólag és kinövi a babi.....

süti beállítások módosítása
Mobil