üzenet a kis kincsnek

Babiszkusz

Letter to my darling

My darling,

It won’t always be like this. Our lives will not always feel like we’re rushing, like we’re perpetually late, like we’re always playing catch up. Life will not always be this raising-three-little-kids level of chaos.

We won’t always have a mountain of laundry to power through and tackle on the weekends because we’ve been too busy throughout the week to give it a second thought.

We won’t always be woken up at 2 am by our baby’s cries or our 2-year-old’s nightmare or our 4-year-old’s accident.

We won’t always lose our train of thought and completely forget what we were going to say because in the five minutes it’s been since we started our conversation we’ve been asked why helicopters sound different than airplanes, why there is so much laundry on the guest bed, if we could go to the park, if we could listen to music and dance...and...what was I saying again…?

Oh, right….it won’t always be like this.

We won’t always spend most of our dinner asking (begging?) our children to ‘take three more bites, please?’ as we scarf ours down, prepping to take on the next challenge of the evening: bath time.

We won’t always be too tired to get dressed up, think of a place to go to, and actually go there—together, by ourselves, to enjoy adult conversation. We won’t always go months between date nights.

We won’t always feel so overwhelmed on a daily basis in keeping up with these three tiny humans who are growing and learning every second of every day.

We won’t always wake up feeling exhausted because we’ve been woken up three different times throughout the night and have early work/children related call times in the morning.

We won’t always feel like we don’t have much left to give each other at the end of a long day because our patience won’t always be tested so hardcore every day and we won’t be asphysically and intensely needed by our children the way we are right now.

It won’t always be like this.

One day, we’ll have children who are grown. Who need us less. Who spend less time with us because of friends and sports and things that don’t have anything to do with their parents.

And maybe then we will have more time to be up-to-date on laundry and it’ll be easier to go out on more dates and we’ll have more energy to engage in meaningful conversations with one another before we go to bed.

I think we will have all that. And I do look forward to that special period of time I’ll get with you.

But right now we have all this. All this beauty. All this wonder. All this joy. Right at our fingertips.

I worry that we’ll miss this madness. Will we even know what to do with ourselves if we’re not figuring out bills while listening to ‘I’m Still Standing’ (the Johnny from Sing version, not Elton, obvs) blasting, while cleaning up spilled milk at the same time we’re soothing a crying baby?

We’ll miss the Saturday morning snuggle sessions with our girls when they no longer want to pile into our bed with us.

We’ll miss the family hugs and the ‘Teeeeeam Temple!’ chants.

We’ll miss the dance parties in the living room. And I know as sure as anything that I’ll miss watching you scoop up one of our daughters to twirl around with them.

We’ll miss the sound of giggles before bed as we read stories together and try to dodge the multiple bedtime-avoidance-requests we inevitably get.

We’ll miss the weekend trips to the park and the elaborate storytelling and maybe even all the noise at dinner time.

We’ll miss this stage of our life together. But, hey—there’s no time like the now, right?

So let’s laugh the frustrations off as best we can and sneak each other kisses in those Saturday morning pile ups. Let’s put on a TV show for the girls when we want to have an uninterrupted conversation or go out when our parents are over. Let’s take them on adventures and know that no matter how awry the plans go, that we have each other’s backs because we’re a team.

Let’s keep trying.

It won’t always be like this—no.

But, there will always be something. We’re parents—we signed up for the somethings. So, let’s be in this. Together. Now. Because before them, it was us. And after them, it’ll be us.

One day, they will go off to write their own stories, and I’ll be here, ready to write the next chapter with you. We’re in this together—no matter what the this of the moment is.

Love,

Your wife

 

https://www.mother.ly/love/dear-husband-one-day-well-miss-all-of-this

A költészet napjára

A költészet napjára 

#anyaság #költészenapja

Rist Lilla:

Édes és sós

Mentünk hát
együtt,
sokáig mentünk,
tél volt,
aztán nyár is,
és öregedtünk,
az én arcomat
átmetszette
egy szarkaláb,
ő megnyúlt
és
fürtös haja szaladt
vele,
ha elfutott,
és én
utánakaptam,
mindig...
aztán hagytam,
hadd essen el,
és mikor sírt
egy kicsit,
még megszoptattam újra,
ott kint,
az emberek előtt,
hadd csodáljanak,
hogy
így vagyunk
mi ketten.
Kicsit elfordultak,
láttam,
mintha nem illenék,
ami jólesik,
de mi mentünk
tovább.
Mentünk
gyalog,
léptünk fűre
és mentünk
át a városon,
és ha éhesen
megálltunk,
csak leültünk
a kőre,
mint régen a parasztasszonyok,
szaladhatott
köröttünk
a világ.
És
aprócska teste
hozzám simult,
összekapaszkodtunk,
én fogtam őt,
ő markolt engem,
hagytam,
és lehunytam a szemem.
Valahol messze jártunk
megint,
valami ismeretlen tájon,
ahol csönd van
nincs szabály
se tudat,
se nyelv,
csak erő
és mozdulat,
ő jött felém
és én felé mentem
s hogy találkoztunk,
kinevettük az időt.
Kicsúfoltuk őt
mi ketten, bizony
én meg ő,
mondtuk neki,
hogy múlhat, ha kell,
mi maradunk
egymásba írva.
S mikor
kétfelé szakadtunk,
ő jövővé lett,
én múlttá,
és menni mertünk
ketten kétfelé,
külön,
jó volt az is,
jó.
Szabad lehettem,
hogy elapadt
a folyó, az édes,
s ahogy elapadt,
ez a sós,
a szabadság vize,
csípni kezdte az arcom.

Téma: szeparációs szorongás vs. önaltatás megtanítása

Még nincs szeparációs szorongásunk - hacsak nem ma este kezdődött, amikor nagypapa és unokatesó is jelen volt, és csak én kellettem, pedig nagyon szereti őket.

De az éjszakai átalvás elvárása miatt idéznem kell a szopitanácsadókat... (3)

"Azt a tévhitet szeretném eloszlatni hogy a babákat a különböző módszerek leszokatják az éjjeli ébredésről. Ébredni ezután is fognak - hiszen még egy felnőtt sem alussza át kisebb nagyobb megébredések nélkül az éjszakát. Amiről az alvástréning leszokatja a babát az az hogy _jelezzen_"

"nem tudom vigasz e de a babád pontúgy működik mint egy átlagos 9 hós  
A védőnő által javasolt alvástréningtől óvva intenék mindenkit: a baba így nem azt tanulja meg, hogy magától el kell aludnia, hanem azt hogy hiába jelez, kiabál (mellesleg szorong, fél, szüksége van rád - ezért sír) nem vagy elérhető, nem reagálsz rá. Ezért idővel túlélő üzemmódra kapcsol, hiszen a sírás és a magas stresszhormon szint hatalmas energiát igényel valamint ha zajt kelt és felhívja magára a figyelmet, miközben végtelen, akkor jön a kardfogú tigris - igen, a babák még evolúciósan a barlangban élnek. Vagyis csöndben marad és elalszik - mit tehetne mást. De közben nem azt tanulta meg hogy alvásidő van aludni kell, hanem azt hogy hiába hívta anya nem jött.

Tudom, hogy ez nagyon megterhelő időszak, de mégis érdemes kiszolgálni a babák biztonságérzetét, kifizetődő! Megoldás lehet az egy légtérben alvás, esetleg egész közel hozzád ha van rá lehetőség, így számodra is pihentetőbb lehet az éjjel."

"A babák idegrendszere nagyjából 3 éves kor körül éri el azt az érettséget amikor képes egyedül el- és visszaaludni. Hiszen mi is felébredünk éjjel számtalanszor, csak a visszaalvás megy egyedül is. Kivéve ha nem"

 

 

Továbbá:

Igen, nagyon fárasztó dolog, ha a gyerek nehezen alszik el, iszonyúan tud fájni az ember dereka, ha órákig ringatni kell, és van egy pont a sok-sok éjszakai ébredés után, amikor már csak egyre tudunk gondolni, egy jó kis alvásra, legalább egy órán keresztül egyhuzamban. És azért azt is jó tudni, hogy mindez teljesen normális velejárója a babás hétköznapoknak. Mindig elfogadhatatlannak tartottuk és tartjuk jelenleg is azokat a módszereket, amelyek a baba sírni hagyásával, magára hagyásával vagy megfélemlítésével járnak. 

Időközben a tudomány is bizonyította, hogy a sírni hagyás, a kötődés sérülése maradandó változásokat okoz az agykéreg bizonyos területein, és ezek befolyásolják a későbbi tanulási képességeket, a kapcsolatteremtő készséget. Így ír erről Csóka Szilvia, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének ösztöndíjas doktori hallgatója:
- A biztonságos kötődés kialakulásának feltétele az anya érzékenysége, válaszkészsége(vagyis az, hogy a baba jelzéseire reagáljon). Ebben a tekintetben sajnos kultúránk különbséget tesz éjszaka és nappal között; míg nappal teljesen elfogadott az anya odaadó viselkedése, az éjszakai gondoskodás, szoptatás, dajkálás, együttlét sokak számára elfogadhatatlan. Külön "szakirodalma" van a sírni hagyásnak, az alvásra való tanításnak. Pedig a baba számára éjszaka talán még fontosabb a testközelség, a biztonság, hiszen evolúciós örökségének részeként él benne az éjszakától és a magánytól való félelem. 

Bár egy nemrég megjelent tudományos közlemény szerint az édesanya érzékeny és válaszkész éjszakai gondoskodása elősegíti a gyermek biztonságos kötődését, ebben a tekintetben sajnos még a szakmai vélemények is megoszlanak, sokszor épp orvosok, pszichológusok ítélik magányra a gyermeket éjszaka. 

Egy elgondolkodtató eredményt azonban érdemes felidézni: videofelvételekkel követték a vizsgálatba bevont gyerekek alvását, melynek során kiderült, hogy a szülők által jó alvónak tartott gyerekek is többször felébrednek az éjszaka folyamán, de ennek nem adnak hangot. Az ősbizalom kiépüléséhez a gyereknek éjjel-nappal szüksége van édesanyja nyugtatására. Napközben felépített bizalmát mi tartaná életben a magányos éjszaka során? 

Amellett, hogy igyekszünk megérteni, mi zajlik a gyerekben és miért, megoldást kell találnunk a problémára, már ha nálatok egyáltalán gondot jelent az alvás. Megmutatjuk, hogyan lát munkához a pszichológus, ha ilyen kéréssel keresi meg a család, és bemutatunk négy különböző édesanyát is, akik más-más módon próbálták aludni tanítani gyereküket.

 

Mit érdemes átgondolni?

Sződy Judit:
Tanácsadásomon rendszeresen keresnek szülők alvásproblémával. Nincs egyetlenegy recept. Rengeteg kérdést beszélünk meg, mire együtt kialakítjuk a megfelelő "stratégiát". Ezek közül a legfontosabbak:
  • Kit zavar, hogy éjjel gyakran fölébred a gyerek, illetve nehezen alszik el? Ki az, akit legjobban zavar? Megoldható, hogy őt ne zavarja? Néha kiderül, hogy a szülőket vagy az egyik szülőt egyáltalán nem zavarja a helyzet, az elfogadható nehézségek közé sorolja. Lehet, hogy a nagyszülők vagy a védőnő nem találja normálisnak, hogy a kicsi még fölébred éjjel, de a család elviselné ezt a helyzetet. Az is lehet, hogy a probléma egyszerűen megoldható az alvóhelyek áthelyezésével vagy azzal, hogy ezentúl vagy csak néhány napig a másik szülő kel fel a gyerekhez.

  • Hogy érzi magát az anya és az apa nappal? A válaszok a "padlón vagyok"-tól a "semmi különös"-ig terjednek. Természetesen ezt részletesen körbejárjuk.

  • Milyenek a családi kapcsolatok? A "minden tökéletesen rendben"-től az "összerándul a gyomrom, ha hazajön a férjem"-ig tart a skála. Ezt fontos feltárni ahhoz, hogy felismerjük, képesek-e együttműködni a szülők, vagy egyikük inkább a gyerekkel alakít "koalíciót", és ez megakadályozza, hogy tisztán lássa, kezelje a helyzetet.
  • Hogy érzi magát a gyerek nappal? Rendben van, néha nyűgösködik, vagy álmos egész nap? A kérdés részletes megvitatása során kiderül, hogy a kicsi az egyéni alvásigényének megfelelő időt tölti-e alvással.

  • Van-e valamiféle rend a család életében? Minden embernek, gyereknek, felnőttnek egyaránt van napi ritmusa. Ha ettől jelentősen eltér, vagy teljesen esetlegesen él, az megviseli, nyűgössé teszi, és az alvását is ronthatja.

  • Elég jó szülőnek érzi magát az apa és az anya? Ha nagyjából elégedettek magukkal, könnyebb az alvásproblémák megoldása. Ha valamelyiküknek valamiért bűntudata van, nehezen vagy sehogy sem tud határokat állítani és magabiztosan, következetesen viselkedni nehezebb helyzetekben, mint például az éjszakai ébredés, a baba megnyugtatása.

Mit tehetsz te?

Összességében gondold át, hogy valóban csak az alvással van-e gond nálatok, és ha igen, az mekkora. Előfordulhat, hogy elég türelemmel várni még néhány hónapig, és megoldódik a probléma. Ha téged ugyan nem zavarna a sok ébredés, de a környezetednek nem tetszik, velük is beszélgetni kell erről, jó lenne közös megoldást találni úgy, hogy a te igényeidet és a gyerek igényeit és életkorának megfelelő képességeit is figyelembe vegyétek. Nagyon fontos, te hogy érzed magad. Ha párkapcsolati probléma vagy bűntudat árnyékolja be a napjaidat, nem lesz könnyű javítani az éjszakákon. Örök igazság: ha a mama jól van, a baba is jól van, ha a mama nincs rendben, a baba sem érzi jól magát.

Forrás: https://www.babaszoba.hu/articles/baba/Elalszol_Vagy_megtanitsalak_ra?aid=20100609145205

Édesen...

"Anyának lenni. Magadhoz öleled.... èdesen cuppog ....a szàja szèlen folyik a tejci....letörlöd....tovabb cuppog ...neha rad mosolyog....egyre lassabban cuppog ..bele bele alszik...mig vegul elalszik. Te csak varsz figyeled ahogy szuszog, gyönyörködsz benne, tudod minimum 20 perc amig igy kell tartanod hogy letehesd.....de te nem banod gyönyörködsz benne fel szemmel figyeled az orat......letelt a 20 perc...arra gondolsz " na most leteszem" erre Ö kinyitja a szemet rad nezd   szoval maradsz fogod öt egy ideig. Aztan ujra proba de ezuttal rad mosolyog es elkapja a ruhadat " anya! Nem mèssz sehovà!" .....es anya valoban nem megy ......anya csodal tèged tovabb.....igen alhatsz az ölemben ....mèg sokàig!!!!!" 

 

 

 

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1992381120780251&set=gm.1261204794010949&type=3&theater&ifg=1

Ha orvoshoz megyünk...

A rendelőbe indulás előtt:

Nyugodt hangon mesélj a gyermeknek a vizsgálatról. Kerüld azokat a szavakat, hogy “BAJ” vagy “FÁJ”, még olyan szövegkörnyezetben is, hogy :”Nem fog FÁJ -ni, nincsen semmi BAJ.  Gyermekpszichológusok szerint  bizonyított, hogy a kisgyermeknek ezekből csak annyi marad meg, hogy baj van, vagy fájni fog. A szorongás, a félelem csökkentése bizonyítottan gyorsítja a gyógyulást.

Maci

Jó ötlet, ha kedvenc mesét, kedvenc játékot (kis méretű, mosható) hoznak magukkal a gyerekek.

Érdemes még útközben is mesélni a kicsiknek, felkészíteni őket a rájuk váró folyamatokra. Lehetőleg csak egy szülő kísérje a gyermeket a vizsgálóba. A nyugodt, csendes környezet fontos, sőt gyógyító hatású a beavatkozás során.

 

Forrás: https://gyermekborgyogyaszat.eu/informaciok/

süti beállítások módosítása